Meghittség és áldás egy tanteremben

Szívkirálynő.jpg

Decemberben sokat voltunk digitális munkarendben, azaz nem jártunk iskolába, mégis sikerült az Aranymackó vándordíjat újra megszavazni. Összesen 10 napot töltöttünk együtt a tanteremben. Szerettem volna intenzívvé varázsolni az együtt töltött időt. Ezért 10+1 pontból álló bakancslistát készítettünk a gyerekekkel. Egyetlen szempont volt: Az adventi időszakban mivel tehetem kellemesebbé az iskolában töltött időt a 4.c osztályban? Terveim szerint az utolsó napon kifüggesztettük volna a terembe és a tanulók körbejártak volna, s kipipálhatták volna a teljesített pontokat. Ám az utolsó nap csodálatos ünneppé alakult. A bakancslistákra már idő sem jutott. Bár mindenki azt mondta, hogy sikerült teljesítenie az általa kitűzött 11 célt. Minden gyermek kapott tőlem egy, névre szóló, nagy mézeskalács szívet.Az iskolánkban ugyanis ilyenkor szokás szív királyt és szívkirálynőt választani. A választás titkos szavazással történik. Az alapján választanak egy-egy nevet, hogy kihez lehet fordulni segítségért, ki fordul a bajbajutottakhoz szívesen. Ki az , akinek a társaságában jól esik elidőzni, mert kedvesek. Ez idén is megtörtént. De az együtt töltött 3 év alatt megismertem a gyerekeket, s látom azt, hogy mindenki megérdemelné ezt a kitüntetést. Vagy ezért, vagy azért. Mindenkiben van valami csodálatos. Erre szerettem volna felhívni a gyerekek figyelmét ezzel a gesztussal. Majd az egyik kislány olvasta fel az írását az osztálynak. Ebben jellemezte a 4.c-t. Személy szerint, abc sorrendben írt csupa jó dolgot a társairól. Nagyon megható volt. A kolléganőmmel könnyekkel a szemünkben hallgattuk őt. A végén a gyerekek tapsoltak, majd az egyik kisfiú kiperdült mellé és ezt mondta: Te mindenkiről írtál, ezt köszönjük szépen. De , magad kihagytad. Ezért én most elmondom neked, hogy egy nagyon kreatív, vidám ember vagy. Jó szívű, és jó barát. Mi is örülünk, hogy ebbe az osztályba jársz. Ahogy befejezte azonnal szaladtak a gyerekek és megölelték a kislányt. A Jézuska ajándékának is annyira örültek. Úgy belemerültek a rejtvényfejtésbe, hogy rosszul esett nekik a kicsengetés, ami az idei utolsó tanóra végét jelezte. Kívánok az osztályom tanulóinak, a csodálatos kollégáimnak és szeretteiknek, és mindenkinek , aki ennek a programnak a része ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Képek