„Szeretem a mosolyokat és a nevetést.
Ha valaki mosolyt szeretne saját életében, akkor annak tennie is kell érte valamit.
…Hogy mit is? Természetesen nem haraggal, féltékenységgel, mohósággal vagy gyűlölettel, hanem szerető kedvességgel, nyitott szívvel és bizalommal.”

A novemberi boldogságórát az előző két téma szlogenjeinek felidézésével kezdtük, majd az aktuális zene lejátszása után a gyerekek érdeklődési körük szerinti csoportalakítása következett.
Ezt követően a „Három állítás, egy hamis” játékot játszottuk el, amely nagy sikert aratott. Kiemeltük, hogy az igaz állítások általában pozitív tulajdonságot fejeztek ki, ellentétben a hamissal, amelyek közül sok mulatságos is volt. A jókedvet fokozta a 2. játék, ahol a többieknek háttal ülő tanuló csupa jó tulajdonságát gyűjtötték össze. Mindenki szeretett volna a „melegzuhany” főszereplője lenni, ezért egy perc alatt kellett elmondani mindenkiről a jót. Többükről is 10 fölötti volt a dicsérő jellemzések száma.
– „Milyen érzés, ha kedvesek vagytok, vagyunk egymással? Szívesen vagytok-e egy csapatban azzal az osztálytársatokkal, aki meglátja bennetek a jót?” –kérdésekkel vezettem föl a fő témát. Megbeszéltük, hogy felnőtt korban is fontos a barátság, a közös élmények megélése. Végül rátértünk a projektek elkészítéséhez. Központban a családi kötelék, majd a „Mi leszek, ha nagy leszek?”, illetve a szabadidős tevékenységek ábrázolása látható.

A társas kapcsolatok téma lezárásaként mindenki elkészítette a saját kapcsolati rajzát. A belső piros körben a szülőkkel, testvérekkel rajzolták le magukat, majd a nagyszülők, rokonok, barátok, tanító nénik, ismerősök következtek.

Elsőseimnek nagyon tetszett a mese. Ők is sok új barátra találtak az iskolában. Minden gyerek egy meseszereplőt ábrázolt. Igaz, kicsit a saját életükből is vettek példákat. Így a képen Pajtibusz nagyszülei, nagynénje és nagybátyja, unokatestvére is rajta van. Az osztálytársak tágas félkörében pedig a tanító néni is ott rejtőzik.