Társas kapcsolatok ápolása
(Patrik szemszögéből a történet)
Angliában élek kiskorom óta. Eljött a szeptember, az új iskola, új barátok. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy új szomszédok jöttek mellénk. Nem gondoltam volna akkor, hogy az egyik legjobb barátom lesz az a fiú, aki akkor még elég nehezen, de próbált beilleszkedni az új környezetbe.
Eljött tehát szeptember első napja. Félve mentem be az iskolába, hiszen senkit sem ismertem onnan. Beléptem az osztályterembe, alig hittem a szememnek. Ott ült az a fiú, akit láttam valamelyik nap: az új szomszédunk. Odaléptem hozzá és elkezdtem kérdezgetni, honnan jött? mi a neve? miért pont ezt az iskolát választotta? Nagyon szimpatikus fiúnak tűnt. Végre volt egy ember, akivel el tudtam beszélgetni normálisan, kedves volt, illedelmes, és ugyanaz volt az érdeklődési körünk is, szerette a focit, ahogy én is. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban lettünk egymással. Nagyon sokat találkoztunk. Együtt csináltuk a házi feladatot és sokat jártunk át egymáshoz bulizni vagy csak úgy haverilag beszélgetni. Egymás szerelmi életét is megbeszéltük, mindent megosztottunk egymással.
December környékén azonban minden megváltozott…
Ádám már nem beszélgetett annyit velem, nem találkoztunk. Már egyre furcsábbnak tűnt a dolog, azt hittem csak épp megsértődött vagy valami rosszat mondtam neki, de nem, nem ez volt a baj.
Egyik nap jöttem haza az iskolából, gondoltam megnézem mi van vele. Úgy érzem, életem egyik legnagyobb hibáját követtem el. Az anyja és az apja… Úgy érzem, ők voltak a baj. Láttam és hallottam, ahogy veszekednek egymással. Ádám sokat mondta, apukája alkoholista. Ezért elvesztette a munkáját, anyukája pedig a prostitúciót választotta hivatásául. Ez már így is nagyon durva, gondoltam beszélek erről Ádámnak, de aztán úgy gondoltam, ezzel még jobban rontanék a helyzeten, inkább szépen hazamentem. Másnap suliba menet láttam Ádámot egy fura társasággal. Ők voltak a suli legrosszabb arcai, nem sok mindenki állt velük szóba. Nem véletlenül… Valamit adogattak körbe, de nem igazán láttam, hallani meg egyáltalán nem hallottam. Úgy éreztem, itt nagyobb a baj, mint gondoltam. Szerencsém volt, egy órára mentünk Ádámmal, odaültem mellé és elkezdtem kérdezgetni, mi volt az. Nem nagyon szeretett volna válaszolni, de én nem hagytam magam, próbáltam kihúzni belőle, mi is az a bizonyos dolog, amit adogattak egymásnak. Kiderült, hogy Ádám drogozni kezdett… Borzasztó hír. Nem tudtam mit kezdjek, nem tudtam mit mondhatnék neki. Asszem, jobb lesz ezúttal kerülni Ádám társaságát. Így is tettem. Már nem ültem mellé, nem kérdeztem mi van vele, ha megláttam az utcán, inkább a másik irányba mentem. A kontaktus sem kerestem vele. Nagyon megharagudott rám, és én is rá. Azt hittem, a legjobb barátomnak nevezhetem, de kiderült, hogy nem. Nekem nem kellenek ilyen barátok. Ő is talált mást, majd én is fogok!
Hónapok teltek el így. Láttam, egyre jobban épül le. Nem tudtam mit kezdjek ezzel. Fájt, hogy nem tudok rajta segíteni, nem fogadná el a segítségem. Csúnyán viselkedtem vele, tudom, de már nem tudok mit csinálni, inkább hagyom. Tudja mit csinál. Amikor kérdeztem, kell-e segítség, mindig elhajtott engem, nincsen szüksége rám, azt érzi nagy fiú, megoldja a problémáit. Én hittem is, nem is. De egyre rosszabb lett minden. A szülei egyre többet veszekedtek. Az apukája fizikálisan is bántalmazta az édesanyját, ezt már nem nézhettem volna tett nélkül, de gyáva voltam, jobban féltettem a saját életem. Nem tudok mit csinálni-gondoltam-, Ádám nem hallgat rám. Kértem, fejezze be a drogozást, de nem akarta. Neki ez a menekvés a stressz elől. Február….Ádám nem jött iskolába. Azt gondoltam, megint a drogos haverjaival flangál valahol. Bárkit kérdeztem, senki se tudta hol van. Mintha felszívódott volna: otthon sincs, suliban sincs, utcán se látom. Nagyon kezdtem megijedni.
