Társas kapcsolatok témakör alkalmával Barátság -pókhálót készítettünk, megfogalmaztuk egymás pozitív tulajdonságait, Boldogsagóránkat a Boldog dal meghallgatásával zártuk.

Novemberi hónap a barátságról és a bátorságról szólt. 6-7 éves korosztályban már egyre jobban kialakultak a baráti kapcsolatok. Lettek új barátok és a meglévők erősödtek. Segítettük a barátságok erősödését különféle játékos feladatokkal, közös programokkal.
Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő mese után megbeszéltem a gyermekekkel, hogy ki milyennek képzeli el ezt a medve barlangot: Közösen összerakva sötét lehetett, de beszűrődött a fény, gyémántokból és kövekből ált a belseje, meleg volt és kényelmes. Majd ezután kipróbáltuk, kinek milyen érzés ha a hangyóca végig szalad a talpán, amit újabb kacagás követett. Ezt követően érkezett meg a mi kis harkályunk. Harkály játék során kiválasztottunk egy harkályt aki az egyik gyermek mögé állva „kopogtatta” a kiválasztott gyermek képzeletbeli fáját. Ha az a gyermek csukott szemmel észrevette jelentkezett és helyet cseréltek. Ezt a játékot mindenki ügyesen játszotta. Játék végén a szelő sok különféle színű szívet sodor a szőnyegre. A gyermekek egyesével kiválasztottak két azonos színű szívet az egyiket megtartották a másikat pedig egyik barátuknak átadták megköszönve, azt, hogy barátok lehetnek. Minden szív gazdára talált. Következő alkalommal önbizalom erősítő mesével készültem a gyermekeknek: „Szellő Szelli csizmácskái, avagy miben sántikálnak a meseszövő manók?” mesével. Ez a mese egy interaktív mese. Mese közben már együtt gondolkoztunk, hogy vajon mi kell a bátorsághoz. Válaszok alapján: társak, családtagok, erő, pajzs. Majd egy bátorság mozdulattal el is űztük a félelmet. Mindenki elképzelt magának egy bűvös csizmát, ami segített a képzeletbeli félelmeink legyőzésében. Ezt a csizmát képzeletben mindenki egy olyan dobozba rejtett, amit csak ő tudod kinyitni. Valakinek ehhez egy gyémánt kellett valakinek a szuper nagy ereje, de volt olyan is akinek a ládáját unikornisok, sárkányok, cápák védték. Jó érzés volt együtt gondolkodni a gyermekekkel és elképzelni azt, hogy sokszor a félelmeinket mi magunk tudjuk legyőzni fejben. Gyakran visszajött az a konklúzió, hogy a bátorság megtalálásához és akadályok félelmek leküzdéséhez, mennyire fontos szerepe van a társaknak akik lehetnek családtagok, barátok. A mese után elénk gurult egy fonal. A fonal barátról barátra járt. És a végén egy gyönyörű szép pókháló rajzolódott ki. Mindenki elmondhatta, hogy kinek szeretné tovább adni a fonalát és mit szeret abban a barátjában. Miután mindenkihez eljutott a fonal vissza kellett adni a gyermekeknek a fonalat akitől kapták. Így a pókhálónk újra összeált egy gomolyaggá. Külön ügyességi játék volt úgy visszaadni a fonalat, hogy ne akadjanak bele a pókhálóba és ne szakítsák el. Voltak olyanok akik a pókháló alatt kúsztak végig de voltak olyanok is akik óvatosan lépkettek át rajta. Játék végén újra emlékeztünk arra, hogy kinek miben van az erőssége. És az Erősség falunkhoz felkerült a gyermekek által készült csoport kép is.