Sok kisgyermeknek a család után az óvoda az első szociális színtere, ahol megtanul más gyerekekkel, felnőttekkel együtt élni, játszani, együttműködni. A társas kapcsolatok hatására fejlődnek érzelmi, erkölcsi, értelmi képességeik.
A foglalkozást szokásos módon hívó képekkel, majd relaxációval kezdtük. Utána színes papírból őszi erdőt készítettünk. Az alkotás során megbeszéltük, hogy az erdő akkor szép és teljes, ha minden fa a helyén van – ahogyan a csoportunk is akkor működik jól, ha mindenki része a közösségnek.
Beszélgettünk arról, hogy az erdőben a fák gyökerei összekapcsolódnak, üzennek egymásnak, segítik egymást, úgy, ahogy mi is összetartozunk a csoportban.
A tevékenységet párkereséssel folytattuk, ahová a csoportban dolgozó felnőttek is bekapcsolódtak. A gyerekek vidám, nyugodt zenére mozogtak a teremben. Amikor a zene megállt, mindenkinek párt kellett keresnie a kiosztott képek alapján.
Zárásként pozitív üzeneteket mondtunk egymásnak, hogy szebbé tegyük a napunkat.
Társas kapcsolatok ápolása
November a támogató kapcsolatok hónapja.
Ebben a hónapban a gyerekek figyelmét arra irányítjuk, hogy ők a társas kapcsolataik felelős szereplői. Próbáljuk velük tudatosítani, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, ápolással tarthatók karban. A jó kapcsolat nem magától értetődik, és hogy a konfliktusok, problémák is megoldhatók közös akarattal, kedvességgel.
A 3. a osztályos tanulók szeretnek zenét hallgatni, énekelni. Így a tanóra elején elénekeltük „Bagdy Bella: Ha boldog vagy…” című dalát. Az éneklés közben vidámak lettek a gyerekek, táncra perdültek és a refrént gyakran mondogatták: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…”.
A gyerekek egymástól érdeklődni kezdtek, ki hogy van: „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal. Érdekes volt megfigyelni, hogy aki szomorú vagy rossz kedvű volt a kérdésre igyekezett pozitívan válaszolni és valami jó dolgot megtalálni az adott pillanatban.
„Légy bátor!”- egymás erősítése, bátorítása volt a fő témakörünk. A gyerekek „bátorító tenyér” nyomatot készítettek és beleírták, hogy mitől félnek, mihez kérnek bátorítást.
A gyerekek rajzaiból plakátot készítettünk és kihelyeztük a tanterem falára. Megbeszéltük, ha valakinek bátorításra lenne szüksége, akkor ránézhet a plakátra vagy ha tudjuk, hogy valaki valamitől fél, akkor tenyerünkkel bátoríthatjuk, biztathatjuk őt.
Tanóra végén „Mi a közös bennünk…” játékot játszottuk. Jöjjön ide hozzám, aki szereti a fagyit……,aki néz kézilabda meccset…., aki szeret leckét írni…stb” . Jó volt látni, hogy a gyerekek megjegyezték, ki mikor jött a pedagógushoz. El tudták mondani, társukat be tudták ez alapján is mutatni, hogy ki mit szeret, milyen közös dolgaik vannak.
Egymásra figyeléssel, odafordulással, beszélgetéssel reményeink szerint tovább erősíthetők a támogató kapcsolatok.
Novemberi boldogságóráink témája a társas kapcsolatok ápolása.
Beszélgettünk a gyerekekkel a társak, barátok fontosságáról. Az osztályban szövődő barátságokról sokat megtudtunk. Kinek miért fontos a barát, több kispajtás megfogalmazta, hogy jól érzi magát a barátjával játék közben, sokat nevetnek, boldogok, olyan mintha a testvérek lennének.
Megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelen a kedvesség, gyűjtöttünk kedvességet, odafigyelést kifejező szavakat. Ezekből a szavakból szófelhőt készítettem, amit kinyomtatva megkaptak a gyerekek is — bár még nem tudnak mindent elolvasni — év végén visszatérünk erre a témára, és a szófelhő alapján újra megvizsgáljuk, hogy ki mivel egészítené ki. Azt is megtudtuk a beszélgetésekből, hogy senki nem szeret magányos lenni, mindenkinek jól esik egy kis kedvesség, ölelés.
