Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok témájának feldolgozása mellett, elkészítettük osztálytermünk dekorációját, melyben a pozitív gondolatokon túl, igyekeztünk megjeleníteni, hogy milyen fontosak vagyunk egymásnak. Bárki, aki belép az osztálytermünkbe, érezheti, hogy az iskolán belül ez a mi otthonunk, ahová minden nap „haza”járunk.
November hónapban kapcsolatainkra összpontosítottunk. Elkészítettük társas kapcsolataink plakátját kooperatív munkában, a barátságra és a családi kapcsolatokra gyűjtöttünk kifejezéseket, motívumokat, minden diák keze munkája hozzájárult a közös alkotáshoz. Fonallal pókhálót alkottunk, barátainkat megjutalmaztuk pozitív megerősítésekkel, majd a fonalból készült háló az osztály összetartását szimbolizálta. Segítő kéz elkészítésével érzékeltettük, miben tudnak segíteni társaink. Rengeteget játszottunk, erősítve kapcsolatainkat és jókedvünket, társas támogatottságunkat.
A hónap témája szorosan kapcsolódott az első osztályosokkal közösen megfogalmazott céllal, miszerint: csapat leszünk.
A téma előtt meghallgattuk a hónap dalát, majd beszélgettünk a bennünket körülvevő emberekről. Kit miért szeretünk, miért jó vele. Ugyan mi is megteszünk mindent, hogy jó legyen velünk lenni? Jó barátok vagyunk?
A beszélgetés után felvetítettem a gyerekeknek az „emberek a fán” képet, és megbeszéltük, ki hol tart rajta és kivel. Jókat nevettünk, sokat meséltünk.
A következő alkalommal megnéztük a kisvideót, és megbeszéltük, hogy a barátságok sokszor felnőtt korunkig elkísérnek, ha vigyázunk egymásra. Megkérdeztem, ki gondolja úgy, hogy felnőttként is barátok lesznek? Sokan pozitívan nyilatkoztak. A végén barátság virágokat rajzoltak egymásnak, és átadták.
A család a legfontosabb kapcsolat.
Nagyon fontos, hogy ezt a témát is megértsék. Segítsék egymást, vigyázzanak egymásra!
Bújócska a szőlőskertben
Egy napsütötte délután, mikor a nagyapám szőlőskertjében ebédeltünk, nagyapám egy humoros történetet mesélt.
„Ez még a 80-as években történt, amikor ebben a szőlőskertben bújócskáztunk édesapátokkal. Ugyanilyen napsütötte délután volt, hétágra sütött a nap és az édesapátok a sorok között elbújt. Egész nap kerestem. Körbe- körbe jártam a kertben, de sehol sem találtam. Olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Késő délután vendégeink érkeztek, de édesapátok még nem volt itthon. Úgy döntöttem elindulok megkeresni azt a huncut csavargót. Amikor léptem volna ki az ajtón, akkor lépett be. Valamit takargatott a háta mögött, de nem mutatta meg. A nagynéniék szeretettel üdvözölték. Mikor édesapátok ment volna fel a lépcsőn, mindenki meglátta, mit rejtegetett: a szakadt nadrágján keresztül a piros szivecskés alsónadrágját. Hangosan nevettünk. Apátok szégyenkezve ment a szobája felé.”
Édesapám ugyanúgy szégyenkezett, mint akkor, mi azonban hangosan kacagtunk. Ez a történet sokáig keringett a családban.
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolására helyeztük a fő hangsúlyt. A Süni irigy lesz mesét elbábozva beszélgettünk a barátságról. Minden gyerek elmondta és az előre megrajzolt csoportszobába rakta jelét, ahol szeret játszani. Majd táncházba hívtam őket, ahol párban illetve közösen mozogtunk. Mindenki mosolyogva táncolt a zenére.
A gyerekek nagy örömmel rajzolták le önmagukat, ügyelve arra, hogy kedvenc ruháikban legyenek megörökítve. Rajzolás közben beszélgettünk arról, hogy ki, kivel barátkozik éppen, illetve a csoportban szükséges EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL, amely mindennek az alapja…..
A barátságkört nem csak színezéssel, hanem körbeállva és kézszorítás körbeadásával is megtapasztalták, hiszen összetartozunk……..