A mai boldogságórát relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd meghallgattuk Bagdi Bella, Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Körbe ülve elindítottunk egy labdát, Kis barátom, hogy vagy kérdéssel?.
Miután visszaért a labda, megbeszéltük kinek, ki a barátja. Nagyon örültünk, hogy a hosszabb ideje távol lévő gyermekre is gondoltak.
Kicsit nehezebb volt kifejezniük, hogy ki miért éppen a barátját választotta. Közösen megkerestük mindenkinek a jó tulajdonságait.
Szituációs játék keretében eljátszottuk, hogyan vígasztalhatjuk meg a barátunkat. Megnéztük és megbeszéltük Pászohy Panka Pitypang és a barátság című meséjét.
A foglalkozást színezéssel zártuk.
Társas kapcsolatok ápolása
Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.
Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.
A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését. Azonnal körém gyűltek a gyermekek, hisz tudták, hogy egy újabb kalandos Boldogságórán vehetnek részt.
Elmondtuk a Boldog mondókát, amely kihagyhatatlan a Boldogságórákról. A Kapcsolódás című játékkal vezettem be a témát, amely során a „Boldog vagyok” című zenére mozoghattak a gyermekek, ha megállítottam a zenét valakivel össze kellett kapcsolódniuk a megadott instrukció szerint, és így mozoghattak tovább. Majd új párt kellett választaniuk. Arra ösztönöztem őket, hogy mindig mást válasszanak, ezzel is fejlesztve társas kapcsolataik fejlődését. A nagymozgásban jól elfáradtunk, és leültünk a szőnyegre. Elbáboztam nekik a Süni irigy lesz című mesét. Nagyon nagy érdeklődéssel figyelték. Mese után megfogalmazhatták gondolataikat arról, hogy miért is van szükségünk barátokra, mely során nagyon aktívak voltak. Sokszor rácsodálkozom arra, hogy mennyire éretten gondolkoznak a Boldogságórák témáiról, olyan csodálatos gondolatokat fogalmaznak meg, még a kisebbek is.
Végül egy „barátság” pókhálót készítettünk, amely során elmondták a gyermekek, hogy „azt szeretem benned…”. A barátaikról nagyon szép és változatos gondolatokat fogalmaztak meg, és ami nagyon fontos, hogy figyeltek egymásra és senki nem maradt üres kézzel, mindenki sorra került egy-egy pozitív gondolattal, amely nagy-nagy boldogsággal töltött el.
A tevékenységet csoportunk „barátság láncának” elkészítésével zártam, mely után a gyermekek elmondták, hogy kinek a kezét szeretnék fogni az alkotásunkon, így kialakult egy szép nagy „BOLDGSÁG KÖR”.
Egymás lapjára rajzoltak a tanulók, zsírkréta helyett színes ceruza volt a választott eszköz, ezt valamiért jobban kedvelik.
Tetszett nekik, hogy egymás lapjára rajzolhatnak – körbejár a rajzlap- , de nehezen indult be eleinte a fantáziájuk. Mit rajzoljunk? kérdezgették. Majd bátrabbak lettek, az elkészült rajzoknak a következő címeket adták: – A falu
– Integető kéz
– Autópálya
– Virágos kert
Nagycsoportosaimmal különböző formákat, alakzatokat hoztunk létre úgy, hogy közben végig fogták egymás kezét. Ügyesen alkalmazkodtak egymáshoz és segítették társukat a megfelelő helyzet megtalálásához. Eleinte nehezebben ment a dolog, de hamar ráéreztek ennek a játéknak az örömére.
Középső csoportosaink pedig hajtogattak és színeztek egymásnak egy kis meglepetést, amit a másik gyermek jeléhez tettek az öltözőbe. Nagy volt az öröm, amikor rátaláltak ezekre.
Novemberi boldogságóra társas kapcsolatok
Első feladatként tisztáztuk, hogy mit jelent a társas kapcsolatok fogalom az 1/9.D osztályban, majd minden tanuló kapott egy papírt és el kellett készíteniük az ő társas kapcsolataik „fáját”. Ezután összeszedtük, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, valamint hogy mit lehet tenni a kapcsolataink minőségének javításáért. Majd mindenki keresett egy idézetet vagy dal ami a kapcsolatokról szól, és átbeszéltük, hogy ki melyiket választotta és miért.
Valószínűleg felcseréltem a témákat. A társas kapcsolatokat választottam. A témát a mindenkori relaxációval indítottam. Majd beszélgettünk, hogy a gyerekekkel ,hogyan is köszöntik egymást afelnőttek, ha találkoznak. A mese meghallgatásához nem volt türelme a csoportnak. Színezéssel zártam le a téma feldolgozását, melyet kiállítottam a csoportszobában.
Valószínűleg felcseréltem a témákat. A társas kapcsolatokat választottam. A témát a mindenkori relaxációval indítottam. Majd beszélgettünk, hogy a gyerekekkel ,hogyan is köszöntik egymást afelnőttek, ha találkoznak. A mese meghallgatásához nem volt türelme a csoportnak. Színezéssel zártam le a téma feldolgozását, melyet kiállítottam a csoportszobában.
Valószínűleg felcseréltem a témákat. A társas kapcsolatokat választottam. A témát a mindenkori relaxációval indítottam. Majd beszélgettünk, hogy a gyerekekkel ,hogyan is köszöntik egymást afelnőttek, ha találkoznak. A mese meghallgatásához nem volt türelme a csoportnak. Színezéssel zártam le a téma feldolgozását, melyet kiállítottam a csoportszobában.