Leültettem körbe a gyerekeket, és a tőlem jobbra ülő szemébe néztem, elmondtam neki: örülök, hogy itt van velünk az osztályban, mert mindig mindenkivel kedvesen beszél, és megöleltem. Arra kértem a gyerekeket, hogy ők is mondják el sorban, a mellettük ülőnek, miért tartják kedvesnek a társukat, a végén öleljék meg egymást.
Szóba került az udvariasság is. Többször tapasztaltam, hogy az osztályomba járó gyerekek nem ismerik az udvariasság fogalmát. Főként a fiúk voltak megrökönyödve, hogy a lányokat mindig előre kell engedni a sorakozókor. Ezt a készséget a boldogságórákon „fejleszteni” szeretném, novemberben többször fogunk még figyelmességgel, udvariasággal kapcsolatos játékokkal, feladatokkal, szituációkkal foglalkozni.
A novemberi boldogságóra témáját Márton-napjához kapcsoltam. Napközis foglalkozás keretében már megismerkedtünk Szent Márton történetével, embertársai iránt érzett önzetlenségével, szeretetével.
Az órát a „Totyog a liba, nagy a galiba” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk, amihez libás fejpántokat is készítettünk. A kis totyogó libákkal végül egy kört alkotva a „Ha boldog vagy… ” hónap dalára táncra perdültünk.
Vidám hangulatban folytatódott a téma bevezetése. A kör közepére állított (minden óránkat elkísérő) Boldogság pillangónkkal játszottunk. Egy gonosz boszorkány bűbájjal szerette volna kicsalni a körből, de a libácskák a köztük lévő szoros barátság segítségével gondosan összezárták a kört, a pillangó védelmére keltek.
A játék után rátértünk az óra témájára. A „Kiről van szó” segítségével mindenki bemutatta egy-egy hozzátartozóját, amit igyekeztünk kitalálni.
Beszélgettünk a barátságról, a barátság ápolásáról, az egymás iránti törődés fontosságáról.
A téma feldolgozását Szent Mártonhoz kötöttem. Lámpásokat készítettünk, közben újra meghallgattuk a hónap dalát, szavakat, tulajdonságokat gyűjtöttünk a barátságról.
Megvilágított lámpás körbeadásával fogalmaztuk meg, hogy mit szeretünk a másikban. Szívmelengető gondolatokkal, meghitt pillanatokkal zártuk az órát.
Továbbgondolást a Márton-napja alkalmából szervezett esti séta jelentette az elkészített, kivilágított lámpásainkkal, mely Tiszabögön egyre nagyobb hagyományt teremt a helyi óvoda szervezésében.
Kiscsoportban a baráti kapcsolatok még nagyon kezdetlegesek. A gyermekek társaik mellett játszanak és tevékenykednek, bizonyos közös interakciókkal gazdagítva azt.
De, hogy valójában van e barátság, szorosabb érzelmi kötelék? Minden azon múlik, hogy aznap milyen a gyermekek kedve, milyen játékot hoztak az oviba, milyen tevékenységbe kapcsolódnak be, milyen élményeket gyűjtenek együtt. Mindez alapja a későbbi valós, igazi, szoros baráti kötelékeknek, majd egy csoport, közösség alakításának.
A társas kapcsolatok témakörét a Márton napra való készülődésbe ágyaztuk be. A gyermekek életkora itt is indokolta a nagyon játékos, tevékenységközpontú témafeldolgozást.
A játékok alapját a libák, mint „közösség” adták, akik együtt csipegetnek a mezőn, együtt bújnak el a liba ólban, néha együtt „félnek” és a mesét felidézve (Grimm: A róka és a libák) együtt járnak túl a róka eszén. Itt vontunk párhuzamot a barátság, közösség, család, társas kapcsolatainak vonalán.
A libás játékok, terepasztal, konstruáló játék, a hangulatfokozó dalok és mondókák jó lehetőséget adtak a közös élményszerzésre, a boldog pillanatokra. A műsorra való mindennapos készülés és ismétlés, az együttmozgás, a másikra való odafigyelés, a társ kezét fogva körbejárás mind olyan egyszerű, de nagyon fontos élmény, ami a közösséggé válásunk alapja. A dalos és mozgásos játékok a páros „feladatmegoldásra” is alkalmat adtak. A kis libák együtt értelmezték és hajtották végre az utasításokat.
A műsor előadása kiscsoportban nagyon nagy lépés és bátorság, amit együtt csodásan oldottak meg a gyerekek a családi délután során. Minden felnőtt a csoportban büszke volt a gyermekek teljesítményére.
