Boldogságóra Program

December: Jó cselekedetek hónapja

2021. 12. 06. A mai nap fő szereplője természetesen a Mikulás, Mikulás várás volt. Már reggel Mikulás fejet lehetett színezni, ragasztani, elővettük a Mikulás, és manó, rénszarvas fejdíszeket, persze aztán már szinte mindent, hogy mindenkin legyen valami, és elkészült a Mikulás szánja is. Nagyon sokan utaztak rajta. Nem győzték mesélni az élményeket, milyen ajándékot kaptak. Volt, akinél olyan ügyetlen Mikulás járt, hogy a kitett tejet szétcsöpögtette az asztalon. Hamarabb pakoltunk, mint szoktunk, de persze mindenki dolgozott. Dóra előkerült dobozából, köszöntötte a gyerekeket, megkérdezte, milyen hónap, milyen évszak van. Jó volt ez a gyakorlásnak. Rávezettem őket, hogy most, így Karácsony előtt, a jócselekedetekkel fogunk foglalkozni. Mi is az a jócselekedet. Mindenki az adományozást, a szegény gyerekek segítését szajkózta, persze érthető módon, hiszen már múlt héten el kezdtünk adományokat gyűjteni a rászorulóknak, Csoportunk bevállalt egy családot öt gyermekkel, akik a Karitászon keresztül, a mi segítségünkkel lesznek megajándékozva, a fa alá készített dobozokból. Kicsit nehéz a dolgunk, mert csak annyit tudunk, hogy 15, 9, és 5 éves kisfiúnak, meg 13, és 11 éves lányoknak gyűjtünk. Ezt persze a gyerekek is tudják, hiszen otthonról adakoznak a szüleikkel együtt. Szóval, mikor más ötlet nem volt, akkor mondtam, hogy mindenki csukja be a szemét, és lássa maga előtt a családját, apa, anya, fáradt, sok a dolga, Dadus néni alig győzi a munkáját, hol tudtok segíteni? Na, erre már beindult a fantázia, záporoztak az ötletek, jó cselekedetek. A foglalkozást gyorsan befejeztük, amikor jött a hír, sietni kell, mert jön a Mikulás az udvaron vár minket!
Kedden, mire érkeztek a gyerekek, elosztottam az adományokat a dobozokba. Mindenki csodálkozva nézegette mikor megérkezett, de mivel nagyon jól tudták mire vannak a dobozok, hiszen tegnap mutattam amikor hajtogattam, csak nyugtázták, hogy jól tele van pakolva. A dobozok tetejét viszont díszíteni kell, mert fekete, ezért egy fenyőt rajzoltam rá, aki szerette volna, jöhetett kiragasztani kicsi hópihékkel. Közben Karácsonyi dalokat énekeltünk. Reggeli előtt, amikor már mindenki megérkezett, körbeálltuk a dobozokat, megnéztük mi van benne. A gyerekek kérdezték, hogy kié lesz? Hány évesé, és fiú, vagy lány? Már volt, amikor találgattak is. Mikor végig néztük, kértem őket, rakják rá kezüket a dobozra, lefényképezem. Olyan ügyesen mindenki odarakta, hogy a dobozok nem is látszódnak, az viszont igen, hogy egy csoport vagyunk. Nimród el is kiáltotta magát: „Tulipán csoport HAJRÁ!!!” Reggeli után kiosztottam a szivecskéket, lehetett díszíteni, ragasztással. Mondtam annak készítik, akit meg akarnak lepni, mert szeretik. Ma egy dinoszaurusz helyettesítette Dórát, mert Nimród annyira ragaszkodott hozzá, mondtam jó, csak hagy ültessem ide, hogy figyeljen Titeket. A Holle anyót meséltem: Jó tett helyébe jót várj! közmondást erősítve bennük. Mindenkinek be kellett csukni a szemét, és arra gondolni, ki, mit cselekedett jót, tegnap délután, otthon. Felsorolták. A foglalkozás végén Bella zenéjére táncoltunk. „Jól csak a szívemmel láthatok” és „Repülj velem!”
