A szélcsengő hangsor megcsendülésével megérkezett hozzánk Dóra, most a családjáról mesélt nekünk. Elmesélte, hogy kik tartoznak a családjába, és, hogy milyen a kapcsolat közöttük. Bemutatta a testvérét, Vidám Vilit is, aki még csak középső csoportos. Megkérdezte a gyerekeket, hogy kinek van testvére, szoktak- e veszekedni, ki mit szokott segíteni anyukájának, kivel szokott játszani. Megérkezett Vili is, aki elmondta, hogy valóban szoktak veszekedni, de azért szeretik egymást, és a veszekedés után öleléssel békülnek ki.
A gyerekek nyitottak, szívesen mesélik el a két bábnak, hogy mi történik velük otthon, szeretettel mesélnek a családjukról, testvérükről.
Megbeszéltük, hogy mi is az a padlás, egy kislányunk nagyon pontosan megfogalmazta, hogy oda tesszük, ami már nem használható, régi, törött, de sokan nem ismerik ezt a helyet, mert a csoport jelentős része panel lakásban él.
Dóra megmutatta a babaházunkon, hogy mi is az a padlás, és megbeszéltük, hogy milyen emlékekkel tudjuk megtölteni a mi képzeletbeli padlásunkat (az óvoda teteje is lapostetős…)
A kézfogós csapatjátékunkban a kör alakítás könnyen ment, azt minden nap gyakoroljuk, körjátékoknál, egyéb tevékenységeknél, azonban a sajt, a hegy alakzat nem sikerült olyan gyorsan, szükség volt az én segítségemre is. Megbeszéltük, hogy mennyire nehéz, ha ennyien próbálunk együttműködni.
A meglátásom szerint a csoportunkban megfelelő a társas kapcsolatok minősége, a gyerekek elfogadóak, a játéktevékenységükbe bevonják társaikat.

A „Társas kapcsolatok” témát igyekeztem játékosan feldolgozni az óvodáskorú gyerekekkel. Több alkalommal is kezdeményeztem beszélgető köröket a témával kapcsolatba összekötve mindezt egy ölelőkörrel vagy egy „Azért szeretem, mert…” játékkal. Olyan mozgásos és egyéb játékötleteket ajánlottam a gyerekeknek, amelyekben fontos szerepet játszott az együttműködés és egymás támogatása, segítése. A közös játékok során egymáshoz való pozitív viszonyukat, közösségi érzésüket kívántam erősíteni. Elkészítettük színezéssel a baráti kapcsolatok jelét és elhelyeztük azt a boldogságvárba vezető lépcső harmadik fokára. Emberforma sablonra mindenki lerajzolhatta önmagát és azokat a baráti kapcsolatok szerint helyeztük el egymás mellett. Bagdi Bella: Ha boldog vagy… kezdetű dalát mozgással összekapcsolva dolgoztuk fel és egy- két nap elteltével már hangosan énekelték és boldogan kérték az ismétlést.

Három hónapot tudhatunk magunk mögött ebben a nevelési évben. A barátok barátságok alakultak, változtak annak rendje és módja szerint. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy mégis csak vannak tartósnak mondható óvodai kapcsolatok, barátságok.
A foglalkozás alatt örömmel tapasztaltam, hogy ebben a rohanó világnak nevezett, túlpörgő mindennapokban ott található az igény a másik gyermek iránt!
A téma feldolgozására barátság szíveket színeztek, de előtte kedvelt barátjuk, barátaik (mert ilyen is volt!) „fotóját” belerajzolták a szívformába!
Hálás vagyok a témáért, mert sikerült egy kicsit „elhanyagolt” területet újra megszólítanom a csoportban.
– Miért is fontos nekem a barátom?
– Hogyan illik a társaim felé fordulni?
A beszélgetések alatt ügyesen megfogalmazták a válaszaikat, de a hétköznapokban többször figyelmeztetnem kellett őket, az általunk megfogalmazottakra!