Gondolatok a barátságról

bora2.jpg

Gondolatok a barátságról

Barát mindenkinek kell.
Barát nélkül az ember magányos, és azt érzi, hiányzik valami. akkor is, ha látszólag mindene megvan, és nem is felelt aznap.
Ha történik valami, és van barátod, vagy vannak barátaid, ők rád mosolyognak, hátba vernek és azt mondják „ ne törődj, nem ez a legfontosabb”. Valójában, azt hiszem, nem is tudják mi a legfontosabb, de azt, hogy nem ez, olyan biztosan állítják, hogy könnyebb elhinni, mint amikor én mondom magamnak. Meggyőznek, egységben az erő.
Jöhet a játék, jöhet a móka

Néha azonban megváltoznak. Olyankor minden érthetetlen. Csak jövök-megyek, mint máskor, mégis szürkeség borítja be az arcokat, és eltűnik a mosoly a közöny mögött.
Olyankor kétségbeesem. Lehet mégsem a barátom, mégsem a barátaim? Csak azt hittem? Mi lehet a bizonyíték, egyikre, vagy a másikra?
Tanítani kéne a barátságot, mint a főnevet, vagy a sebességet, hogy értsem a jeleket.
Az arcok jelét, a szavak jelét, a mosoly és a mosolytalanság jelét.
És a közöny jelét.
Lehet a barátság egy olyan nagy zsák, amibe minden belefér?
Az ember néha olyan nehezen jön rá, hogy mi a dolga, egy jó barátnak.

Képek