Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a boldogságórát beszélgetéssel kezdtük. A gyerekeket megkérdeztem, mit gondolnak, mi az, hogy cél? Miután ezt az ő korosztályukhoz képest megértették, arról beszélgettünk, hogyan tudjuk ezt elérni. Kértem őket, ne tárgyi dolgokra gondoljanak, hanem olyasmire, amit ők el szeretnének érni, megvalósítani, kipróbálni, megtanulni ( bekötni a cipőt, lovagolni, megtanulni úszni, számolni…). Ezután elolvastam nekik a boldogságvár meséjét, utána pedig megbeszéltük, kérdéseket tettem fel.
A hónap dala nagyon tetszett, mert igazi vidám, mozgásos tevékenységet lehetett rá alkalmazni. Kértem a gyerekeket vegyék le a cipőjüket, és a kezükre vegyék fel. Ezután a dalra egy ritmikus, ülős, de „táncoló talpas” mozgást végeztünk, tapsoltunk, „másztunk” a cipőkkel, ahogy a dalban is van. Szerettem volna ezt videóra venni, de annyira benne voltunk a dalban, hogy végül ez elmaradt. Láttam rajtuk, hogy nagyon évezték! 🙂
Feladatként kértem őket, meséljék el, majd rajzolják le mik szeretnének lenni, amikor felnőnek. Ezután megbeszéltük a rajzokat, megkérdeztem őket, szerintük mit kell ahhoz tenniük, hogy ezeket a célokat elérjék. A lányok többnyire táncosok, balerinák, óvónénik, nővérek szeretnének lenni, a fiúk pedig autóversenyzők, asztalos, tűzoltó, rendőr. Majdnem mindenki azt mondta, hogy iskolába kell járnia, sokat kell tanulnia, és ennie, hogy jól megnőjön.
Remélem, hogy ezzel a boldogságórás héttel is közelebb sikerült kerülniük az álmaikhoz! 🙂
A képeken az ő rajzaik láthatóak (sajnos nagyon sokan betegek, kevesen voltunk).

Képek