A romantikus történetünk pedig ilyen lett:

Egy új ,,élet” kezdete

Történt egyszer egy kis faluban, hogy nagy fesztivált rendeztek. Volt zene-bona, vigadalom, felvonulás nótaszóval, és minden, amit csak el lehetett képzelni.
Ám ennek nem örült mindenki! Élt ugyanis a faluban egy zsémbes, de nem öreg ember. Hogy miért is volt így besavanyodva? Igazából senki sem tudta. Péternek hívták. Egyedül élt, nem ápolt jó kapcsolatot senkivel: se szomszéddal, se gyerekkori barátokkal, de még a családjával sem. Mivel magányosan tengette napjait, nem volt része boldogságban.
Őt kimondottan zavarta a jókedv. Az ablakból nézte a tömeget és idegesítette a nevetésük, mosolyuk és a hangzavar. Felkapta a kabátját és kiment, hogy valamit tesz ellene.

„ Nincs értelme arra várni, hogy a rossz dolgok elmúljanak.
Változtass most! Szeress most! Élj most!
Ne várd, hogy az emberek engedélyt adjanak ahhoz, hogy élj, mert nem fognak!”

A tömeg közzé keveredett. A sok örvendező ember között átgondolta boldogtalan életét. Sodródott a tömeggel, visszaút már nem volt. Észrevette, hogy a mellette elhaladó embereknek milyen jó kedvük van. Látta, hogy nevetnek, fogják egymás kezét, ölelik a társukat, és így jól érzik magukat.
Peti észrevette, hogy a tömegből egy nő őt figyeli. Szimpatikus volt számára, bár nem ismerte. Úgy gondolta veszítenivalója nincs, ennél már csak jobb lehet. Odament hozzá és megtudta, hogy Kittinek hívják. Félrevonultak beszélgetni. Peti megkedvelte őt. Lassan odanyúlt és megfogta Kitti kezét. Rájött, hogy ez boldoggá teszi. Kitti arcán is mosolyt látott. Elsétáltak a tópartra, ahol együtt nézték a naplementét. Végre boldognak érezte magát.
Kitti rávezette arra, hogy ha tesz a dolgokért, azok jóra is fordulhatnak. Peti elgondolkozott rajta, és másnap felvette a kapcsolatot a családjával és a régi barátaival is. Rájött, hogyha emberek közé jár, boldogabb lehet az élete. Hálás volt Kittinek azért, hogy felnyitotta a szemét.
Ettől fogva boldogan éltek együtt.
„ Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket! „