Boldogságóra Program

„Az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk.”
Az adventi időszakban lehetőség volt a jó cselekedetekre. A hónap elején megbeszéltük, hogy ki milyen jó cselekedetet tud végrehajtani és kinek vagy kiknek tud örömet okozni. Fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Fontos a mosoly, a jó szó, egy kedves gesztus, egy ölelés.
Meghallgattuk a hónap dalát, és megbeszéltük, hogy a örömet okozni jó.
Mi lettünk a kis angyalkák. Mindenki kiszínezett egy angyalkát, és titokban megleptünk vele egy osztályt. Nagyon lelkesek voltak és izgultak, hogy nehogy kiderüljön a titok.
A téma feldolgozására Oscar Wilde: Az önző óriás meséjének a feldolgozását választottam, kicsit átalakítva, egyszerűsítve az elsős gyerekeknek. A történet jeleneteit gyurmával jelenítettük meg, amelynek címe: Az óriás, aki megtanult szeretni.
Csoportokat alkottunk, és mindenki elkészítette a választott formát. Lelkesek, együttműködőek és segítőkészek voltak a gyerekek.
Első jelenet: Volt egyszer egy óriás, akinek csodaszép kertje volt. Egy napon elutazott a barátjához és üresen maradt a kertje.
Második jelenet: Az iskolából hazatérő gyerekek minden nap bementek és vidáman játszottak a gyönyörű kertben. Nagyon boldogok voltak.
Harmadik jelenet: Egy napon hazatért az óriás, aki nagyon mérges lett, hogy a kertjében játszanak a gyerekek, akik ijedtükben elszaladtak. A kert gazdája nem engedte, hogy más is gyönyörködjön a kertjében, ezért egy hatalmas falat épített a kert köré. A gyerekek minden nap ellátogattak, de bejutni nem tudtak. Beköszöntött a tél. A kertben hideg szél fújt, fagyott és üres volt minden. A falon kívül beköszöntött a tavasz, de a kertben továbbra is a fagy és a hideg uralkodott. Az óriás sokszor eltűnődött, vajon miért van nála még mindig tél, mikor a falon kívül már süt a nap és nyílnak a virágok. Továbbra is önző maradt és nem engedett be senkit a kertjébe.
Negyedik jelenet: Egyik reggel madárcsicsergésre ébredt a kert gazdája. Kinézett az ablakon, és különös dolgot látott. Minden fán ült egy gyermek, ami annyira boldog lett, hogy rögtön virágba borult. Csupán egy fa volt még kopasz, mert a kisgyerek nem tudott felmászni a fára. Hirtelen egy nagyon furcsa érzés árasztotta el az óriás szívét. Felengedett a szíve körüli fagy. Mosolyra húzta a száját, odament a gyermekhez és óvatosan feltette rá, ami rögtön virágozni kezdett.
A gyerekek annyira aggódtak az óriásért, hogy azon a reggelen találtak egy rést a falon, és bejutottak a kertbe. Az óriás megértette, hogy szeretet nélkül nem jó élni, és kitárta a szívét feléjük. Lebontotta a falat és újra megnyitotta a kertjét. Ettől a naptól kezdve együtt játszott a gyerekekkel, akik megtanították szeretni. Az óriás boldog és hálás volt a gyerekeknek, akik megmentették őt a magánytól és a szomorúságtól.

A történet megjelenítésével szerettem volna megértetni, mennyire fontos, hogyan bánunk mással. Fontos, hogy tegyünk valami jót, okozzunk örömet, hisz előbb vagy utóbb minden belefektetett energia megtérül. Legyünk hálásak és adjunk egy mosolyt.
Ajándékot készítettünk az idősek számára, majd a helyi szociális otthon lakóinak énekeltünk az utcáról karácsonyi dalokat, ezzel is örömet okozva az idős embereknek.
„Nagy dolgokat nem tehetünk, csak kicsiket nagy szeretettel.” (Teréz anya)

Képek