Pénteken szokásom elmenni egy kicsit kikapcsolódni a haverokkal, akkor is így történt. Mentünk az utcán, hallgattuk a zenét és valahogy minden gondomat elfelejtettem. De egyszer csak megláttam az utcán fekvő embert…Ádám volt az. Odaszaladtam megnézni, él-e még, mi történhetett vele? Nagyon kétségbe voltam esve. Magamat hibáztatom azért, mert nem tudtam rajta segíteni. Sajnos meghalt, drog túladagolásban. Ki kellett volna húznom a bajból, nem lett volna szabad cserben hagynom őt.
Eljött a temetés napja. A koporsót leengedik és egy utolsó szót kaptam én is. Felemeltem szomorú fejem és csak ennyit mondtam:
„Az ember néha nehezen jön rá, hogy mi a dolga egy jó barátnak.” /Katherine Woodward Thomas/
Számunkra egyre élvezetesebbek a feladatok és az órák is. Amennyire nehezen nyíltak meg a diákok egy-egy témakörben, annál bátrabbak lettek. A beszélgetések összetartóbbá tették a közösségünket. Ez külön öröm nekünk.
Elkészítettük a fotómontázsunkat a társas kapcsolatokról, az életünkben fontos szerepet játszó személyekkel és szituációkkal. Sokat beszélgettünk arról, kinek mit is jelent a társas kapcsolatok ápolása, és milyen tapasztalataink vannak e téren. Megbeszéltük azt is, hogy a jó társas kapcsolat kialakításához és fenntartásához néha szükség van a számunkra kellemetlenebb élethelyzetek megélésére is, hiszen ezekből is tanulunk, és fejlődünk általuk. A legfontosabb azonban a nyitott szív, a másik ember és a környezetünk tisztelete, megbecsülése és a pozitív gondolkodás!
BOLDOGSÁGÓRA – 2016. november – 1. OSZTÁLY
1. foglalkozás – Beszélgetés, a téma bevezetése
I. A tanteremben (padnál, széken, szőnyegen…)
Szükséges eszköz:
CD lejátszó (hosszabító)
Meghallgatjuk a múlt havi optimista dalunkat:
♫♪ Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalát.
Felelevenítjük az elmúlt két hónap témáját (hála-optimizmus). Mindenki elmondja, milyen örömök érték őket, mire emlékeznek vissza szívesen, kinek és miért hálásak. Milyen számukra „rossz”, kedvezőtlen dolog történt velük, és milyen optimista gondolattal léptek túl rajta.
Én kezdem:
– Nagyon hálás vagyok nektek, hogy már szinte mindenki itt van reggelente időben, s így együtt elő tudunk készülni a napra, és tudunk beszélgetni.
A múlt héten sokan durvák voltak társaikkal, de én úgy gondolom, hogy egy kis odafigyeléssel, türelemmel ezen is tudunk majd együtt változtatni.
A gyerekek közül is meghallgatjuk azokat, akik szeretnék megosztani velünk gondolataikat.
Pl.:
– Hálás vagyok anyukámnak, mert megengedte, hogy járjak sportkörre. Eltűnt a kutyánk, szomorú vagyok, de remélem, hogy megtalálják, és hazakerül hozzánk.
– Hálás vagyok a barátomnak, mert minden szünetben velem van. Anyukám beteg lett, én sokat segítek most neki, és remélem, hogy hamarosan meggyógyul.
Rátérünk november havi témánkra:
A társas kapcsolatok, társas kapcsolatok ápolása:
Szükséges eszközök: képek, mágnes
Egy kép a táblán középen: egy szomorú kislány egyedül ücsörög a szobában, körülötte a játékai. A nyitott ablakon látszik, hogy kinn a játszótéren több gyerek játszik együtt.
Képek a tábla két oldalán egymás alatt (anya-apa kép, anya-apa-gyerekek kép, egy kislány képe, egy kisfiú képe, több gyerek képe)
– Gyerekek, nézzétek meg a tábla közepén lévő képet. Mit látunk?
A gyerekek elmondják, mit látnak a képen.
– Milyen ez a kislány?
– Szomorú, kedvetlen.
– Adjunk neki nevet! Ez a név legyen jellemző a lányra!
– Szomorú Szofi. Kedvetlen Klára. Magányos Melinda.
A gyerekek a Szomorú Szofit választották.
– Mi a véleményetek, hogy miért szomorú Szofi?
– Mert egyedül van és unatkozik.
– Mi lenne a megoldás, hogy Szofi szomorúsága elmúljon?
– Menjen ki játszani a gyerekekhez!
– Hívja be őket játszani!
– Véleményetek szerint csak velük érezné jól magát Szofi?
– Nem. Lehet, hogy a szülei, a testvérei hiányoznak neki.
– Vagy az unokatestvérei.
– Vagy a szomszéd kisfiú.
