Ez most tényleg komoly!

A kezdeti idegenkedés helyét átvette a várakozás. Gyermekeim már várják a következő témát, a következő feladatot. Ez utóbbi, a társas kapcsolatok nagyon elnyerte a tetszésüket. Különös élvezet volt számukra a társaikról alkotott kép megfogalmazása, nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy őket hogyan látják a többiek. A játékot, melyben tulajdonságok alapján valamely élőlényhez hasonlították egymást, nagyon várták, újra és újra kérték, hogy folytassuk már, minél előbb kerüljön sor mindenkire. A fa ötlete már ötödik osztályban megszületett, erdei iskolában készült fán mindenki egy- egy falevél. A képeken a mi fánk előtt ki-ki a saját papírját tartja a kezében, melyre minden társuk egy- egy szerethető tulajdonságukat írta.
A játékban kivétel nélkül mindenki állathasonlatot kért, úgy látszik könnyebben tudnak azonosulni, mint egy növénnyel. Zsófinak kifejezetten jó megközelítései vannak. Míg a játék kezdetén többen pl. az érintett gyerek kedvenc állatát mondták, ő nagyon jó meglátásokkal, a tulajdonságok pontos megfogalmazásával szinte mindig a legjobb javaslatot tette.
Osztályom tagozatos osztály, olyan gyerekek, akiket még a széltől is óvnak, mindent megkapnak, és sajnos eléggé széthúzóak voltak. Én igyekszem minden eszközt megragadni, hogy javítsak a közösségi és az egyéni értékeken, ezért is vágtam bele ebbe a programba. Úgy érzem, egyre jobb tapasztalatokról számolhatok be. Sok olyan témát érinthetünk, amit a program segítségével, sokszor játékos formában könnyebben bevezethetek.
Köszönöm a lehetőséget!

Az osztályommal év eleje óta csaptunk osztálybulit (sütögetés, játékok, gitározás , éneklés a tűznél) és voltunk esti túránk az erdőben (szarvasbőgés, bátorság túra). Mert jó együtt lenni még akkor is , ha egy kicsit mások vagyunk, mert együtt minden könnyebb! Feladatként a Barátságfát választottuk. Kezdetben nehezen indult a pozitív tulajdonságok írása, aztán már oda se lehetett férni a fához úgy bele jöttek és kipirulva mesélték mit írtak róluk a többiek.