A játéknál a gyerekek megfogalmazták, hogy miért is jó ha vannak barátaink, kik a legjobb barátaik az óvodában. A sál-lánccal az összetartozást jelképeztük, hogy mindig-mindenben számíthatunk egymásra, figyeljünk oda a társainkra.
Társas kapcsolatok ápolása
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt.
A foglalkozást egy beszélgetőkörrel indítottuk, ahol mindenki elmondta, hogy szerinte milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Egy keresztrejtvény segítségével összegyűjtöttük azokat a fontos szavakat, amelyek kimondása „megnyitja a szíveket”. Ezeket lapocskákra írták a gyerekek és temperával elkészítették a saját kézlenyomatukat. Az így elkészített munkákból raktuk össze a faliújságunkat. Ezután egy állatmese következett, melynek segítségével megfogalmazhatták a levont tanulságot. A „Távíróoszlop” játékkal folytattuk, ahol egymás mögé állva az előttük álló hátára az ujjukkal egy kedves ábrát rajzoltak. Örültek, amikor a végén célba is ért az eredeti rajz. Kipróbáltuk a páros szoborpark játékot, ahol egy barátság jellemzőit igyekeztek szoborként megjeleníteni. Élvezték a „Sziámi” játékot is, ahol „összenőve”, ikerpárként kellett nekik együttműködni. Barátságról szóló közmondásokat is gyűjtöttünk és értelmeztünk, saját példákkal is szemléltetve. Az óra végén a táblán közösen gyűjtötték össze azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek egy komoly barátság alappillérei. Zárásként a programhoz készült kártyajátékot használtuk.
A papírra rajzolt alakokat mindenki másképpen „ruházta fel”. Fontos volt, hogy az alakoknak vidám kisugárzása legyen. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok, hogy együtt minden könnyebb. A produktum elkészítése után, a tanulók is kézen fogva sort alkottak.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
A Boldogságórák kapcsán elmondhatom, hogy amikor találkozom a kiscsoportosokkal a folyosón, a mosdóban, akkor odajönnek hozzám és megölelnek. Van egy kisfiú közöttük, aki mindig odaáll mellém és azt várja, hogy a kis haját megsimítsam, összeborzoljam. A többiek is szívesen beszélgetnek velem, elmondják, hogy éppen mit játszanak, vagy kivel játszanak. A kiscsoportosok örültek nekem, amikor bementem hozzájuk a csoportba, immár harmadik alkalommal. Amikor körben ültünk a szőnyegen, akkor elmondtam nekik, hogy hoztam egy mesét, amelyben három barát van. (Ferenczei Éva: Süni irigy lesz) Egy irigy süni és két barátja nyuszi és maci. Bábokkal játszottam el a mesét a dajka néni segítségével. Végig figyeltek és érdeklődéssel hallgatták. A mese végén megkérdeztem, hogy kivel szeretnek játszani itt a csoportban és aranyosan a mellettük ülő gyermekre néztek, amiből rájöttem, hogy a kis játszótársak egymás mellett voltak. az egyik kisfiú, akinek van otthon nagyobb, óvodás, vagy iskolás testvére megnevezte őt és elmondta nekem, hogy odaadja neki a játékot otthon és együtt játszanak.
A beszélgetés után bekapcsoltam a hónap dalát, (Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg…) akkor már el is kezdtek rá mozogni. Utánozták azt, amit mutattam nekik és a végén megöleltük a mellettünk álló társunkat, mert közben párban is táncoltunk, mozogtunk.
A zene végén kértem egy nagy ölelést, ekkor odajöttek hozzám és megöleltük egymást. Amikor elköszöntem a gyerekektől, akkor többen is odajöttek, hogy segítsenek visszavinni a laptopot és a hangszórót (amit a zenehallgatáshoz áthoztam) a nagycsoportba. Már ismerősként hozták az eszközöket és jöttek velem a csoportomba, majd visszaszaladtak a saját csoportjukba az óvónénihez és a dajkanénihez. Egyre jobb a kapcsolatom a kicsikkel, nagyon barátságosak velem is.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 3.