Szerda reggel sikerült a két utolsó doboztetőt is kidíszíteni (adomány doboz), és becsomagolni a dobozokat egy kivételével. Reggeli előtt hallgattunk zenét, Bella CD-jéről. Reggeli után viszont rögtön neki fogtunk a mézeskalács nyújtásához, szaggatáshoz. A tésztát egyik anyuka hozta a csoportból, így egy kicsit hideg volt, mert éjszaka hűtőben tartotta. Viszont a gyerekek meg élvezettel puhították tiszta tenyerükkel. Mindenki szaggatott egy kis ideig, nagy volt az érdeklődés, de 24 kisgyerek akart cukrászkodni. Hurrá! A rendbe tétel után szituációs játékba kezdtünk, amit gyakorolnunk kell majd a közeljövőben, hiszen nagyon meg voltak szeppenve a figyelő szemektől. A szituációt én találtam ki, több szereplő bevonásával, két helyzetet is lejátszottunk. Azért valamit nagyon jól csináltak, mert a gyerekek felismerték a helyzeteket. Megbeszéltük mi volt jó, mi rossz cselekedet. Zsóka dadus néninknek megköszöntük a sok munkát, jó cselekedet, amit a mézeskalács sütés, és a szoba rendbetételéért tett. Még tapsot is kapott. A délelőttöt zenével zártuk, a koreográfiát egyedül találták ki, elindultak körbe, egymás kezét fogva. „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!”
A csütörtök a torna napja. A gyerekek, mivel a szülők reggel nem jöhetnek be, öltözködtek a tornához, és a sok ruha miatt sokat kellett segíteni nekik. Ekkor jött Bence, a Karitasz vezetője, hogy elvigye az adományba összecsomagolt dobozokat. Nagy örömmel jött, nosztalgiázott egy kicsit, hiszen mindkét lánya ide járt hozzánk, a Tulipán csoportba. Boldog volt, mesélte, hogy nagyon sok adomány gyűlt össze, így bőven tudnak osztani a rászorulóknak. A dobozokat megköszönte, a gyerekek integettek mikor elment. A torna labdás feladatokkal zajlott, nagyon ügyesek voltak, sok dicséret hangzott el. Reggeli után karkötőket gyártottak a barátoknak, családtagoknak, vagy éppen maguknak, nagy szív volt a gyöngyök közepén, ezzel is jelöltük a szeretetet. Amíg fűztek, akinek kedve volt, jöhetett a mézeskalácsot kiosztani az óvoda dolgozóinak. Szép, szív formájú doboz készült a mézeskalácsoknak. Először kicsit megszeppenve, majd egyre ügyesebben ment a kínálás, még a kisebbeknek is. Alakítottunk egy nagy szívet a szőnyegen saját testüket használva, ami nagyon jól mutat a fényképen. A kezükkel is megtanultak szívet mutatni. A gyümölcsevésnél Ők is kaptak mézeskalácsot.
Pénteken zenével kezdtük a napot, zeneszóra érkeztek a gyerekek. Már ügyesen éneklik a dalt: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!” A karkötő fűzést kérték reggel, még sokan készítettek, vitték haza örömmel. A reggeli után karácsonyi díszt készítettünk, és hogy két helyen ugye nem tudok segíteni, a formanyomó használatát Julcsi átvette tőlem, így nem volt fennakadás a ragasztásnál sem. A forma szélét kellett beragasztani mintával, már egyre több gyereknek sikerült is. Pakolás után elbúcsúztunk Dórától egy ideig, mert ugye mindenki hosszabb ideig otthon lesz, és Dóra addig alszik, pihen. Ismétlés képpen felelevenítettük jócselekedeteinket, utána meggyújtottuk a három Adventi gyertyát, énekelve, verselve. Kitettük a szívecskét a lépcsőre, megszámláltuk mennyit teljesítettünk, mennyi van még hátra.
Mozgalmas, néha szívszorító, de nagyon szép hét van mögöttünk.

Képek