– … a nagymamája, nagypapája.
– A tábla szélén láttok néhány képet. Kérlek, válasszatok közülük, és mondjátok el, hogy miért lenne jó, ha közöttük lenne Szofi!
Néhány önkéntes gyerek kijön, leveszi a választott képet, és elmondja, hogy miért lenne Szofinak jó:
– a kinti gyerekekkel,
– a szüleivel,
– a nagyszüleivel,
– a barátnőjével,
– stb.
Néhány válasz:
– Azért lenne jó a barátnőjével, mert vele a titkokat is meg tudja beszélni.
– Azért lenne jó a nagymamával, mert ő mesél neki, és a kedvenc sütijét is megsüti. Szofi segíthet neki, és közben sokat beszélgethetnek.
– Azért lenne jó a kinti gyerekekkel, mert sokan vannak, együtt lehet fogócskázni, bújócskázni. Egyedül nem.
Ezután megbeszéljük, hogy aki nincs egyedül, nem magányos, sok barátja van az boldog és elégedett.
Miért?
mert:
– szeretik,
– meghallgatják,
– megértik,
– játszanak vele,
– figyelnek rá,
– ő is meghallgat másokat,
– ő is segít másoknak,
– stb.
♫♪ Az első foglalkozás végén állva, eltapsolva, eljátszva meghallgatjuk Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát.
2. foglalkozás – A társas kapcsolatok ápolása című téma feldolgozása
Helyszín: az osztályterem
a gyerekek tetszőlegesen helyezkednek el (padoknál, szőnyegre)
Szükséges eszközök:
CD lejátszó
színes szókártyák
♫♪ Meghallgatjuk Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát (már énekeljük, táncoljuk)
– Gyerekek ez a hónap a kapcsolataink jegyében telik el nálunk. Az előző foglalkozáson beszéltünk arról, hogy egy magányos kislányt mivel lehetne felvidítani, boldoggá tenni.
Most soroljunk fel általatok ismert kapcsolatokat. kezdjük azokkal, amelyekkel egészen kicsi korban találkoztok, és haladjunk tovább, ahogy felnőttök!
Én közben egy-egy színes kártyára felírom, amit mondotok.
– Család
– Apa, anya
– Tesó
– Tesók
– Csoport (óvodában)
– Nagyszülők
– Barát
– Barátnő
– Osztály
– Tanító néni
– Osztálytársak (Tanulók)
– Haver
– Szomszédok
– Szerelem
– Férj
– Feleség
– A kártyákat elkészítettem. Tegyük fel a táblára mágnessel! Válaszuk ki ezek közül azokat, amelyek véleményetek szerint a legerősebbek.
– Szülők, család, testvérek, szerelem.
– Mit gondoltok, miért ezek a legerősebbek?
A gyerekek elmondják a véleményeiket.
A mai foglalkozás végén előkészítjük a következő foglalkozást, a rajzok készítését, a téma befejezését.
Kértem a gyerekeket, hogy gyűjtsenek pozitív tulajdonságokat, melyek az osztályba járó gyerekekre, az osztályban tanító tanárokra illenek, és csak jót, mert mindenkiről tudunk sok-sok jó tulajdonságot mondani, mert mindenkinek sok-sok jó tulajdonsága van.
♫♪ Ismét meghallgatjuk Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát, együtt énekeljük.
3.foglalkozás – Ha egyszer felnövünk…
Osztályteremben – velem
Szükséges eszközök:
A4-as rajzlap – előrajzolva
színes ceruzák
CD lejátszó
♫♪ Meghallgatjuk Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát
Visszatérünk az első foglakozás beszélgetésére:
A boldog embereknek sok barátja van, gondot fordítanak a kapcsolataikra. Támaszt, vigaszt nyújtanak, összetartanak, erősödik a szeretet érzése.
Megkérem a gyerekeket, hogy mondják el az előző órán kért feladatot:
Gyűjtsenek pozitív tulajdonságokat, melyek az osztályba járó gyerekekre, az osztályban tanító tanárokra illenek, és csak jót, mert mindenkiről tudunk sok-sok jó tulajdonságot mondani, mert mindenkinek sok-sok jó tulajdonsága van.
Ahogy mondták, az előzőleg előkészített színes lapokra gyorsan felírom azokat.
– huncut
– értelmes
– kedves
– okos
– aranyos
– tréfás
– ügyes
– rendszerető
– őszinte
– optimista
– „lassú” (nem kapkod)
– táncos
– igazságos
– vidám
– pozitív
– jókedvű
– elfogadó
– tiszta
– szorgalmas
– hálás
– türelmes
– „bunyós”
– gyors
– vagány
– pontos
– figyelmes
– sportos
– őszinte
– vicces
– igényes
– segítőkész…
Beszélgetünk:
Rengeteg jó tulajdonságot mondtunk el, ami ránk illik. Megbeszéltük, hogy kire ellenek ezek a tulajdonságok.
