Boldogságóra Program

„Kedvességnap”
Az egyik legkedvesebb ünnep az óvodánkban a karácsony, kicsit másképp volt a készülődés ebben az évben a járványhelyzet miatt. Igyekeztünk a gyerekek számára melegséget, örömöt, kedvességet adni ezekben a napokban. Ehhez adott segítséget a hónaphoz kapcsolódó letöltött segédanyag. Ezek közül azt választottam, amit be tudtam építeni a heti témákhoz is.
Együtt: A köteles gyakorlatokat a tornateremben hajtottuk végre a mozgás tevékenységbe integrálva. A két feladatot nagyon nagy figyelemmel végezték, olyan óvatosan álltak fel és figyeltek egymásra, hogy mindenki fel tudott állni. Át érezték azt is mennyivel nehezebb, ha be van csukva a szemük és úgy kell menniük, hogy a társuk vezeti őket. A tevékenység előtt, beszéltem arról, hogy vannak, akik nem látnak (ezt csukott szemmel tapasztalták meg) akik jól látnak, tudják segíteni őket úgyhogy, megfogják a kezüket és irányítják, vezetik, ennek fontosságát megérezték és feszitett figyelemmel segítették társukat a kötélen, hogy végig tudjon menni. Mozgásos tevékenység egészében is azt próbáltam megéreztetni, hogy akkor jó együtt lenni, ha figyelmesek vagyunk egymáshoz, óvatosan nyújtunk segítséget, kedvesen szólunk egymáshoz. Ezeket vettem figyelembe az értékeléskor is, amely pozitív és személyre szóló volt. A madaras játéknál öröm volt látni, amilyen kedvesen hívták be azt a társukat, aki nem talált fészket (megérintették vagy szóltak neki).
Kert: Óvodánk Madárbarát óvoda, igy hagyomány a madarakról való gondoskodás. Madáreleséget a gyerekekkel közösen készítettük ezzel kedveskedtünk nekik. Majd az óvodánk előkertjében lévő két fenyőfát díszitettük fel a csemegékkel. Igy a madaraknak is van karácsony a mi óvodánkban. Meghálálják, már többször megfigyelhettük, hogy a madárodúkban kiscinkék növekedtek.
Kedvességnapok: Munkatársaim csodálatosan szép dekorációval leptek meg engem és a gyerekeket is. Ez a kedvességük melegséget és a meghit hangulatot teremtett az ünnepváráshoz is. Az újrahasznosított adventi koszorún végre minden gyertya világított, és a mi „kedveslángunk” is megérkezett. Az adventi koszorút úgy vettük körbe mintha mi lennénk a nap és mindenki egy lángsugár és elmondtuk, hogyan lehettünk egymáshoz kedvesek: segítünk egymásnak, figyelünk egymásra, meglepetést készítünk, szépen beszélünk, átadjuk a játékot.
Nagyon örültek a karácsonyra kapott ajándékoknak is. Számomra az egyik legkedvesebb élmény itt történt, amikor az egyik kislány odajött hozzánk az új babát is hozta (minden kislány nagyon szeretett volna játszani a babával) és átadta a társának, igy kedveskedett neki. A kedvesség megjelent a mindennapokban.
„Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.”

Képek