A Csipetcsapattal megbeszélgettük a hozzájuk legközelebb álló felnőttek társas kapcsolatait. Akit mindenki ismert- a tanító nénit-, hozzá rajzolták meg a családját, rokonságát, közelebbi és a távolabbi ismerősi körét.
Társas kapcsolatok ápolása
Egy hétfői napon új diák érkezett iskolánkba, éppen a mi osztályunkba. Eleinte furán néztünk rá.
Az új osztálytárs szemüveges és nagyon szeplős volt. A másik osztályból hangosan mondták:
– Pulykatojás!
Mi csöndesen mosolyogtunk, és nem védtük meg őt. Néhány nap múltán ellenőrzőt írtunk, mindannyian gyengén teljesítettünk, kivéve az új fiút. Ő csillagos ötöst kapott.
Nagyon szégyelltük magunkat, de ő nem haragudott ránk, inkább órák után gyakorolt velünk.
Persze mindenki jó osztályzatot kapott. A tanító néni pedig ezt jegyezte meg:
– Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.
Társas kapcsolatok, kapcsolataim ápolása… Első hallásra egy kicsit ijesztőnek tűnt a számunkra a témakör. Amikor azonban beszélgetni kezdtünk az Arisztotelész-idézet kapcsán, akkor már sokkal bátrabbak lettek a tanulók. Örömmel töltötte el őket, hogy a Mi lenne, ha… játékot már ismerték, szerették, jó volt újra játszani. Megjegyezték, hogy mennyire más válaszokat adnak, mint egy fél évvel ezelőtt, amikor tanulták. Véleményem szerint ez a korosztály már szeret szimbólumokban gondolkodni, így élvezték a hónap feladatát is: mindenki a saját kapcsolati hálóját elevenítette meg rajzos formában. A hálókat egy közös táblára tűztük fel, ezt fényképeztük le.
A következő alkalommal sort kerítettünk a kapcsolatok ápolásának fontosságára is. A 21 napos kapcsolatápolási tervvel összefüggésben sikerült a gyerekekben tudatosítani azt, hogy valóban tennünk kell azért, hogy a számunkra fontos emberekkel viszonyunk biztonságos támasz legyen.
Átbeszéltük először az elmúlt időszak optimista eseményeit, mély nyomot hagyott bennük Boldogfalva és Szomorúfalva története. Sok- sok örömteli apró eseményekről számoltak be és szerintük ők Boldogfalván laknak. Senki nem érezte magát Szomorúfalván az utóbbi időben.
Két igaz egy hamis állítást kellett mondani valamelyik társukról, hiszen elsősök vagyunk ezt leírni nem tudtuk, és kitalálni kire gondolt a felszólaló. Jókat nevettek, sokat fejlődött a szókincsük.
Névjegykártya készítése volt a következő feladat ezt nagy élvezettel csinálták, jelekkel kellett lerajzolniuk a pozitív és negatív tulajdonságaikat. Elég jó önismeretről és őszinteségről tettek bizonyságot. Nagyon komolyan vették a negatív tulajdonságokra tett első lépések megtételéhez tett „fogadalmakat”.
Az utolsó feladat volt a meleg zuhany, ennek volt a legnagyobb sikere. Aki kiállt háttal az osztálynak és róla csak jót lehetett mondani szinte úszott a boldogságban, amikor hallotta miket mondanak róla a többiek.
A végén meghallgattuk B.Bella dalát. Énekeltük, tapsoltunk táncoltunk rá, nagyon tetszett nekik és a végén egy nagy ölelést tartottunk.
Mi már csak fél évig járunk ebbe az iskolába, aztán tovább lépünk. Új kapcsolatok, új szerelmek várnak ránk, ezért nagyon fontos, hogy elfogadjuk egymást, megismerjük a másik belső tulajdonságait. A barátok jelenleg fontosabbak nekünk, mint a családtagjaink. Ez kamaszkorban így van, de nem mindegy, hogy kivel barátkozunk, milyen csapathoz tartozunk. Ezekről beszélgettünk, és elkészült a barátság térképünk is
Egymást is jobban megismertük a játékok során, és felsoroltuk, mennyi ismerősünk van. Legtöbbet a családunkkal és az osztálytársainkkal vagyunk, így jó kapcsolatot kell kialakítanunk velük. A jó barát felér egy családtaggal! Ahhoz, hogy kellemesen érezzük magunkat, és jól menjen a tanulás is, mindenkinek be kell tartania a szabályokat, és hozzá kell járulni a szeretetteljes légkör kialakításához. Megállapítottuk, hogy szeretjük egymást! Jobb veled a világ!
A gyerekek a legjobb barátaikról mesélték .Miért szeretik őket ,miért a legjobb barátjuk.Megbeszéltük a barátok pozitív tulajdonságait.
Az elkészült munkák.
A gyerekek alkotás közben.
