„Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást.” (Müller Péter)

“Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért – s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.” (Müller Péter)

A barátság olyan téma, amit igazán érdemes kicsit alaposabban is boncolgatni. A barátok jelenléte ugyanis rendkívül pozitív hatással van a testi és lelki egészségünkre, segít, hogy könnyebben kezeljük a stresszt, és kevesebb sérüléssel vészeljük át a megpróbáltatásokat az iskolában. Megbeszéltük, hogyan is kell a barátainkkal viselkednünk, mitől hívunk valakit barátnak, azt hogy mindenkinek szüksége van barátokra. Az igaz barátságról is beszélgettünk. Mindenki bemutatta szóban a legjobb barátját.

Megszületett a pozitív mondóka koreográfiája, amit előző hónapban elkezdtünk gyakorolni.

Novemberben a társas kapcsolatok témát dolgoztuk fel. Ötletként kapott barátság klinikát használtuk alapul a téma feldolgozásához. A tanterem volt a barátság klinika. A padokat, székeket tetszőlegesen átrendezték a gyerekek. A táblára írtak rövid üzeneteket, kedves szavakat amelyek mindenkiben pozitív érzéseket váltottak ki. Néhányan választották a „vendég” szerepet, néhányan a klinikán dolgozó szerepét. A vendégek elmondhatták, hogy mi célból keresték fel a klinikát. Az ott dolgozók barátság karkötővel ajándékozták meg a távozó vendégeket. / A karkötőket előzetesen készítettük el./

Boldogságóra a 4. a osztályban.
Novemberben a „Társas kapcsolatok ápolása” volt a téma.
Kapcsolataink, kötődéseink az önismeretre, az önkifejezés szabadságára épülnek. A cél ezeknek a belső értékeknek a fejlesztése volt.
E témához kapcsolódott több tanórai és tanórán kívüli tevékenység is.
• Etika és magyar irodalom órán a beszélgetőkörben az iskolai, az osztálybeli, a családi kapcsolatok örömteli és félelmet keltő eseményeit, élményeit osztották meg egymással a gyerekek. Megoldási stratégiákat javasoltak egymásnak. Összegyűjtötték ezeket, és a faliújságra tették, hogy mindig emlékeztesse őket: VAN MEGOLDÁS MINDEN HELYZETRE.

• A napköziben filmet néztek az érzelmek felismerésének gyakorlásaként. Fontos tanulsága volt, hogy aki szeret másokat, azt szeretik viszont.
• A „Jóság, jószívűség” kifejezésekről gondolatmorzsákat gyűjtöttek. Megfogalmazták, hogy a környezetükben lévő emberek közül kire számíthatnak (Kik az ő „Jóságos tündéreik”?). Rajzoltak arról, hogy ők, kinek segítettek már önzetlenül, és elmesélték, hogy ekkor mit éreztek.

• A „Jóságos manó” c. játékban titkos névhúzás után 1 hétig (titokban) kiemelt figyelmet, segítőkészséget, kedvességet kellett nyújtani a kisorsolt osztálytársnak. Nagyon élvezték, hogy új barátságok szövődtek, és izgultak, hogy egy hét elteltével meg tudta-e mondani a kisorsolt gyermek, hogy ki volt az ő „jóságos manója”. Ezt a játékot – a gyerekek kérésére – több héten át is játszották.
• Interaktív feladatként olyan oktatójátékokat játszottak, amiben az érzelmek felismerését gyakorolhatták a metakommunikáció jeleinek (mimika, mozdulatok) felismerésével. Tanulsága: NE KEVERD ÖSSZE A SZOMORÚSÁGOT A ROSSZINDULATTAL!
A puzzle olyan szókincsfejlesztő játék volt, ami a saját érzelmeik pontos megfogalmazásában segíthet. Sok konfliktus megelőzhető, ha a kommunikáció hiányosságai nem okoznak félreértést, nem rekesztik meg a kapcsolatokat.

• Kipróbálhatták, hogy mennyire tudják az egyéni és a közös kívánságokat egyeztetni. A „Három kívánság” c. játékban a mesebeli aranyhaltól először mindenki önállóan fogalmazott meg 3 kérést, amit a csapattal való megbeszélés során kellett 3 közös kívánsággá fogalmazni. A kompromisszumképesség próbája volt ez. Bizony voltak olyan csoportok, ahol ez még nehezen sikerült. A saját kívánságról esetleg lemondani, a közöset elfogadni, ez nem könnyű. Végül sikerült minden csoportnak megállapodni. Ennek a folyamatát elmesélték a csapatok.

• Az „Önismereti teszt” a magukról alkotott véleményt tükrözte. Kiderült, hogy a kapzsi, önző viselkedést felismerik, elutasítják a gyerekek a történetekben, játékokban. Tehát szeretnének jól, önzetlenül cselekedni. Ezek a belső elvárások már megvannak. (Mindenki a „jószívű vagyok” eredményt kapta. )

• Az iskolán kívüli tevékenységek közül a közös sétáinkon, programokon (pl. iskolaelőkészítő foglalkozás), versenyeken való részvétel is segített az összekovácsolódásban, a kapcsolatok építésében.

Ezek csupán a kezdő lépések a jó kapcsolatok kialakításához, de azt kívánom, hogy a továbbiakban egymást segítő, kedvelő társak legyenek a gyerekek a gyakorlatban (a mindennapokban) is! A mi nagy feladatunk a példamutatás. 