Boldogságóra Program

2024. február 19.
Megküzdés hónapja
Hétfő: A folyosóra napocska színezőket tettem ki, kisasztalra, és táblára is, így lehet színezni annak aki elmegy mellette.
A csoportban szívecskés színezőket színezhettek a gyerekek, amit ki kellett vágni, és ragasztani ahhoz, hogy térbeli legyen. Nyugalom szigetét készítettünk játékidőben, ahol építés, beszélgetés, masszírozás volt a kényeztetés. A fiúk nagy térbeli rakétát építettek, amiben szintén építés, és utazás volt. A foglalkozást mindfulness technikával kezdtük: légzőgyakorlat, az ujjaikat simítva egyesével. Kivettük Dórit a kincsesdobozából, és Mira fogta nekem, mert ma fájt az ujja. Megbeszéltük hányadik lépcsőfok következik, és mit jelent a megküzdés, illetve az ehhez tartozó technikák. Meg is kérdeztem tőlük, hogy ki, mitől szokott megnyugodni, kire számíthat, ki vigasztalja meg. Nagyon okosan válaszoltak, Miron azt mondta Masni nyugtatja meg, a kutyusa. Mondtam, hogy a szivecskéket, amit készítettek, azoknak adják oda, akik mindig mellettük vannak, segítik, szeretik őket. Soroltunk néhány ötletet, hogy mi az, amitől jobban érezhetjük magunkat, mint a masszírozás, beszélgetés, játék stb. Ígértem nekik játszóteret, de sajnos az eső közbeszólt. A mese Győri Mátyás: Legjobb gyógyszer az ölelés! volt. Utána ölelkeztünk egy kicsit, mindenki mindenkivel, barátokkal, és Boldog Dórival is. Mivel ma van a Bálnák Világnapja, egy rögtönzött kiállítást rendeztünk. Néhány gondolatot mondtam a bálnákról. Előző hét pénteken, amikor nekik nem volt óvoda, tartottam egy rövid előadást a Boldogságóráról a kolleganőimnek, és kaptam érte Merci csokit. Elosztottam közöttük, meg a Dadus nénimnek, mondtam, azért kapják, mert ügyesek, és ügyesen csinálják velem a Boldogságórát.
Kedden reggel kiraktam egy szép kosárkát a folyosóra, amibe bíztató mondatokat raktam, mint pl. „Lásd meg a csodát a mai napban is!” „Légy bátor!” „Kitartásod pozitívan hat másokra!” „Ne félj álmodni!” stb. Ezeket el lehet vinni, miután valaki kihúzta magának a kosárból. Ma szivárvány színű virágokat ragasztottunk színes krepp papírból, papírtányérra. A másik asztalnál pedig kísérletezésbe kezdtünk, félbehajtott papírtörlőre rajzoltunk filccel, és beraktuk vízbe, ahol a színek felerősödtek, és ki is mosódtak, a vizet befestve. A foglalkozást egy rövid igaz, és szomorú történettel kezdtem. Az egyik menhelyen meghalt egy kiscica, róla meséltem. Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés egy állatot szeretni, hogyan is kell rájuk vigyázni, és mire van szükségük. Megígérték, hogy soha nem fognak bántani semmilyen állatot. Körben ültünk a szőnyegen, kiraktam képeket állatokról középre, és kértem, hogy válasszanak egyet. Nézzék meg jól, és utána mindenki mesélt a képen lévő választott állatkáról. Miért választottad, mi az ami miatt ez a kedvenced? Miért tartod cukinak? Miért szeretjük őket? Sajnos a gyerekek szókincse nagyon szegényes, ezt javítanunk kell. Ma sikerült kijutnunk a játszótérre.
