Boldogságóra Program

A témát, egy általam írt mese segítségével dolgoztuk fel. Majd medvebábot készítettünk, és így beszélgettünk a medvék és a gyerekek céljairól.

A medvebocsok kalandja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medvecsalád: medvemama, medvepapa, és három medvebocs: Mézi, Morgó, Málna. Mézi imádta a mézet, Morgó sokat morgolódott, Málna pedig nagyon szerette a málnát.
Egy őszi napon elindultak a barlangjukból a közeli patakpartra játszani. Hát amint ott játszadoztak, fogócskáztak, hirtelen beborult az ég, dörgött, villámlott, és úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Megáradt a kis patak éás vadul hömpölygő folyóvá változott. A bocsok nagyon megijedtek, mert nem tudtak átkelni rajta, így nem tudtak hazajutni a barlangjukba. Egy bokor tövébe bújtak, Mézi és Málna sírva fakadtak, Morgó pedig morgolódott.
-Hogy jutunk haza?- sírdogált Mézi-
-Minek jöttünk ide?- morgott Morgó.
-Éhes vagyok-nyöszörgött Málna.
Ahogy így szomorkodtak, egyszer csak megszólalt Morgó:
– Mind haza szeretnénk jutni, ez a célunk; induljunk hát, együtt sikerülhet minden akadályt leküzdenünk!
Megfogták hát egymás kezét és elindultak a patak mellett. Nagyon figyeltek mindenfelé, hátha találnak olyan helyet, ahol át tudnak kelni.. Egyszer csak Mézi felkiálltott:
– Ott egy kidőlt fa, pont a patak fölött! Ha átmászunk rajta, máris közelebb kerülünk a célunkhoz, a barlangunkhoz. Megmutatom nektek, hogy hogyan kell kapaszkodni a fa törzsén; sokat gyakoroltam, amikor mézet kerestem a fákon.
Így is tettek. Mézi ment elöl, a többiek követték, így sikerült átkelniük a vízen.
Az eső csendesedett; ahogy tovább vándoroltak, egyszer csak egy hatalmas szikla állta az útjukat. Már majdnem újra elkeseredtek, amikor Morgónak támadt egy ötlete:
– Tudom már mit tegyünk! Másszunk át rajta! Ha megtartotok, felmászok a tetejére és felhúzlak titeket; a másik oldalon pedig leugrunk. Együtt sikerülni fog, és így közelebb érünk a célunkhoz, a barlangunkhoz!
Így is tettek. Összefogtak és ezt az akadályt is leküzdötték.
Az eső már csak szemerkélt. Közel voltak a barlangjukhoz, de a nagy eső miatt sáros volt a hegyoldal, így mindig visszacsúsztak. Az erejük már fogytán volt, de nem adták fel. Most Málna talált ki valamit:
– Kapaszkodjunk meg a fákról lelógó indákba, így könnyebben fel tudunk jutni a barlanghoz!
Így is tettek. Nemsokára meg is hallották Medvemama és Medvepapa kiáltozását:
-Hol vagytok? Mézi, Morgó, Málna!
A medvebocsok visszakiabáltak:
– Itt vagyunk Mama, itt vagyunk Papa!
Boldogan ugrottak a szüleik nyakába. Mindannyian jó sárosak lettek, de nem gondoltak most erre. Örültek, hogy épségben hazaértek, elérték a céljukat. Megfürödtek, megvacsoráztak és lefeküdtek aludni. Talán még most is alszanak a barlangjukban, de nemsokára, Gyertyaszentelőn, kikukucskálnak, hogy megnézzék, jön-e már a tavasz.

Képek