A kiscsoportosaimmal, november havában sokat beszélgettünk a jó társas kapcsolatainkról. Például, hogy milyenek a jó barátok, hogyan viselkedik egy jó barát. (Ez Márton legendájához is köthető volt valamilyen szinten, így könnyű volt átvezetni a témát.)
Megkérdeztem a gyerekeket, hogy nekik kik a legjobb barátaik a csoportban és a csoporton kívül. Mit játszanak együtt. Bár ennek a korosztálynak még nem életkori sajátossága a barátságok állandósultsága, az együtt játszás, én mégis úgy figyeltem meg, hogy náluk már vannak bizonyos kialakult baráti körök, akik a nap folyamán együtt is játszanak.
Kiszíneztük „kicsinyített önmagunkat”, amiből a barátság láncot szerettem volna elkészíteni, de ez sajnos időhiány miatt nem valósult meg.
Továbbra is a hónap dalára ébredünk. Örömmel tapasztaltam meg, hogy a gyerekek szeretik ezeket a dalokat és sokszor napközben is kérik, hogy hallgassuk meg azokat az énekeket, amiket felkelésnél játszok le nekik. 🙂
Pozitív volt számomra az is, hogy a szülők megkérdezik melyik az a dal amit itt hallgatunk, mert a gyerek csak azt énekli otthon játék közben, hogy „Pozitív, pozitív, gyerek vagyok”, ezáltal a szülőket is bevonom a Boldogságórákba.