A Társas kapcsolatok ápolása mindennapos feladatunk. A téma keretén belül több oldalról is rávilágítottunk arra, hogy mennyire fontos a jó kapcsolat ápolása. A mesetündérünk segítségével egy lakatlan szigetről utaztunk el el olyan helyre, ahol emberek élnek. Összehasonlítottuk, hogy melyik szigeten jobb élni és miért. Elmeséltem a Süni irigy lesz című mesét különféle kellékek, plüssök segítségével. Az újramesélés alkalmával kérdéseket tettem föl, amelyeket a gyerekek ügyesen megválaszoltak, következtetéseket vontunk le a történet alapján. Játszottunk „Építsük meg együtt! Fogjunk össze!” játékot, amelynek során termések segítségével készítettek kislányt, kisfiút kooperatív munkaforma alkalmazásával. Beszélgetőkör keretében a társas kapcsolatok fontosságát, a pozitív érzelmek kinyilvánítását helyeztük előtérbe. Minden kisgyermek elmondta a mellette ülő társának egy szívecskét a kezébe adva, hogy miért kedveli őt. Szabad játékuk során rengeteget építettek az építőkockák, szivacsépítők segítségével közösen.
Társas kapcsolatok ápolása
A mai boldogságórát relaxációs gyakorlattal kezdtük. Körbe ülve elindítottunk egy labdát, Kis barátom, hogy vagy kérdéssel? Miután visszaért a labda, megbeszéltük kinek, ki a barátja. Nagyon örültünk, hogy a hosszabb ideje távol lévő gyermekre is gondoltak. Közösen megkerestük mindenkinek a jó tulajdonságait. Szituációs játék keretében eljátszottuk, hogyan vigasztalhatjuk meg a barátunkat. Megnéztük és megbeszéltük Pászohy Panka: Pitypang és a barátság című meséjét.
A társas kapcsolatok ápolása, barátaink, csaladtagok. Hogyan tarthatjuk a kapcsolatot az említett személyekkel. A modern eszközök használata.
Szeretjük ezt a hónapot, illetve a „Társas kapcsolatok” témát, hiszen a mi csapatunk egy nagyon összetartó kis közösség. A közelgő ünnepek, programok megkívánják, hogy mindent együtt tervezzünk, végezzünk, legyünk egymás segítségére, így hatékonyabb a munkavégzés, nem utolsó sorban az együtt töltött időt nem pótolja semmi.
1. A foglalkozást a gyerekek számára idegen kifejezések magyarázatával, értelmezésével kezdtük:
– hogyan lehet energiát fektetni társas kapcsolatainkba
– mit jelent az, hogy kapcsolataink tudatos ápolása
– hogyan nyújtunk támaszt feszült, szenvedéssel teli időkben
– mit jelent a társas támogatottság
2. A motiváló idézeteket olvasgattuk, értelmeztük, majd mindenki választott egyet, a számára legkedvesebbet.
3. Hajtogattam Neked! – elkészültek a barátság-képeslapok, melyeket hosszas fontolgatás után adtak át a választott személyeknek.
Mikulásra készülődve a kisebb gyerekek dalokat tanultak, azonban nem ment mindenkinek. Egyik délután hangüzenetet kaptam osztályom legidősebb tagjától. Délután elhívta magukhoz azt a kisfiút, aki legkevésbé tudta a dalokat. Gyakoroltak otthon énekelni, arról küldtek felvételt. A zárómondat ez volt:
– Megtanítom én, látja Tanárnő!
November hónapban többször is voltunk a Kutyus és Maci csoportban integrálódni, amit autista gyermekeink nagyon szeretnek, mert minden játék, foglalkozás az újdonság erejével hat. Sok szép élménnyel gazagodunk ilyenkor, és öröm látni hogy gyermekeink – akiknek a társas kapcsolatok kialakítása, kommunikáció sokszor nehézséget okoz – boldogulnak, nyitnak egészséges társaik felé. Öröm ezt látni, átélni velük és bekapcsolódni a játékaikba, boldogságórás foglalkozásaikba.
Novemberben egy új társat is kaptunk és egytől búcsúztunk. Ez a helyzet mindenkit megviselt, de továbbléptünk, gyermekek, felnőttek egyaránt. November hónap témája átöleli az egész évünket, nagyon fontos a kapcsolatok ápolása, építése, gyakorlása sok-sok szeretettel, elfogadással.
Mészárosné Andrea, óvodapedagógus
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Először megnéztük az „Együtt könnyebb” feladatban ajánlott kisfilmeket a halrajról és a seregélyek, darvak, ludak repüléséről, majd megbeszéltük milyen társas kapcsolataink vannak, lehetnek. Az Önbizalom Programból vett faladatokkal folytattuk a foglalkozásunkat. A „Jobb Veled a Világ bolygó” elképzelése után csoportokban megalapították a Bölcsek Tanácsát és megbeszélték, hogy melyik az a 3 legközkedveltebb tevékenység, amelyik alkalmas a társas kapcsolatok ápolására. A „Micsoda alakok” feladattal folytattuk tevékenységünket. Mindenkinél meghatározott, de különböző színű ceruzák voltak. A kéréseimnek megfelelően egy adott körben azonos színű ceruzával kellett rajzolni a lapra 15 másodpercig. Majd a bal szomszédnak továbbítaniuk kellett és jött a következő utasítás. Az utána következő beszélgetés során kiderült, hogy voltak, akik nem ismerték fel saját lapjukat. Volt akinek nem tetszett az így keletkezett alkotás, de olyan is volt, aki félt más lapjára rajzolni, nehogy elrontsa azt.
A „Szervusz kedves barátom” táncolása után ölelésekkel zártunk.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Miután átbeszéltük milyen témákkal foglalkoztunk eddig, megismerkedtünk a hónap témájával is. A társas kapcsolatok kifejezés értelmezése után megnéztük az „Együtt könnyebb” feladatban ajánlott kisfilmeket a halrajról és a seregélyek, darvak, ludak repüléséről. A közös öleléseket különböző utasításokra végeztük, miközben az ismert mottót mondtuk társunknak: Jobb veled a világ! A „Szervusz kedves barátom” kezdetű dalra táncoltunk ezután. Az Önbizalom program témáját felhasználva a „Lili kétségei” című mesét interaktívan dolgoztuk fel, mely nagy sikert aratott. Bella dalával zártuk a foglalkozást.
A következő alkalommal Csukás István: Sün Balázs című verses mese alapján beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Zenehallgatás közben különböző sünös képeket színeztek.
A mai boldogságórát relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd meghallgattuk Bagdi Bella, Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Körbe ülve elindítottunk egy labdát, Kis barátom, hogy vagy kérdéssel?.
Miután visszaért a labda, megbeszéltük kinek, ki a barátja. Nagyon örültünk, hogy a hosszabb ideje távol lévő gyermekre is gondoltak.
Kicsit nehezebb volt kifejezniük, hogy ki miért éppen a barátját választotta. Közösen megkerestük mindenkinek a jó tulajdonságait.
Szituációs játék keretében eljátszottuk, hogyan vígasztalhatjuk meg a barátunkat. Megnéztük és megbeszéltük Pászohy Panka Pitypang és a barátság című meséjét.
A foglalkozást színezéssel zártuk.
Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.
Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.