Boldogságóra Program

„Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.”

(Várnai Zseni: Csodák csodája részlet)

A március nemhiába lett az apró örömök, az apró csodák hónapja, hiszen a természet újjászületésével évről-évre rácsodálkozunk a természeti változásokra. Egyszerűen jobb kedvünk lesz már attól, ha ragyogóan süt a nap, ha a nyitott ablakon keresztül becsukott szemmel hallgatjuk a madarak énekét, ha megtapintjuk a bársonyos barkát, ha megfigyeljük, miként bonja ki virágát az aranyeső, ha beszippantjuk a jácint illatát…
Az összes érzékszervünkkel megtapasztaljuk, érezzük a tavaszt. Annál is inkább vágyunk rá, mert sajnos többen voltunk betegek ebben a hónapban, volt, aki csak pár napig, de volt, aki egy hónapig is hiányzott. A hónap végére sikerült egy közös boldogságórát tartani a 2. és 6. osztályos tanulócsoporttal, de még ekkor sem volt teljes a létszám. Természetesen mindkét osztályban más – más módon foglalkoztunk a témával, a kisebbeknél babzsákos foglalkozással hangolódtunk a témára, majd a hónap dalára táncoltunk és az érintés fontosságára figyeltünk. A nagyobbak már sokkal jobban ki tudták fejezni magukat szóban és nemcsak tárgyakhoz kapcsolták apró örömeiket, hanem érzéseikhez, kedvenc cselekvéseikhez is. Jó ötletnek tartottam, hogy közösen kimozduljunk az iskola falai közül és tegyünk egy sétát a közeli játszótérre, miközben szemeinket felfedezzük és „lefényképezzük” az apró örömöket, füleinkkel meghallgatjuk a minket körülvevő hangokat, bőrünkön érezzük a nap melegét, a szél fújását, megfogjuk kisebb társunk kezét, érezzük tapintását, vigyázunk rá. Ez nemcsak egy egyszerű séta volt és nem csak a játékról szólt, hanem a nagyok részéről a felelősségvállalásról is. Ugyanis minden „nagy Pimpike” mellé párként került egy „kicsi Pimpike” is, akire vigyázni kellett. Ennek egyfelől csapatépítő szerepet szántam, másfelől a nagyokat emlékeztettem, hogy ők is voltak kicsik és ezt sohasem szabad elfelejteniük. Séta közben pedig önkéntelenül is előjöttek a nagyok részéről a régi emlékek túrákról, kirándulásokról, csínytevésekről, hiszen ezek is a mi apró örömeink.
Másnap pedig a kicsikkel próbáltunk még több tavaszt becsempészni tantermünkbe: rajzoltunk, színeztünk, ragasztottunk, napocskát, virágot, tyúkot készítettünk, és a kinyílt aranyeső ágat is feldíszítettük. Közben tavaszi mondókákat mondtunk és énekeltünk.