Társas kapcsolatok.
A csoportunkban sok időt és nagy hangsúlyt fektettünk a csapatkohézió kialakulására majd erősítésére. (Négy csoportból érkeztek hozzánk gyermekek.) Ez leginkább kirándulásokkal, közös játékos, mozgásos tevékenységekkel vált eredményessé. Mára összetartó, támogató és egymást segítő közösséggé alakult. Akik sokszínűségükkel, egyediségükkel színesítik társaik és a mi -felnőttek- mindennapjainkat is.

Novemberben a gyerekekkel közösen készítettünk egy színes őszi fát. Mindenki kivette a részét a készítésből, volt aki színezett, volt aki vágott, ragasztott. Közben pedig beszélgettünk az őszről, a hamarosan következő télről, így olyan állatok is felkerültek a fára, a fa köré, amelyek itt, a környezetünkben vészelik át a telet. Az eddig megtanult őszi versek, mondókák is előkerültek, valamint az Édes ősz című verssel is megismerkedtek a gyerekek. Jó volt közben azt tapasztalni, hogy a nagyobb gyerekek segítették a társaikat.

A téma bevezetése előtt relaxációs gyakorlattal „Medve vagyok cammogok” indítttunk. Elénekeltük Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Beszélgető kör keretén belül a társakkal a családdal való kapsolatunk előnyeit, szépségeit emeltük ki. inden gyermek kiosztotta barátság karkötőjét, közben megindokolva mit szeret a legjobban a társában vagy a barátságukban. Megismerkedtünk a barátság jelével. Közösen rekonstruáltak egy épületet fakockákból és megindokolták miért ezt alkották most éppen. Mindenki kivágott egy emberfigurát, kiszínezte azt öltözékéhez hasonlóan a saját maga képévé alakította. Összeragasztva megalkottuk barátságláncunkat. Zárásul közös tánc és ének következett.

Az óvodai életben nagyon fontos a közös játék. A gyerekek nagyon szeretik a bábozást, dramatizálást. A meghallgatott mesét ők is szívesen eljátsszák, belebújnak egy-egy szereplő bőrébe. A nagyok bátran szerepelnek, és szívesen segítenek a kisebbeknek is.
Így alakul ki a vegyes csoportban a közösség, az elfogadás, szeretet.