Boldogságóra Program

A márciusi hónap témája az „Apró örömök élvezete”, ezért a Bogyó és Babóca csoport elhatározta, hogy március 22-én, a víz világnapján „A víztől is jókedve van”, azaz lesz. (magyar szólás és közmondás, melynek jelentése minden különösebb ok nélküli jókedv)
Kezdésként elénekeltük a „Süss fel, nap” című éneket, majd karnyújtásnyi távolságban egymástól, terpeszben állva köszöntöttük a nap meleg sugarait. A karunkat lassan rézsutos tartásban felemeltük magasra, és közben teleszívtuk a tüdőnket levegővel. Ezután karunkat leengedve kifújtuk a levegőt, és közben elképzeltük, hogy minden fáradtságot, feszültséget, izgalmat és szomorúságot kiengedünk magunkból. Elmondtuk az „Amikor kinn süt a nap” című mutogatós mondókát. A gyermekekkel megbeszéltük, ahogyan a mondókában is elhangzott, „amikor az eső hullik, csiga-biga előbújik”. De hogyan is keletkezik az eső? Honnan van egyáltalán az emberek, az állatok és a növények számára ivóvíz? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, előbb megtekintettük „A víz körforgása” című animációs oktatófilmet.
Hogy jobban megértsék az óvodások az eső keletkezését, ezért egy esőfelhő kísérletet végeztünk, borotvahab, pipetta, kék festék, üveg és víz felhasználásával. Megbeszéltük, hogy volt-e olyan közülünk, akit valaha elkapott az eső, és ha igen, akkor az milyen érzés volt, amikor a bőrünkhöz hozzáért.
Ezt követően eljátszottuk az „Esőfelhő” című hangutánzó játékot, amikoris a tenyerünk mozgatásával eljátszottuk, hogy gyülekeznek a felhők; a két kezünk összedörzsölésével el kezdett fújni a szél; a tenyerünk két ujjal való ütögetésével, lassan elkezdett cseperegni az eső; majd tapsolással egyre hangosabban esett; a térdünk ütögetésével már szakadt az eső; a lábaink dobolásával már dörgött az ég is; a lábaink földre csapásával villámlott, majd az egész mozdulatsor visszafordításával, elkergettük az esőfelhőket.
A tevékenység lezárásaként a Kicsi Gesztenye Klub „Esőtánc” című dalára táncoltunk, azaz zenére sétáltunk a teremben. Amikor a zene megállt és az óvónő elkiáltotta magát, hogy „Hurrá, esik az eső!”, akkor abban a pillanatban kinyitott egy piros, sárga vagy kék esernyőt. A gyermekeknek azalá a plafonra felfüggesztett esernyő alá kellett szaladniuk, amilyen színűt láttak az óvónő kezében kinyitva. Ha az óvónő elkiáltotta magát, hogy „Hurrá, szivárvány!”, akkor a gyerekek alászaladtak az ő szivárvány színű esernyője alá. A zene újbóli megszólalásakor, a gyermekek ismét sétáltak, a „Tánc, tánc, tánc, esőtánc” refrénre pedig táncoltak és forogtak a teremben.

Képek