A társas kapcsolatok hónapjában a Ficánkák a barátság témát járták legtöbbször körbe, de Boldog Dórával beszélgettek arról is, hogy testvéreiknek hogyan mutatják ki a szeretetüket, szüleiknek mikkel tudnak kedveskedni, ha látják, hogy nehéz, fárasztó nap van mögöttük.
A hónap elején az első foglalkozás a témában a Márton napot megelőzte. Malomkörzéssel és a totyog a liba nagy a galiba relaxációs gyakorlatokkal indítottunk. A Süss fel nap c. gyerekdal után a napimádás gyakorlatot is eljátszottuk. Nagyon jól oldotta őket és összekovácsolta a csapatot. Majd a beszélgetőkörben útnak indítottuk a gyertyát: választaniuk kellett egy barátot és mondani neki, hogy azt szeretem benned hogy…Legtöbbször a közös játék öröme csengett vissza szavaikból. Eljátszottuk a Kukorica, kása, ne menj a padlásra dalunkat 3-4x. Ezután időutazásra hívtuk őket: „Képzeljétek el, hogy már ti is felnőttek vagytok. Visszatértek hozzánk az oviba, mert nagytakarítást rendezünk a padláson (közben megbeszéltük, mire való a padlás).” A gyertyát én indítottam el, elmondtam nekik, hogy a padlásról lekerültek a filctollas átrajzolós feladatlapok és sok óvodásról mesélt nekem. Akinek adom a gyertyát, az mondjon egy játékot és mesélje el vajon az a játék kinek a nevét mondaná el és milyen emlékről mesélne nekünk. Érdekes volt hallgatni, hogy a legózás közben vagy a közös társasjátékok közben milyen örömöket éltek át. Volt, aki hagyta a barátját nyerni, mert szerette volna, ha örülne és erről mesélt a társasjáték, amit a padlásról lehozott. A beszélgetőkör után mindenki kapott interaktív barátság színezőket, az egyikből hintát lehetett készíteni a másikból pedig labdázó gyerekeket.
A Márton naphoz közeledve remek lehetőség nyílt a téma mindennapos feldolgozására. A legenda feldolgozása közben beszélgettünk arról, milyen érzés lehetett Mártonnak, hogy katonatársai csúfolták? Mert-e segíteni a koldusnak akkor is, ha csúfolták? Bátor volt vagy gyáva? A koldus a barátja volt? Nem ismerte, nem lehetett barátja, mégis úgy viselkedett vele, mintha az lenne. Beszélgettünk arról, hogyan lehet a barátoknak segíteni, majd az „Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk” dalra kört alakítottunk. Kipróbáltuk, tudunk-e tojás formát alakítani anélkül, hogy elengednénk egymás kezét. Vagy a libaól tetetén meg tudjuk-e együtt formálni kézen fogva. Amikor készen voltunk, megkérdeztem azokat, akiknél „elszakadt a kötél”, hogy milyen érzés volt, amikor elengedték a kezét. A foglalkozás végén Mátyás király libatollal levelet írt Mártonnak, hogy milyen példaértékű amit tett a koldussal. Ennél a feladatnál körbe kellett ülni, a libatollal rajzoltak mondókára egymás hátára.
Ezt követő héten ismét a relaxációs gyakorlatokkal keztünk foglalkozást: napimádás, totyog a liba. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalát és mozogtunk rá. A kis barátom hogy vagy játék után meghallgatták Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő meséjét, amit Boldog Dóra hozott e nekik. Boldog Dóra ezután tanácsokat kért, hogy ő hogyan tudná meglepni szeretteit, mert nehezen jutnak eszébe ötletek. Mire elbúcsúzott, addigra magával vihetett egy csomó ötletet: vigyen teát a fárasztó nap után apukájának, segítsen a testvérének a szobáját összepakolni, a barátjával, ha játszik, játszanak olyan szabállyal, hogy az ellenségnek kell pontot gyűjteni és figyeljen ám arra, hogy jó sok pontot szerezzen. Anyukájának segítsen mosogatni vagy ő is örül egy jó teának, vagy reggelinek az ágyba. A sok ötlettel Dóra búcsúzott és a gyerekek elkészítették a barátsághálót. Fonal segítségével pókhálót készítettek, akinek gurították, annak elmondták ismét, hogy azt szeretem benned, hogy…a végén átkúszhattak alatta.