A TÁRSAS KAPCSOLATOK,
BARÁTI KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A nagycsoportosoknak a Boldogságóra kedvelt tevékenység. A héten a társas kapcsolatok ápolása volt a fő témánk a Boldogságóra témaköreiből. Az egészség és betegség témakört is köré csoportosítottuk. Sokat beszélgettünk arról, hogy kinek, ki a barátja a csoportban. Ebből kirajzolódott egy szociometria, miszerint a gyermekek többsége szívesen játszik bármelyik társával, de vannak kedvelt játszótársaik is. Azoknak a gyermekeknek is vannak játszótársaik, akik egyébként romboló játékot is játszanak időnként, bár nekik kevesebb gyermek mondta, hogy a barátja. Elkészítettük a barátságláncot, barátságfüzért. Minden gyermek saját maga képére rajzolta, színezte az általa kiválasztott sablont, majd egyedül vágták ki körbe a lapról az emberfigurát. Volt egy kislány, aki aznap, mikor ezt készítettük hiányzott, de észrevette a falra felragasztott barátságláncot, barátságfüzért és kérte, hogy ő is elkészíthesse az övét, hogy felkerülhessen közénk. Nagyon örültem ennek, mert a csoport tagja és szeret mindenkivel játszani. Sőt, a legjobb barátja az a kislány, aki sokszor hisztis, de olyankor megvigasztalja és átöleli. Mondhatni, hogy építi a társas kapcsolatokat. Sőt, a fiúk közül is van egy gyermek, aki szintén ilyen viselkedésű, de ennek ellenére őt is nagyon szereti ez a kislány, meg akarja „javítani” a kisfiú viselkedését. Odamegy hozzá, átöleli, hívja játszani. Sajnos nem mindig jár sikerrel, (mindkét gyermek hiperaktív, ADHD tüneteivel) de ő nem adja fel. Nagyon jólelkű és kitartó gyermek! Büszke vagyok rá és az édesanyjára, mert ő is ezt tanítja neki, hogy mindenkit szeretni kell.
Több mesénk is volt a héten: Bartos Erika: Bogyó és Babóca/Barátság, Lukács Elvira: Barátságmese/Baráti segítség, Mese a vízilóról, aki félt az oltástól, valamint Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát, amit a kolléganőmmel játszottunk el a gyermekeknek. Nagyon jól megértették a mese mondanivalóját. Szabad játékidőben folytatták a mesét, elkérték a bábokat és újra játszották, sőt, tovább gondolták és még fűztek hozzá tartalmat, a saját játékukat.
Bagdi Bella dalára nagyon jót mozogtunk! Az egészséges életmód része a mindennapi mozgás, amit a gyerekek minden nap reggelente végeznek velem együtt. A héten volt egy elsőéves óvodapedagógus hallgató a csoportban, akit nagyon megkedveltek a gyerekek. Reggelente mindig várták, hogy mikor jön már „V” néni! A gyakorlatát töltötte, akit mentoráltam és számára is feltűnt, hogy mennyire barátságosak és kedvesek a gyerekek. Elmondtam, hogy a Boldogságórák hatása szerintem ez is, hogy bátrabbak, az önbizalmukban nincs hiány! Mindenkivel barátságosak és egy-két gyermek kivételével tisztelettudóak és többnyire szófogadóak. Már iskolába készülünk, ezért a szabályokat, amik az óvodában vannak be kell tartani és be kell tartatni! Jó kis hetünk volt. A jövőhéten folytatjuk az egészséges életmód témát az érzékszerveinkkel, az orvos gyógyító munkájával, mert ellátogatunk az orvosi rendelőbe, ahol a fogainkat is megnézi a fogorvos bácsi.
A Boldogságórával pedig „Jobb Velünk a Világ!” és mi is egyre jobbak leszünk!
Sokat játszottunk olyan közös tevékenységeket végeztünk, amelyek segítik a gyermekek együttműködési készségét, fejlesztő hatással bírnak a különböző részképességekre.
A mosoly legtöbbször ott volt az arcunkon és közben mindig egy nappal közelebb kerülünk az iskolához!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
November hónapban sok lehetőséget találtunk a társas kapcsolatok ápolására, melynek köszönhetően kis közösségünk tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a környezetükben élőkhöz.
A Márton-napi hagyományok felidézéseként gyakran játszottuk a „Hatan vannak a mi ludaink,..” párválasztó játékunkat, s az ének végén a kiválasztott párunkat mindig meg is öleltük.
Szent Márton legendájának megismerésével a jó cselekedetek fontossága mellett az egymásra odafigyelés, az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódás fontosságát is megláthattuk, erről is tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a történet végén.
A nézsai iskolának köszönhetően részt vettünk az általuk szervezett Márton-napi lámpás felvonuláson, ahol a gyerekek szüleikkel együtt a tágabb lakóközösségünk tagjaival találkozhattak. Köszönjük az iskolások színvonalas bemutatóját és a vendégváró finomságokat. Sötétedés után a családok együtt vonultak hazáig lámpásaikkal.
