Boldogságóra Program

A februári téma feldolgozása a Megküzdési stratégiák, az Ellazulni jaj de jó című Bagdi Bella dallal kezdődött. Többször meghallgattuk, majd próbáltuk a szöveghez a mozgást is bekapcsolni. A dal lemozgása tetszett a gyerekeknek, ami inkább az én utánzásom volt, ahogy figyelték a mozdulataimat. Nagyon hasznos a testséma fejlesztéshez is, a mindennapi mozgásunkba, illetve a heti mozgás foglalkozásunkba is jól beépíthető. Sokszor kell még gyakorolnunk, hogy tudjanak ellazulni.
Ehhez kapcsoltam a „Gumiember” feladatot, amit egy igazi pumpával is kiegészítettem.Megbeszéltük, hogy mire is használhatjuk a pumpát: bicikli, autó, motor, labda, medence…Kipróbáltuk, hogy a tenyerükbe fújtam a levegőt, az milyen érzés, aztán bevezettem a játékot, hogy mindenki ellazul, leereszt, én pedig egyszerre pumpálom fel őket. Nagyon élvezték, különösen, mikor kihúztam a dugót, és leeresztettek. Ezután párosával pumpálták egymást. Minden gyermek akart gumiember és pumpáló is lenni. Ezt a játékot is többször fogjuk még játszani.
A héten volt a farsangi mulatságunk, ahhoz kapcsoltam még egy megküzdési játékot, fánkot készítettem textil anyagból, amit egy hosszú kötéllel egy spulnira kötöttem, aztán fel kellett tekerniük, hogy „meg tudják enni a fánkot”
Az ellentétpárok feladatot a heti tervezésembe is beépítettem, vannak nagyon tetszetős könyveink, képeink hozzá, ami a csoport szintjének megfelelőek. Az érzelmek felismerése még nehezen sikerült, így egy régebbi játékeszközt vettem elő, ahol arckifejezéseket ismerhetnek fel.
Zárásként egy „Gondfaló- hal zsákot vettem elő, elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy ha elmondjuk, mitől vagyunk szomorúak, mi okoz gondot nekünk, én leírom (hogy utána könnyebben visszaidézhessem), és betehetik a hal szájába, ő elfogyasztja őket, így nekünk nem marad meg a gond, szomorúság. Néhány mondat belőlük: „Kikapcsolódik a telefonom, sokáig kell várni, amíg újra bekapcsol.” „Hogy mindig a Zsoltika (nagyobb testvér) nem játszik velem.” „Hogy vérezett a nagyujjam.” „A fogam mindig szokott fájni.” „Hiányzik anyu.” „Amikor eltört a lában, és sokáig nem tudtam jönni oviba.” „Nincs barátom.” „Anya és apa kiabál velem.” „Anyukámat akarom, azért sírtam.” „Hiányzik Anyu.” Mivel a gyermekek nagy része kiscsoportos korú, és vannak egészen fiatalok is közöttük, akik szeptemberben kezdték az óvodát, így náluk még többször előfordul, hogy elszomorodnak, ezt fogalmazták meg azzal, hogy hiányzik az anyukájuk.
Ezeket a gondokat aztán „megette” a hal, így vidámabbak, boldogabbak leszünk.

Képek