Boldogító jócselekedetek a Maci csoportban

1671625517060.jpg

A december hónap az óvodában a Mikulás-várás, a karácsonyi készülődés, az advent időszaka. Ezek mind olyan ünnepek, amelyek által nagylelkűséget, gondoskodást, kedvességet élhetünk át. A jócselekedetek gyakorlása egész hónapra kiterjedt, amit beleszőttem a témahetekbe.
A gyerekekkel beszélgettünk a Mikulásról, arról, hogy a jó gyermekeknek ajándékot hoz. Kértem őket, hogy mondják el, szerintük mitől jó egy gyerek, mi számít jócselekedetnek.
Ezeket a válaszokat mondták a gyerekek:
„Amikor segítünk egymásnak.”
„Megvigasztaljuk egymást, ha sírunk.”
„Viszünk neki zsebkendőt.”
„Az a jó, aki összepakolja a játékokat.”
„Szót fogad neked.”
„Visszateszi a polcra a könyvet.”
„A széket betolja az asztalhoz.”
„Szól, hogy kimegy pisilni.”
Nagyon örültem, hogy ezeket a gondolatokat meg tudták fogalmazni a gyerekek. Majd elmondták azt is, hogy mit tartanak rossz cselekedetnek.
„Amikor valaki bánt.”
„Amikor nem fogad szót.”
„Felmászik az asztalra.”
„Ugrál az ágyon.”
„Rátapos a játékokra.”
Így megfogalmazva jobban érzékelték a gyerekek a jó és a helytelen cselekedet közötti különbséget. Megbeszéltük közösen, hogy jónak lenni, jót cselekedni sokkal kellemesebb érzés nekünk és a többieknek is.
Szokásunk szerint minden évben, így idén is készítettünk a gyerekekkel kókuszgolyót a Mikulásnak. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk a Repülj velem cd-ről. Kértem a gyerekeket, hogy mindenki válasszon az elkészített kókuszgolyóból egyet, amit majd a Mikulásnak fogunk odaadni. Nagyon aranyosan, szinte mindenki a legszebb, legformásabb, legjobban sikerültet választotta.
December 6-án, amikor a gyerekek megkapták a Mikulástól a csomagokat, mi is átadtuk a saját készítésű ajándékunkat, aminek a Mikulás nagyon örült. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek érezzék át az ajándékozás örömét, hiszen nemcsak az örül, aki kapja, hanem az is, aki adja.
A gyerekeknek elmeséltük a Szívem kertje című mesét. Beszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről és arról, hogy mi mit tudunk tenni a Földünkért.
Arról is beszélgettünk, hogy ki mit segít otthon a szüleinek, nagyszüleinek. Hiszen a segítségnyújtás is jócselekedet. A gyerekek ezeket a mondatokat fogalmazták meg:
„Segítettem anyának vinni a dobozokat a kamrába.”
„Segítettem keverni a tésztát.”
„Mamával letusolni a fürdőkádat.”
„Apának segítettem a házunkat építeni.”
„Kevertem mamával a süteményt.”
„Segítettem összeszerelni a csúszdás ágyat.”
„Apának segítettem villanyt szerelni.”
Egyik délelőtt elmentünk a gyerekekkel a Petőfi Sándor Művelődési Ház színházi előadására. A mese címe: Ami szívednek a legkedvesebb. A történet során a szereplők sok humorral és kedvességgel azt közvetítették a gyerekek felé, hogy figyeljünk egymásra, mondjunk olyan szavakat a másiknak, amitől ő vidámabb, jókedvűbb, nyitottabb lesz.
A szülőkkel közösen karácsonyi barkácsolást szerveztünk. A jó hangulatú kézműveskedés során háromféle díszt készítettünk. A végén finom teát és mézeskalácsot fogyaszthattak a gyerekek és a szülők.
Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát sokszor hallgattuk a gyerekekkel. A dalt hallgatva kézen fogva sétáltunk a teremben.
A vizuális foglalkozáson karácsonyfát készítettünk a gyerekekkel, festés technikájával. A felületfestést már ügyesen tudják, a pöttyözés technikáját gyakoroljuk, a csillámszórás meg igazi élmény volt számukra.
Mindig dicsérettel, puszival megerősítettük bennük azokat a viselkedésmódokat, amikor jók voltak egymáshoz, amikor kedvesen, odafigyelve segítették egymást.

Képek