levelek-gyerekek

Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A gyermekek egy kalapból kihúzták egymás jelét, és elmondták, miért szeretik kispajtásukat, én buzgón jegyzeteltem. Ez után mindenki annak készített egy rajzot, akit húzott a kalapból. A fát közösen színeztük és mindenki választott egy falevelet, amire a jele került. A falevélre ráírtam amit a gyermekek mondtak egymásról és annak a jelét is, aki mondta. Nagyon jó hangulatban teltek a barátságról és társas kapcsolatokró történő beszélgetések, érzelmek, tulajdonságok kerültek felszínre és az ki mit is tart igazán fontosnak a másikról, milyen mércéjük van a gyermekeknek és miben mérik a barátságot. Őszinte és megható dolgok hangzottak el, de a tárgyiasult világgalés az ego-val is szembesülnöm kellett. Ezt rávezetéssel áthidaltuk és oda kanyarodtunk ahová a szívünk vezérelt bennünket…. 🙂
A Boldogságóra keretén belül ma a társas kapcsolatokról – barátságról beszélgettünk.A gyerekek barátság fát készítettek, ahol minden levél és jó barát nevét rejti. Megbeszéltük hogyan alakult a Szeretet hőmérőnk amely két hétig mérte a szeretetünket. A kollégium folyóson pedig elkészült a Boldogság fa – sok sok boldog emberrel!
Jobb Velünk a Világ !♥
Nyugdíjas (volt munkahelyem Egyesített Szociális Intézmény Dombóvár, Arany J. tér 2. )
Ma a Mágocsi Gondozási Központ által fenntartott Idősek Otthonában volt a boldogságóra. Idősekkel való foglalkozás mindig nagy életbölcsességgel van teli. A mai nap idézete tőlük: ” Én híve vagyok a minden mosolynak, azért élek, hogy vissza mosolyogjak.” Ennél nagyobb örömet nem is lehet szerezni másoknak. Pedig betegen, idősen is lehet segíteni lakótársaikon pl.: egy pohár vizet nyújtani, a pulóvert ráadni, betakarni a társakat, és segíteni az otthon díszeinek az elkészítésében, ami szebbé és otthonosabbá teszi a környezetet vagy éppen diót pucolni. Ők így kapcsolódnak be a város vérkeringésébe, diót pucolnak azoknak, akik behozzák, nagy segítség ez a dolgozó családnak. A hónap meghatározó élménye volt az Erzsébet nap és Márton napi libacomb az otthon életében.
Nyugdíjas (volt munkahelyem Egyesített Szociális Intézmény Dombóvár, Arany J. tér 2. )
2015. november 20-n volt a Reménység Napközi Otthonban a boldogságóra. Nagy várakozás előzte meg részemről. Mindig meglepnek a fiatalok a nyitottságukkal. Nem volt ez másképp ezen a napon sem. Egyre többen válnak bátrabbakká és mondják el gondolataikat, érzéseiket. A napi feladatokat is megbeszéltük, így azt is, hogy szoktak-e imádkozni, a válasz kórusban és egyértelműen hangzott. A felvetés témája, hogy imádkozunk-e vajon az ellenségünkért, mert hogy benne van a miatyánkban-hangzott el Tamás részéről. Aztán beszélgettünk a barátság fontosságáról, nagyon nehéz jó barátságot kötni, mert a bizalom nagyon fontos a baráti kapcsolatban. Magható pillanatokat is átélhettünk ezen a szép napon, egy barát kért bocsánatot, mert úgy érezte amikor otthon átgondolta a dolgot, hogy ő nagyon nyomult, és nem akarta megbántani barátnőjét, a bocsánatkérés meghallgatásra talált,és ettől a pillanattól szent volt a béke. Mindannyiunk számára a meghatottságon túl nagy tanulsága is volt a pillanatnak. Természetesen a társkapcsolati témában fontos és jelentős teret kapott a szerelem a fiatalok többször vissza-vissza tértek a kérdésre, megfogalmazták vágyaikat, csalódásikat. Többen nagyon reálisan látják valós helyzetüket.A szülők és a csoportvezetők iránt érzett szeretet, sem maradt el a foglalkozás során. Egy nagy öleléssel zártuk az órát.