A szerdai napot kísérlettel kezdtük, papírkukacot készítettünk papírtörlőből, amit filccel kidíszítettünk, és vizet csurgatva rájuk, még meg is növesztettük. A többieknek rizzsel, meg kukoricával teli dobozt raktam ki, amiből festett színes tésztákat, gyöngyöket, napraforgó magot kellett kiszedegetni, és egyáltalán a beletúrás is élvezetes volt. A fiúk saját ötlet alapján apró játékokat is rejtettek bele. Tálcákba lisztet szórtam, ebbe rajzolni lehetett ujjal, vagy ecsettel. Ezeket a játékokat már előző héten a színek hetén is játszottuk, akkor festettük be a tésztákat különböző színekre. Amikor a szőnyegre ültünk beszélgettünk a tegnap kihúzott állatokról, aki szeretett volna, még beszélhetett az általa kihúzott képről. Tanultunk egy gond elűző mondókát, amit Balla Piroska írt, és mozgással kellett kísérni. Soroltunk néhány megküzdési technikát, amiket eddig csináltunk, és felkészültünk a maira, amit tegnap ígértem, hogy megyünk valahova, csak nem árulom el, titok. Megkérdeztem, hogy a kirándulástól jobb kedvünk lesz? Hát persze! Elmentünk a közeli erdőbe, ahol van egy kis tavacska, amit a csömöri patak táplál, és sajnos tavaly ki volt száradva. De ma újra a régi volt, köszönhető a sok esőnek. Visszafelé egy szántóföld mellett barangoltunk, és három őzet is láttunk futni. A játszótérre is volt még időnk. Tartalmas nap volt.
Csütörtök: tornával kezdtük a napot, mivel a tornaterem foglalt volt ellenőrzés miatt, így a szobánkban tornáztunk. Ehhez használtuk Bella CD-jéről a mozgásos dalokat, a Tükördalt, a Van Nekem egy álmom, az Ugrálj, ugrálj dalt. Tulajdonképpen már ettől elfáradtak, de azért még ügyességi játékot, és baglyos játékot is bevetettünk. Az ügyességi játék az volt, hogy három téglaméretű falapon kellet tovább haladni, úgy, hogy csak arra lehetett lépni. A gyerekek kérték ma is a kukorica, és rizs turkálót. A lányok kuckóztak a babaszobában. Kukoricát ültettünk csíráztatás céljából, az udvaron százszorszépet ültettünk (szeretet virágot) a virágládáinkba. A mese ma Bartos Erika Őrangyal című könyvéből volt, amiben az elfogadásról szóló mesék vannak. Szívhez szóló volt a kerekesszékes kisfiú története.
Pénteken a gyerekek maguktól építettek papírtéglából wellness szállodát, ahol medence, finom reggelik, kényeztető szoba, csúszda volt. A lányok a szoba másik oldalán meg bunkereztek, pokróccal, szivárvány ernyővel, állatkákkal. Ma Mirtill névnapja volt, így voltak, akik színeztek, vagy rajzoltak ajándékként. Az adventi időszakban naponta érkező erősségdalokat, és az ahhoz tartozó képeket Öcsikém lementette, kinyomtatta. Kiraktam az összes képet az asztalra, és mindenkinek választani kellett egyet. Nagyon találó, mindenkihez jól illő képeket húztak. Volt akire tökéletesen illet, volt akinek meg pont azt mutatta meg, mi az amin javítania kell az erősségekben. Pl. Miron (kis hiperaktív) az önuralmat húzta, Szabina (precíz, érzékeny, imád öltözködni, ékszereket, krémeket használni) a szépség és kiválóság értékelése…stb. Azt hiszem ezt én jobban élveztem, mint ők, mert nem biztos, hogy mindenki értette mi is történik éppen. Lufit fújtunk, lufiztunk, ezt nagyon élvezték. A mai mese is Bartos Erika könyvéből volt, egy vak kislány óvodai életét mutatta be. Azért is tettszett nekik, mert magunkra ismertünk, amikor a szembekötősdi, vagy a sötétben való evést, egymás felismerését csak tapogatásból játékot mesélte a könyv, mert a Pizsi partinkon ezeket végig csináltuk az előző héten. A mese után tánc, Bella Ugrálj…zenéjére, játék a Kukucskálós szoborjáték volt, amikor a hátra kukucskálónak kellett észre venni, hogy ki mozog, és aki a leggyorsabb volt, átvehette a kukucskáló helyét. Benn a bárány, kinn a farkas után elköszöntünk Dórától, felsoroltuk mitől lesz, lehet jókedvünk. Elmondtuk, és szerintem meg is tanultuk a gondűző mondókát. A kérdésre, hogy mi volt a héten a legjobb, a kirándulás nyert. Ma is mentünk volna kirándulni, de az eső közbeszólt. Megígértem, hogy bepótoljuk, és ha jó idő lesz megnézzük a közeli lovardát, illetve az ott lévő lovakat. A megküzdés jele felkerült a lépcsőfokra, Mirtill ki is színezte előtte. Mivel névnap volt, Oreó keksz is kényeztette Őket ma.

Képek