Az adventi időszak közeledtét remekül előkészítette a havi boldogságóra témánk. A hét első napján egy igazi kávézóba ültünk be a gyerekekkel forró csokizni. Nagyon nagy élmény volt számukra, ahogy a 4 fős kis társaságok beszélgettek a habos csokik fölött. A hét további részében sok apró figyelmességgel fordultunk egymás felé és elkészítettük a barátság karkötőket egymásnak /a felnőttek is/. Megfigyeltük, hogy új játszócsoportok alakultak ki, a régi, összeszokott barátok új csoporttagokat engedtek be a játékukba. A hét végén a szülőket is bevontuk egy közös élményre lezárásképpen. Megszerveztük, hogy sötétedéskor minden szülő lámpással, mécsessel várjon bennünket a parkban, a kedvenc mászófánknál. Ez meglepetés volt a gyerekeknek, ők mit sem tudtak róla, a szülőkkel találtuk ki. Mi is lámpásokkal érkeztünk a parkon át, mint a világító szentjánosbogarak. A fához érve a „Gyertek haza ludaim” c. játékkal hívták a szülők a gyerekeiket magukhoz. Volt sírás /szülők részéről/, nevetés, ölelés. A program lezárásaként a piknik kosárból előkerült a gyerekek által készített apró süti és a termoszból a forró tea. 🙂

November hónap igazán alkalmasnak bizonyult arra, hogy a társas kapcsolatok témát több oldalról is megközelíthessük, illetve a gyermekeink számára kézzel foghatóvá tegyük. Nagyon jó alkalom volt erre a Márton napi népszokások felelevenítése, és a kukoricafosztás hagyományának megismertetése. Kiscsoportos gyermekekről lévén szó igyekeztünk a lehető legjátékosabb formában megismertetni velük azokat a tevékenységeket, ahol az emberek összefogva, együtt végezték el a betakarítási munkákat, mindig viszonozva a kapott segítséget. A hónap dalával alapoztuk meg a jó hangulatot. Többször együtt tapsoltunk és énekeltünk, ki-ki a tudása szerint. Beszélgetést kezdeményeztünk, meséltünk a Márton napi hagyományokról, tollat fosztottunk, lámpást készítettünk, majd libatollal megtöltöttünk egy kispárnát is. A közös beszélgetések, az együtt elvégzett munka láthatóan nagy örömöt okozott a kicsiknek. A következő hét, a kukoricafosztás ideje volt. Énekelve, jó hangulatban teltek a napok. Régi képeket nézegettünk, kukoricát morzsoltunk, csutka tornyot, babát készítettünk, kukorica lepényeket sütöttünk, kukoricát pattogtattunk. A projektet egy összekovácsoló mondóka zárta. Szervusz pajtás! Kukorica hajtás. Aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!

Óvodánkban a két nagyobb csoport készítette el a barátságláncot. A gyermekekhez közel áll ez a téma, mert középső és nagy csoportban alakulnak ki igazán a barátságok. A papírembereket elkészítettük és szívecske formában közösen felragasztottuk. Mindenki belső értékeire, különlegességére, szerethetőségére felhívtuk a figyelmet. Perifériára szorult gyermekekre még inkább figyeltünk, bevontuk és kiemeltük pozitív tulajdonságait A közösségekben az egyik legfontosabb társas kapcsolat a barátság.

A Maci csoportban a társas kapcsolatok témában plakátot készítettünk.
Plakátunk a gyermekek baráti kapcsolatait tükrözi: – A baráti csoportok a mézes csupor köré gyülekeztek.
Örömmel játszottuk a témához kapcsolódó szituációs játékokat, a meséket a gyermekek kérésére több alkalommal is meséltük. A gyermekekben a téma feldolgozása által erősödött az egymás iránti szeretet és az elfogadás.
Csatári Gabriella óvodapedagógus