– Most szeretném, ha készítenétek egy rajzot, melynek címe, ha egyszer felnövünk. Mutassátok be ezeket a kapcsolatokat, tulajdonságokat úgy, hogy érezzük ezek fontosságát, s azt is, hogy ti mit gondoltok erről!
A gyerekek, az osztály és én is dolgozunk. Közben zenét hallgatunk.
Az elkészült rajzokat beszedem.
♫♪ A foglalkozás végén ismét elénekeltük Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát
Egy igaz barátság születése……..
Volt egyszer egy lány, akit úgy hívtak, hogy Lea. A gimi 9.osztályába járt. Összebarátkozott egy tizedikes fiúval, őt úgy hívták, hogy Alex. A barátságuk nagyon meglepte őket. Korábban egy általános iskolába jártak. Már ott felfigyeltek egymásra, de soha nem beszélgettek akkoriban. Telt múlt az idő. Alex nagyon megkedvelte Leát és Lea is a fiút. Minden délutánjukat együtt töltötték, sétáltak, sokat nevettek és ami a legfontosabb volt, boldogok voltak egymás társaságában. Pár hónappal később Alex elárulta a lánynak, hogy mélyek az érzései iránta. Lea csak viccnek gondolta és elnevette magát, így nem is mondta tovább, együtt kacagott ő is a lánnyal. Eltelt egy hónap. Alex ismét a lány elé állt és beszélt az érzéseiről. Ekkor már Lea is tudta, hogy a fiú komolyan gondolja, de nem akarta elrontani azt a barátságot, ami kettejük között kialakult. Beszélt erről a fiúnak. Alex valami szomorúságot érzett, otthagyta a lányt és hazament. Teltek múltak a hónapok. Lea és Alex ismét olyan idegenekké váltak egymás számára mint az általános iskolában voltak, csak most már tele emlékekkel, melyeket együtt szereztek. Eljött az évzáró, megkezdődött a nyári szünet. Mindketten nagyon sokat gondoltak egymásra a három hónap alatt. Rájöttek, hogy csak úgy lehetnek igazán boldogok, ha mindketten elfogadják a másik igaz, őszinte barátságát. A tanévnyitó utáni nap délutánján ott találkoztak, ahol először beszélgettek. Meséltek arról, mi történt velük az elválásuk óta. Ekkor egy olyan mély barátság született köztük, amit senki és semmi nem tudott elrontani. Életre szóló barátok lettek, bármit meg tudtak beszélni, számíthattak egymásra. Lehetett tél, vagy nyár, ők mindig ott voltak egymásnak.
Mert, \”HA KÉT EMBER ÖSSZETARTOZIK, A SORS ÖSSZEHOZZA ŐKET.\”
Írta: Sz. Veronika
7.a
Itt valami újra készülődik. Tavaly is meglepett a csipet csapatom. Egyik diákom saját szerzeményét rögzítették. Idén egy kedves, tanulságos állatmesét vettek videóra.
Történet itt:
Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból
Volt egyszer két veréb: Csip és Csirip. Egyszer Csip csomagot kapott a nagymamájától. Egy egész láda kölest. Csip azonban egy szót sem szólt erről barátjának. „Ha elosztogatom a kölest, nekem semmi sem marad” – gondolta. Így aztán egyedül csipegette fel. Amikor pedig a ládát kidobta, néhány szem köles még szét is szóródott a földön. Megtalálta a kölesszemeket Csirip. Be is csomagolta szépen egy falevélbe, és a kicsiny csomaggal elrepült barátjához, Csiphez.
– Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen!
– Ugyan már… hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad meg – a tied.
Nyugodtan megeheted egyedül!
– De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell
osztozniuk. Vagy talán nincs igazam?
– De persze igazad van – felelte Csirip.
És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának pedig egy szem nem sok, annyit sem adott. De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel megsérti.
Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt:
– Köszönöm Csirip! A kölest is… meg azt is, hogy LECKÉT ADTÁL NEKEM BARÁTSÁGBÓL!
(videó feltöltése: holnap)
Egy másik diákom rajzán, azt is feltüntette, hogy mi köti őket össze, mit csinálnak közösön.
A családtagok között mély a SZERETET, a szülőkkel már „komoly” beszélgetéseket lehet folytatni, osztálytársakra úgy tekint, mintha testvérei lennének. Habár a legjobb barátnőkkel és barátokkal főleg jókat viccelődnek, nap mint nap együtt kacagnak, a komoly, felnőttes témák már itt is jelen vannak.
Nekem már az is boldogság, hogy tudtam zenét tenni a film alá, bár nem azt, amit szerettem volna, de lett zene.