Boldogságóra Program

Együtt könnyebb
„Ha nem érzünk hálát azért, amink van, miért gondoljuk, hogy a több boldoggá tesz?”

Ez a mottó kísérte végig a decemberi hónapunkat. Igyekeztünk a gyerekekkel jókat cselekedni, mindent kihozni abból, amink van. Ez elsősorban a gyerekek ők maguk kellettek.
Elsőnek elkészítettük a saját hálamanóinkat, akik a gyerekeket képviselték, ők segítettek nekik ebben a hónapban jónak lenni, tanulni, készülődni az ünnepekre, jócselekedetekikben. A manók fejei maguk a gyerekek fotói voltak. Mindenki büszke volt a saját manójára.
Készítettünk az iskolai karácsonyfára papírcsillagokat abból, amink van. Újrahasznosítás megismertetését, gyakorlatának átadását a gyerekeknek fontosnak tartom. Hoztunk tejes, ivóleves dobozokat, amelyeknek ezüstszínű volt a belseje. Ezeket szétvágtuk, megmostuk, megszárítottuk és ezek voltak az alapok. Ezekre rajzoltuk rá a csillagformát, kivágtuk és kettesével összeragasztottuk. Mi kezdhettük meg az iskolai karácsonyfa díszítését, melynek nagyon örültek a gyerekek.
Ez a hónap nagyon rendhagyóan alakult. Remélem nem lesz gond, de most két olyan kollégám is bekerült a beszámolómba, aki már az idén gondolkozott azon, hogy elkezdi a boldogságórát. Ezzel a kis ízelítővel minden bátortalanságuk elszállt.
Az egyik kollégám annak az osztálynak az osztályfőnöke (Mónika), akiknél ebben a tanévben a boldogságórát tartom. Tartottuk a csoporttal a boldogságórát, a jövő évi jókívánságainkat szedtük sorba, amikor betoppant és gyakorlatilag észrevétlenül szerves része lett a foglalkozásnak. Elsőként közösen összeszedtük, hogy mit tudnánk a társainknak, az embereknek adni, kívánni, majd leírták a gyerekeke egy lapra, melyet kiszíneztek. A gyerekek elmondták, hogy ők ezzel fognak hálát adni, megajándékozni a családjaikat, aláteszik majd a otthon a karácsonyfának.
A másik kollégám (Évike) 5. évfolyamos osztályfőnök. Decemberben végig azon munkálkodott, hogy az osztálya igazi ünnepi hangulatban legyen. Minden tanítási nap volt apró meglepetés a gyerekeknek az adventi naptárban. Tartottak Mikulás klubdélutánt, ahol megajándékozták egymást (mindenki húzott előre nevet), közösen játszottak. Színeztek fenyőfát, melynek a hátoldalára ráírták a hálájukat, jókívánságaikat és ezt adták át egymásnak az utolsó tanításinapon. Az osztály minden tanulójának névre szólóan készített Évike fa alapra karácsonyi díszt. Fontosnak tartotta, hogy a gyerekek lássák, a saját magunk készített ajándék mennyi szeretetet tartalmaz, ösztönözze a gyerekeket az ajándékkészítésre. A gyerekek hálájuk kifejezésére összefogtak és ők is meglepték Évikét. Felsőbb évfolyamon, ahol már „nagyok vagyunk”, cikinek tartják gyakran az ilyen mozzanatokat. Úgy gondolom, hogy ha megtartjuk a gyerekekben a szeretet, hálát egymás felé, akkor azt vállalni fogják nagyobbként is.
Végül egy számomra nagyon fontos eseményért adhatok hálát. Bagdi Bella Nádudvaron járt, ott tartott egy fantasztikus, magával ragadó előadást, amelyre el tudtam menni. Hálásan köszönöm az ott elhangzott minden szavát, mely nemcsak boldogságságórás, de magánemberként is sokat adott. Megmutatta, hogy ha kilépünk a konfortzónánkból, akkor sok mindent elérhetünk.

Képek