A társas kapcsolatok fontosságáról és ápolásáról beszélgettünk. A gyerekek nagyon motiváltak voltak. Érzik a fontosságát a társas kapcsolatoknak.
Társas kapcsolatok ápolása
Autista, nem és alig beszélő tanulókkal készítettük el közösen a feltöltött plakátot. A kép elkészítése előtti foglalkozáson olyan szociális fejlesztő gyakorlatokat végeztünk, ahol egymással interakcióba kellett lépni, illetve egymást felismerni. A tanulók főként a festés részt kedvelték, többen kértek még további lapokat, hogy folytathassák a munkát.
Mindig kiderül,hogy együtt, és egymásért az igazi!!
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos Értelmi Fogyatékos Tanulók Általános Iskolája 5. osztály
Sziklaforrás csoport
A feladathoz nem sok instrukciót kaptak a tanulóim, körülbelül a versenyfeladatnál leírtakat. Ami meglepetést okozott számomra, hogy azt hittem majd a csoport közös kapcsolataiból találnak példákat. Ezzel szemben a rajzok többségét úgy képzelték el, hogy az óvó, védő szerep az övék. A saját irányító szerepükkel oldották meg a gondoskodást. A felelősségvállalás másokért – ez persze konkrétan nem így hangzott tőlük, de amit a rajzokról mondtak ezt jelent. Ezek szerint indirekt módon ismét megtanultak valamit, amit én szerettem volna megtanítani:” társas kapcsolataikban megjelent az én felelőssége”.
Rajzok tartalma a gyerekek szavaival:
1. Vigyázok a kistestvéremre míg anya dolgozik. Én fogom megmondani, hogy mit nem szabad.
Azért hagyta anya velem, mert tudok rá vigyázni.
2. Kutyasétáltatás közben vigyázok a többiekre, mert én értek a kutyákhoz.
3. Mi mindent együtt csinálunk, barátok vagyunk – vigyázunk egymásra
4. Apa vigyáz az egész családra, de apára én vigyázok!
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos Értelmi Fogyatékos Tanulók Általános Iskolája Vegyes csoport
Tisztaforrás csoport:
A történethez mindenki hozzátett valamit. A hangulattal és a képi háttér elemezgetésével sok idő elment, míg kikerekedett a történet, – mitől lehet jó kedvük?
– A képen biztos, hogy ünnepelnek. Azt ünneplik, hogy leszüreteltek. Koccintanak.
– A gyerekeknek nincs a képen pohár. A felnőttek bort isznak. A háttérben ott a sok szőlőtőke, de már nincs rajta szőlő. Bor lett belőle, az van a pohárban.
– A szüretkor történt dolgon nevetnek.
– Azon nevetnek, hogy a gyerekek megtréfálták a nagypapát, míg szedték a szőlőt. Elbújtak a nagypapa elől. A nagypapa egyszer csak rájött, hogy nincsenek a gyerekek. Azonnal keresésükre indult, de nem találta őket sehol, elfáradva leült és elaludt.
– A gyerekek közben elunták a bújócskát és visszasétáltak, de hiába kérdezték nagyit, hol a papa, ő nem tudta.
– Elindult a két unoka a nagymamával együtt keresték a nagypapát, hogy hol lehet.
– Nagyapa aludt még akkor is egy szőlőtőke alatt.
– Felébresztették és mindenki örült, hogy senkivel nem történt baj.
Most már kész a bor, a szüretelés emlékén jól mulatnak, kellemesen telik családi körben a nap.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos Értelmi Fogyatékos Tanulók Általános Iskolája 5. osztály
Sziklaforrás csoport
A tanulók a kép látványától nehezen tudtak elvonatkoztatni. A saját élmények a családi együttlétekről aztán az egyik tanulómnál nagypapás élményével kerekedett történetté.
Történetünk:
Vasárnap délután van. Az unokákra a nagyi és papa vigyázott. Most jöttek meg anyáék.
Arról mesél mama, hogy papa az unokákkal megint sakkozott. Papa nem tudott nyerni.
Mostanában már sose nyer, mert az unokák ügyesek lettek. Papa nagyon el volt keseredve.
Mama segített neki, levett egy bábut a tábláról. Bevallja mama, hogy csalt a papa kedvéért.
A gyerekeknek most mondják el, hogy papa csak segítséggel tudta legyőzni őket, ezen nevetnek.
A kisfiú, akivel valójában megtörténhetett, azzal fejezi be: – Anya azt mondta, hogy mama, papa gyerekek.
A nagyik nagyon is tudják, mi kell a kis unokáknak és azt is, hogy egy kis huncutság még belefér