Boldogságóra Program

A hónap témájára reggeli beszélgetőkör alakításával hangolódtunk. Ezeket a beszélgetéseket általában akkor tartjuk, amikor még nem érkezik a reggeli és várjuk a csoporttársakat, van aki még álmosabb, bújósabb és van aki alig várja a barátja megérkezését. Jó lehetőség egymásra hangolódni, az esetleges nehézségeket átbeszélni, hogy minél pozitívabb hangulatban folytatódhasson a nap. Március utolsó napján tartottuk meg a foglalkozást, amit előtte pár nappal már említeni szoktunk a gyerekeknek, úgy nevezzük magunk között hogy „Boldogságóra nap” lesz. Ekkor a gyerekek már tudják, hogy ezen napon főként a szeretetről, boldogságról, barátságról tanulunk és mindig várják a kapcsolódó játékokat. Most a reggeli beszélgetőkör témájául azt ajánlottam, hogy beszélgessünk kinek milyen apró öröme, boldog pillanata volt az előző napon, ami jó kedvre derítette. Többen említették a jó időt, a szép virágokat, virágzó fákat, madarak énekét, hogy sétálni elment a családtagjaival, megtanult biciklizni. A csoport egy része a foglalkozást megelőző napon Grassroots fesztiválon vett részt, ami olyan nagy hatással volt rájuk, hogy ezt említették a legboldogabb pillanatuknak. Egy kisfiú pedig arról számolt be, hogy otthon feltekerték a szőnyeget, így a kisautóival játszhatott a parkettán, amik így sokkal gyorsabban gurulhattak. Úgy gondolom, nagyon jól ráéreztek a lényegre: csupa olyan dolgot említettek, ami nem kerül pénzbe, viszont egyértelműen mosolyt varázsol az arcunkra, még ha csak néhány másodpercig, rövid ideig éljük is át.
A reggeli után a „Napimádás” és az „Égig érő fa vagyok” relaxációs technikákat gyakoroltuk. Kis kedvességnek, apró örömforrásnak a gyerekek katicás párnát kaptak, majd arra ülve, körbe adtunk egymás kezét fogva, egy titkos jelet. Majd mesére hangolódó mondókával, máris Kerekerdőbe csöppentünk… A gyerekek meghallgatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét, megismerkedtek Góliáttal az óriással és Pirinkóval a törpével. Soroltunk sokféle állatot akik Góliáttal vagy Pirinkóval lakhatnának, termetüknél fogva. Sokszor beszélgetünk az emberek közötti különbségekről, így ezeket már maguk sorolták a gyerekek. Mindig letisztázzuk, hogy mindenki úgy szeretünk, úgy fogadunk el amilyen a maga valójában, és hogy csúfolódás helyett tanítani, segíteni kell egymást. Átismételtük az érzékszerveinket és elképzeltük hogyan tudnánk segíteni egy látássérült, hallássérült, beszédében akadályozott embernek vagy akinek tompább a szaglása, tapintása. Szerencsére vannak nagyon jól tájékozott gyerekek e terülten, így nagyon jó volt hallani az empatikus, segítőkész ötleteket. Ezután a gyerekek érzékszerveit is próbára tettem. Kipróbáltuk a „Tapintós lufik” játékot, „Az ízek, illatok, hangok öröme” játékot, amit nagyon élveztek. A jácint, nárcisz elkápráztatta őket, szinte kivirultak nemcsak a látványtól, de az illatuktól is. A gyümölcsös tálból egy mosolygó arcot raktam ki, amit felismerve boldog mosollyal jutalmaztak. Persze előbb szemüket eltakarva szaglás alapján kellett felismerniük néhány zöldséget és gyümölcsöt. A hónap dalát hallgatva kisebb csoportokban táncra perdültünk és együtt énekeltünk a refrént: „Imádok élni…” Ezután, ahogy az ablakon kinéztünk eleredt az eső, így meg is állapítottuk, hogy végre a természet is kapott apró örömet, ezáltal mi is. Rögtön esőtáncot jártunk egy vidám zenére, amihez még egy esernyőt, katica párnákat is használtunk – persze csak odabent a zöld szőnyegünkön, de a képzeletünk segítségével így is nagyokat ugrottunk a tócsákba. Pihenésképpen leülve a katica párnákra kipróbáltuk a „Rajzolgató” feladatot. A mondóka alapján hipp-hopp, pillanatok alatt elkészültek a sünik, amit örömmel konstatáltak a gyerekek:-„Ez nem is volt nehéz!” Tavasztündér köré helyeztük az alkotásokat, aki elismerte a gyerekek szorgos munkáját. Ezt követően laptopról megnéztük Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Hónapok-március meséjét, ami a heti témánkhoz is szorosan kapcsolódott: a tavaszi időjárás-öltözködés kapcsán. Természetesen el is játszottuk, hogyan gurultak Bogyóék a domboldalon, majd megrendeztük a „gombakalapos” képzeletbeli bált, ahol a szereplők is táncoltak. A hónap dalára örömmel táncoltunk. A foglalkozás lezárásaként átismételtük az aznap átélt rengeteg apró örömet a feladatok kapcsán, végül a nálunk éppen zárógyakorlátát töltő óvó néninek egy közös képpel kedveskedve köszöntük meg, az apró közös örömöket, a közös játékokat. Meghatódottan bontotta ki a borítékot amibe a képet rejtettük, jól sikerült az apró meglepetésünk. Szabadidőben még a színezőket is felajánlottuk, valamint megkóstoltuk a gyümölcstálat.

Képek