(A hála csillagokat pedig már maguktól jut eszükbe nyomdázni,kérik a nyomdát, ha társaiknak hálásak valamiért.)
A hónap végén megépítettük a barátságkertünket, a barátunk kedvenc játékait vettük magunkhoz, aztán egy nagy játszós kertet építettünk belőle. Óriási közös játék alakult ki ezekből az így elhelyezett játékokból.
Ebben az időszakban pedig kimondottan figyeltünk, ha egy barátunk szomorú, felvidítottuk: csikizés, ölelés, közös játék közül lehetett választani.

Társas kapcsolatok ápolása

A téma nagyon aktuális csoportunkban, mivel a barátság fogalmának körüljárása a „nem leszek a barátod, ha…” kezdetű mondatok miatt feszítővé kezdett válni. A társas kapcsolatok pozitív oldalát céloztuk megismertetni, megmutatni, hogy a fogalom mennyivel több jó érzést, élményt takar, mintsem hogy ezzel ilyen cudarul bánjanak.
A tevékenység kezdetekor körbe ültünk a szőnyegen, menetirányba fordultunk és az előttünk ülő hátát, vállát felfrissítettük egy baráti masszírozással. A gyerekek reakciói nagyon pozitívak voltak, hangosan jelezték elégedettségüket, hogy jólesik a társuk érintése. Persze volt, akinek kis társa túl nagy erővel masszírozott, ezért kértem, hogy jelezze ezt az illetőnek bátran. Ezután megfordultunk és a másik irányba ülővel is elvégeztük a masszírozást.
Ezután a Baráti segítség című mesét meséltem el. A mese meghallgatása után elmondták saját élményeiket, amikor ők segítettek már valakinek, vagy amikor nekik segített valaki egy szorult helyzetben. A beszélgetés után eljátszották egy székkel, hogy milyen, amikor nem egyirányba, majd azt, amikor egyirányba toljuk a szekeret. Úgy gondolom, megértették az analógiát.
Segítségül hívtam Barátkozó manót, akinek társaságában barátnak hívtak valakit a csoportból, akivel kézen fogva kiválasztották a közös színüket. Ehhez mintát adtam Barátkozó manóval: Nekem tetszik a citromsárga. Neked is tetszik? Igen, nekem is tetszik/ Nem, nekem a világoskék tetszik. Nem válasz esetén visszakérdez a második színt megjelölő, hogy az első gyermeknek is tetszik-e a szín. Ha igen, akkor konszenzusra jutnak. Ha nem, akkor egy harmadik színnel próbálkoznak. A választott színre téve jobb és bal kezüket, körberajzoltuk tenyerüket a színespapíron. A páros tenyerekből plakátot készítettünk később.
Ezután Barátság pókhálót készítettünk a szőnyegen ülve, amikor megfigyelhették, hogy több barátunk is lehet párhuzamosan.
Meghallgattuk és eljátszottuk Bagdi Bella Ha boldog vagy című dalát, amíg a pókhálót visszatekertem.
A tevékenységet a Mi a közös bennünk? játékkal zártuk, amikor barátságba hívva egymást a színválasztás analógiájára megbeszélték, hogy melyik játékot fogják ezután játszani. Volt, aki igen mondott a közös rajzolásra, holott tudom, hogy nem szeret rajzolni. Elmagyaráztam, hogy szabad nemet mondani őszintén, majd keresni egy olyan tevékenységet, amiben hasonló az érdeklődésük. Tanácsomat megfogadták és azóta is a konszenzusos választást preferáljuk csoportunkban.

