Boldogságóra Program

Andrásnak!
Apró öröm

Az első bunkerépítésem Andrissal (Veled) együtt történt.

Ősszel átmentem a barátomhoz. Este sötétedéskor eszembe jutott, hogy egy másik barátjával elkezdett építeni egyet, csak az nem sikerült jól, ezért szívesen épít velem egy újat. Megbeszéltük azt is, hogy nekik van építőanyaguk hozzá.
Nagy izgalommal vártam a másnapot. Másnap reggel az iskolában beszéltünk róla, hogy hogyan kéne megépíteni. Gondolkodott rajta és egy füzetbe lerajzolta. Aznap délután, leckeírás után átmentem hozzá. Megmutatta, hogy hová fogjuk építeni. Hozzá is láttunk a fákat bepakolni a területre. Utána meg felszerelkeztünk. Felmászott és „összekötötte” a négy fát. Én egyesével feladogattam a deszkákat, hogy a helyére tegye és beszögezze a padlót. Majd lefűrészelte, és ugyanúgy megismételtük. Végül készen voltunk a padlóval. Közben bohóckodtunk azzal, hogy jaj, leesünk.
Pár napig szünetelt az építkezés. 2-3 nap múlva megint folytattuk. Akkor már elkezdtük a tetőt építeni. Csináltunk létrát. Andris feltett cserepeket tetőnek. Másnap, amikor átmentem, láttam, hogy valahogyan eltört az egyik főtartó fa. A másik oldalról, hátulról a szőlőnél. Akkor mondta, hogy leszakadt az egész. Az egész munkánk kárba veszett, mert erős volt a szél.
Legközelebb erősebben kell építeni, alaposabban megtervezni. Ettől függetlenül nekem ez egy szép emlék marad.

Ráckeve, 2015. január 11. Ricsi

Képek