A barátság erősít, gyógyít, felvidít.:):)
Miután elkészült a felvételünk, a „némafilmmé válását” testvér, szülő is segítette.
Olyan jó, hogy az iskolában is, az iskolán kívül is barátra lelhetünk!
A kapcsolatainkból egyre becsesebb, egyre értékesebb hálót szőhetünk:)
Társas kapcsolatok ápolása
Ebben a hónapban a meseírást választottuk, így a gyerekek kis csoportokban alkottak történeteket az általuk kiválasztott zárómondathoz. Ezek közül mutatunk be egyet.
A sün és a cica
Találkozott egy cica és egy süni. Jó barátok lettek. De mikor együtt játszottak, a süni véletlenül megszúrta a cicát. Összevesztek, és a cica elment.
Egyszer, amikor sétált a cica, beleesett egy gödörbe. Véletlenül pont arra járt a süni, és észrevette, hogy régi barátja bajban van. A süni hozott egy indát, és lelógatta a cicának. A cica belekapaszkodott, és a süni felhúzta. Utána újra jó barátok lettek.
„Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi s dolga egy jó barátnak.”
(Bianka, Viki, Csenge, Eszti 6.b)
Képekből montázs készítése
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, ahol nagyon kevesen laktak már. A családoknak mivel gondot okozott a megélhetés, elvándoroltak a városokba, ahol munkát kaptak. Itt kezdtek új életet. Ebben a faluban lakott két család, akik nemcsak szomszédok voltak, hanem mindkét helyen élt egy-egy kisfiú. A két gyerek egyidős volt, egy osztályba járt és mióta megszülettek, elválaszthatatlanok barátok voltak. Mindent együtt csináltak: fociztak, kerékpároztak és tanultak. Egyszer csak bejelentette egyikük apukája, hogy elvesztette a munkáját, és elköltöznek. A két fiú hiába sírt, könyörgött, nem tudtak mit csinálni a szülőknek menniük kellett. Sokáig leveleztek egymással, aztán csak megszakadt köztük a kapcsolat. Eltelt pár év és Peti, aki a faluban maradt, a városba ment továbbtanulni. Nagy volt ám a meglepetés, hogy Jancsi, a régi barátja az osztálytársa lett. Újra közel kerültek egymáshoz, együtt tanultak, és Peti nem érezte magát olyan magányosan messze a szüleitől.
„ Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket.”
Írta: A jókedvű 2. osztály
A Csipetcsapattal megbeszélgettük a hozzájuk legközelebb álló felnőttek társas kapcsolatait. Akit mindenki ismert- a tanító nénit-, hozzá rajzolták meg a családját, rokonságát, közelebbi és a távolabbi ismerősi körét.
Egy hétfői napon új diák érkezett iskolánkba, éppen a mi osztályunkba. Eleinte furán néztünk rá.
Az új osztálytárs szemüveges és nagyon szeplős volt. A másik osztályból hangosan mondták:
– Pulykatojás!
Mi csöndesen mosolyogtunk, és nem védtük meg őt. Néhány nap múltán ellenőrzőt írtunk, mindannyian gyengén teljesítettünk, kivéve az új fiút. Ő csillagos ötöst kapott.
Nagyon szégyelltük magunkat, de ő nem haragudott ránk, inkább órák után gyakorolt velünk.
Persze mindenki jó osztályzatot kapott. A tanító néni pedig ezt jegyezte meg:
– Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.
Társas kapcsolatok, kapcsolataim ápolása… Első hallásra egy kicsit ijesztőnek tűnt a számunkra a témakör. Amikor azonban beszélgetni kezdtünk az Arisztotelész-idézet kapcsán, akkor már sokkal bátrabbak lettek a tanulók. Örömmel töltötte el őket, hogy a Mi lenne, ha… játékot már ismerték, szerették, jó volt újra játszani. Megjegyezték, hogy mennyire más válaszokat adnak, mint egy fél évvel ezelőtt, amikor tanulták. Véleményem szerint ez a korosztály már szeret szimbólumokban gondolkodni, így élvezték a hónap feladatát is: mindenki a saját kapcsolati hálóját elevenítette meg rajzos formában. A hálókat egy közös táblára tűztük fel, ezt fényképeztük le.
A következő alkalommal sort kerítettünk a kapcsolatok ápolásának fontosságára is. A 21 napos kapcsolatápolási tervvel összefüggésben sikerült a gyerekekben tudatosítani azt, hogy valóban tennünk kell azért, hogy a számunkra fontos emberekkel viszonyunk biztonságos támasz legyen.
Átbeszéltük először az elmúlt időszak optimista eseményeit, mély nyomot hagyott bennük Boldogfalva és Szomorúfalva története. Sok- sok örömteli apró eseményekről számoltak be és szerintük ők Boldogfalván laknak. Senki nem érezte magát Szomorúfalván az utóbbi időben.
Két igaz egy hamis állítást kellett mondani valamelyik társukról, hiszen elsősök vagyunk ezt leírni nem tudtuk, és kitalálni kire gondolt a felszólaló. Jókat nevettek, sokat fejlődött a szókincsük.
Névjegykártya készítése volt a következő feladat ezt nagy élvezettel csinálták, jelekkel kellett lerajzolniuk a pozitív és negatív tulajdonságaikat. Elég jó önismeretről és őszinteségről tettek bizonyságot. Nagyon komolyan vették a negatív tulajdonságokra tett első lépések megtételéhez tett „fogadalmakat”.
Az utolsó feladat volt a meleg zuhany, ennek volt a legnagyobb sikere. Aki kiállt háttal az osztálynak és róla csak jót lehetett mondani szinte úszott a boldogságban, amikor hallotta miket mondanak róla a többiek.
A végén meghallgattuk B.Bella dalát. Énekeltük, tapsoltunk táncoltunk rá, nagyon tetszett nekik és a végén egy nagy ölelést tartottunk.