A Boldogságóra Program novemberi témája a társas kapcsolatok ápolására terjed ki, így ezzel a témakörrel foglalkoztunk az elmúlt időszakban.
Mivel szeptembertől kiscsoportos gyerekekkel kezdtük a tanévet, akiknek nagy része még csak most került be intézményi keretek közé, így a szociális készségek fejlesztése mindennapi rendszerességgel jelen van életünkben.
Kiemelt célunk, hogy elfogadják egymást, nyitottak és segítőkészek legyenek egymással szemben. Próbáljanak meg közösen tevékenykedni, baráti kapcsolatokat kialakítani.
A héten a mozgásos játékok során is ezt tartottuk szem előtt. Olyan játékokat játszottunk, ahol a célom a csoportkohézió erősítése volt. Pl: Zenére vonatoztunk, párokba rendeződtünk, utánzásos mozgásokat végeztünk.
Vizuális tevékenységként egy kollektív munkát választottam, ahol a mikro csoport közös kooperálására volt szükség, hogy elkészüljön az emberi test gyümölcs képek kirakásával. A feladat során nemcsak szociális képességeik fejlődtek (mint pl: türelem, segítségnyújtás stb), hanem értelmi képességeik is (pl: észlelés, figyelem, számolás stb.).
Ének tevékenység alkalmával a zene képességek fejlesztése mellett a csoportkohéziót is erősítettem. Csörgő hangszerekkel közösen énekeltünk és az egyenletes lüktetést próbáltuk érzékeltetni. Ezt követően nemek szerint bontottam szét őket és a feladat az volt, hogy dal éneklés közben először csak a lányok csengessenek, másodjára pedig csak a fiúk. A feladatot, ügyesen teljesítették a gyerekek, miközben fejlődött zenei képességük és sikerélménnyel gazdagodtak.
A hét lezárásaként pedig közösen készítettünk gyümölcsturmixot. A folyamatban az összes gyermek részt vett. Segíthettek a gyümölcsök pucolásában, szétszedésében, pakolásában. A tevékenység során nagyfokú türelemre volt szükség, ugyanis ahhoz, hogy minden gyermek részt vehessen és segíthessen, sokszor várniuk kellett a gyerekeknek. A folyamat végén pedig közösen elfogyasztottuk a csoport által készített italt, így megtapasztalhatták a munka örömét is.
A héten számos szociális készséget igyekeztem fejleszteni. A gyerekek vevők voltak az általunk kínált tevékenységekre, szívesen részt vettek bennük. A türelem fejlesztése továbbra is kiemelt feladatunk.

Novemberben amilyen változatos volt az időjárás, olyan változatos volt a gyerekek „jelenléte” a csoportban. Sok volt a hiányzó, akik meggyógyultak váltották az éppen lebetegedőket… Egyszóval kis létszámú csoportként működtünk. Minden nap megbeszéltük, hogy kik a hiányzók. A kezdeti kiscsoportban ugyan még csak alakulnak a barátságok, de már többen megjegyezték, hogy hiányzik a barátjuk. Játszottak ugyan más gyerekekkel is, de a „Nem vagy a barátom!” állandó velejárója volt a játékszituációknak. 3 éves gyerekeknek nem egyszerű elmagyarázni, hogy nem csak egy barátunk lehet, ők ragaszkodtak az eddigi játszópajtásukhoz annak ellenére is, hogy egyébként jól tudtak játszani más gyerekekkel is. Sokat játszottunk „Ki van itt ma?” játékot, amikor is körben ülve adogattuk a labdát és megnevezték a gyerekek a mellettük ülőket. Eljátszottuk azt is, mi lenne, ha csak hárman lennének az oviban akik nem betegek. Ehhez véletlenszerűen húztunk három jelet. A kicsiknek el kellett mondani, hogy hogyan tudnának együtt játszani, milyen játékot választanának a legszívesebben. Bár az elején többször előfordult, hogy külön-külön játszóhelyeket említettek, azért néha már felmerült az együtt játszás gondolata is.