A Boldogságóránk témájának feldolgozásához Fésűs Éva: A bukfencező mókus című meséjét választottam. A kezdő relaxációt (Lufifújó légzőgyakorlatot) követően a gyerekek meghallgatták a mesét, melyet rajzokkal illusztráltam. A történeten keresztül átérezhették a gyerekek, milyen fontos dolgot tehetünk azzal, ha észrevesszük a másik szomorúságát, egyedüllétét és milyen örömet okozhatunk azzal, ha játszunk vele, megvigasztaljuk, megnevettetjük őt. A mese zárásaként mindenki megosztotta a többiekkel, hogy ki a barátja, majd a játszótakarónkra színes papírszíveket helyeztem. A gyerekek egyesével sorban haladva a szívek közül megkeresték az azonos színű szívpárokat, melyekből az egyiket a saját nyakukba akasztották, a másikat pedig egy általuk választott gyermek/felnőtt nyakába. A választást öleléssel pecsételtük meg. A játék végén élő barátságláncot alkottunk és „repültünk” körbe-körbe Bagdi Bella: Repülj velem! című dalára. Örömteli tapasztalat volt számomra, hogy a „repülés” közben mindenki bátran, jókedvűen fogta meg a mellette álló társa kezét.
A barátság témájára többször visszatértünk a beszélgetőkörökben, újra elmeséltük egymásnak, hogy ki a barátunk és azt is, hogy mit szeretünk benne, miért ő a barátunk. A gyerekek nagyon értékes gondolatokat osztottak meg, megtapasztalhattam, hogy egyre bátrabban nyilvánulnak meg és fogalmazzák meg érzéseiket. A legtöbb gyermek azért szereti a barátját, mert sokat játszik vele, szeret vele játszani. Akadt olyan gyermek is, akinek a testvére, anyukája vagy apukája a legjobb barátja. Az egyik kislány kis barátjáról „csak” ennyit mondott: „… azért a barátom, mert szeret engem.”
Amellett, hogy a gyermekeken keresztül sok bizonyosságot szereztem a társas kapcsolatok boldogságfokozó erejéről, személyesen is megtapasztalhattam, mennyire fontosak a pozitív emberi kapcsolatok a nehézségeink leküzdésében.
Relaxációs gyakorlat: „Medve vagyok, cammogok…”
Barát-sál
A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása, megbeszélése irányított kérdésekkel
Madarat tolláról… – munkafüzeti feladat megoldása
Barátságfüzér készítése a kezek körülrajzolásával, színezésével
Széktámogató játék
Lezáró meditáció: „Barátomat úgy szeretem…”
„Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.” (Arisztotelész)
A gyerekek sok tapasztalattal rendelkeztek a témában. Szívesen beszéltek a családjukról, a barátaikról az ismerőseikről. Megbeszéltük, kik állnak hozzánk a legközelebb, kik a barátaink, az ismerőseink. Áttértünk az iskolai családunkra, az osztályunkra. Barátságfüzért készítettünk, családrajzot és kapcsolattérképet. Az aktuális témához kapcsolódó rejtvényt is megoldottuk. És mind minden hónapban az órákat óra eleji relaxációval kezdtük és a havi dal sem maradhatott el. Ez a téma közel állt a gyerekekhez, örömmel végezték a feladatokat.
A novemberi boldogságóránk igazán boldogan indult, hiszen az óra kezdete előtt szereztünk tudomást arról, hogy a mi csoportunk nyerte el a hónap csoportja címet. Nagyon örülünk az elismerésnek, igazi meglepetés volt számunkra.
A 11. A-s csoportommal most a „Társas kapcsolatok ápolása” témakört dolgoztuk fel németórán. Három kép és a hozzájuk kapcsolódó szórejtvény segítségével kellett kitalálniuk a hónap témáját természetesen németül (Soziale Kontakte), majd néhány pozitív gondolatot olvastunk fel a család és a barátság fontosságáról.
Az óra további részében Bingót játszottunk, amelynek az volt a célja, hogy jobban megismerjék egymást. Kaptak egy 16 (4×4) mezőből álló táblázatot. Minden mezőben volt egy állítás (pl.: Találj valakit, aki fél a pókoktól.) Németül kellett egymásnak feltenniük a kérdéseket, és ha igaz volt az illetőre az állítás, a nevét be lehetett írni a táblázatba. Egy nevet csak egyszer lehetett beírni. Ha kigyűlt a 4 mezőből álló sor bármelyik irányban, „Bingó!”-t kellett kiáltaniuk.
Az órát ismét egy kreatív feladattal zártuk, hiszen a diákjaim ezeket a feladatokat szeretik a legjobban. Egy vidám és színes képet kellett készíteniük pármunkában. A pároknak megnehezítettem a feladatát, hiszen minden egyes ceruzát közösen kellett fogniuk. Jó volt látni az arcukon azt a sok mosolyt, miközben az osztálytársukkal együttműködve próbálták megalkotni a közös képüket.