A barátság jelei a mindennapi kapcsolatainkban életünkön végig kísérnek. A jó barátok semmivel nem helyettesíthetőek. Az óvodában tapasztalhatják meg először a gyerekek, hogyan kell egymáshoz alkalmazkodni, egymást elfogadni, szeretni és megérteni, segíteni vagy éppen védeni.
A barátságról kis dalokat énekeltünk, és hangszeren próbáltuk kísérni a gyerekekkel közösen. Végül a boldogságvárhoz vezető harmadik lépcsőfokra felragasztottuk a barátság jelét. Mindenki táncolhatott a legjobb barátjával a Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalra.

Mesterprogramomban terveim szerint tavaly a szülőknek tartottam egy prezentációt a Boldogságóra programról és egy bemutatót a „Jócselekedetek gyakorlása” témában. Ebben a nevelési évben pedig nyílt nap keretében kívántam bemutatni a Boldogságórát, a társas kapcsolatok témában. Úgy terveztem, hogy a délutáni órákban hívom meg a szülőket, hogy nézzék meg a gyermekeiket e tevékenység során.
Először a társas kapcsolatok tervezésénél volt egy régi gyermekkori élményem, amikor a JimJam televíziós adón láttam a „Barnie és barátai” című mesét és már akkor megfogott ez a dal: „Rózsaszín valami” https://www.youtube.com/watch?v=dAz1n-r50no
Amit a műsorban szereplő gyermekekkel együtt énekeltem. Annyira mélyen megérintett ez a kis zeneszám, hogy a Boldogságóra barátság témájához egyből ez jutott eszembe és szerencsére megtaláltam a Youtube csatornán.
Meseválasztásom „A pityke és a kökény” című magyar népmesére esett, ami által szerettem volna bemutatni a barátság lényegét a gyermekeknek. Ezt a vonalat kiegészítve „Balla Piroska: Barátkozós mondóka” című mondókájával. Tovább görgetve ezt a fonalat, hogy miért vagy hálás a barátodnak, ezt a gyerekek a saját hála köveik megfogásával fogalmazhatnák meg. Végezetül kiszíneznénk a barátság jelét és lehetőség nyílna Bagdi Bella zenéjére táncolni.
Mindez a terv úgy valósult meg, hogy másfél héttel a nyílt nap időpontja előtt, meghívtam a szülőket a csoport facebook oldalán a tervezett tevékenységre, délután 16 órára és kértem őket, hogy ne vigyék hamarabb haza a gyermekeket. Aznap reggelre kb. 14 gyerek volt várható a megfázásos időszak miatt. Voltak, akiket délben hazavittek, mégis annak ellenére visszajöttek a foglalkozásra, mert nagyon kíváncsiak voltak a Boldogságórára.
Ahogy leültek a szülők, akkor néhány gyerek odament az Édesanyjához, sírt és nem volt hajlandó tovább részt venni a közös programunkban.
A tevékenység kezdetén az első rövid és kedves kis barátságdal nagyon tetszett a gyerekeknek, amit előtte lévő napokban hamar megtanultak. Egy kis egyszerű mozgásformát találtam ki erre a zenére, hogy annál könnyebb legyen az elsajátítás és a motiváció.
A magyar népmesét azon a héten mondtam el nekik először és minden nap délelőtt és ebéd után elismételtem, hogy minél hamarabb el tudják sajátítani a láncmese szövegét. A tartalom megjegyzését színes képek alkalmazásával segítettem, hogy a láncmese vonulata vizuális és auditív érzékelésen keresztül is rögződjön. A kakas szerepére kiválasztottam egy kisfiút, aki már 5 éves és jó kommunikációs készségekkel rendelkezik, gazdag a szókincse is. A dramatizálás elején a többi egy mondatos szerep cserélődött és aztán véglegessé vált. A gyerekek élvezték ezt a dramatikus játékot, hogy hol a cipész, hol a kút, hol a fa szerepébe bújtak. Öröm volt látni az átszellemült arcukat, ahogyan beleélték magukat egy – egy szerepbe. A mese végén megkérdeztem őket, hogy kik voltak a jó barátok. Mit tett a kakas a barátjáért? Milyen barátnak tartjátok a kakaskát? Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések önmagukban is elindítottak egy – egy választ, ami a saját barátjukhoz köthető. Ez a mese egy tanulságként is szolgálhat a további életükhöz.
A barátság mondókát is mozgással kísértük, hogy a keresztcsatornák használatával megszilárduljon a szöveg tudásuk, aminek még fejlesztő hatása is van.
Utána kiszínezték a barátság jelét és persze a szokott módon táncolhattak Bagdi Bella zenéjére.
A szülők közül néhányan jegyezték meg kifelé menet, hogy köszönik szépen a lehetőséget, hogy megnézhették a gyermekeiket. Voltak, akik gratuláltak. Nagyra becsülték az 5 éves kisfiút, aki a kakas szerepét elvállalta és kifogástalanul végig mondta a mesét.