A héten előkerültek több alkalommal is a hangszerek, aminek kipróbálása, körbeadása türelemre, várakozásra, alkalmazkodásra tanította a gyermekeket. A zenélés mindig felszabadító örömérzetet okoz a gyermekeknek.
A hét vége felé barátság „tablót” készítettünk a gyermekek kezének körberajzolásával. A tabló kidíszítése közben, megbeszéltük, ki, hogy érzi, vannak e barátai az óvodában/csoportban. Örömmel hallottuk, hogy minden gyermek igennel válaszolt, mosollyal az arcán. Mindenki rávágta, hogy vannak barátai a csoportban, akivel szeret játszani.
Azt gondolom, nagyon jó úton haladnak a gyerekek, hogy mindenki jól érezze magát a Narancs csoport közösségében. Akiknek több idő kell, azoknak a gyermekeknek igyekszünk, mi felnőttek támaszt nyújtani, amíg rátalálnak a gyermek társaságra. Közös élményekkel, játékokkal, sok nevetéssel és humorral.
Mindenki megjeleníthette rajzban is az osztályban lévő és azon kívüli barátságait.
November 14. 3. o.
Társas kapcsolatok ápolása
Az órát közös énekléssel kezdtük.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a Mekkora szíve van egy babszemnek? c.mese szereplőivel. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az órámnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam őket a feladatok oldása közben és remekül dolgoztak. A szigetjáték és a távíróoszlop feladatot oldottuk meg. A következő órában megbeszéltük a gyerekekkel azokat a tevékenységeket, melyekben tehetségesek. A gyerekekkel az erősségfát boldogan készítettük.
Novemberben a boldogságórák témája a társas kapcsolatok fejlesztése és tudatosítása. A hónap célja, hogy a gyerekek felismerjék, mennyire fontosak az emberek közötti kötelékek, és hogyan tehetik szebbé egymás napját figyelmességgel, segítségnyújtással és jó szóval. Ezt a témát idén a Márton-naphoz kötöttük, hiszen Szent Márton élete és tettei kiváló példát adnak a jószívűségre, az önzetlenségre és az egymás felé fordulásra.
Óránk elején egy rövid kisfilmet néztünk meg Szent Márton püspökről, amely bemutatta a legismertebb történetet: amikor köpenyét megosztotta a fázó koldussal. A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent a „társ” szó, és hogy a hétköznapokban kinek lehetünk a társai: a barátainknak, a családtagjainknak, az osztálytársainknak, vagy bárkinek, akinek szüksége van ránk. A gyerekek megfogalmazták, hogy társas kapcsolataink alapja a szeretet, a figyelem, az elfogadás és a közösségben való együttműködés.
A beszélgetést követően az első osztályosok lerajzolták a barátjukat, és sokan arról is meséltek, hogy milyen jó együtt játszani vagy segíteni egymásnak. A harmadik osztályosok leírták, hogy ki és miért a barátjuk. Szép, őszinte válaszok születtek arról, hogy a barát az, aki meghallgat, megnevettet, vagy éppen segít, ha baj van.
A nagyobbak egy érdekes feladatlap segítségével is rögzítették, mit tanultak Szent Márton életéről, és hogyan kapcsolódik a története a társas kapcsolatok témájához.
Ez a nap kiválóan megmutatta, hogy a boldogságórák témája és a Márton-nap szellemisége mennyire jól kapcsolódik egymáshoz. A gyerekek élményszerűen tapasztalhatták meg, milyen fontosak a barátságok, és hogy minden jó cselekedet, legyen bármilyen apró, fényt hozhat mások életébe – akárcsak a Márton-napi lámpások.
Jánossomorjai Aranykapu Óvoda Újrónafői Tagóvodája
Sok-sok csapatmunkában vehettünk részt a hetekben. a kedvencük volt a levélseprés és a karikabújtató játék. Sok figyelemmel, szeretettel, együttműködéssel segítettük egymást. Néhányat sorolok fel amiben a kicsik is hatékonyan részt vettek. Nagy munka volt a az udvarrendezés, ami még most is folyamatban van. Itt a kicsiknek is nagy szerepe volt, hogy zsákba rakják a nagyobbak által összegereblyézett őszi leveleket. Jól megtapostattuk, hogy minél több férjen bele. Szó esett a környezettudatosság, a fenntarthatóság. Sok kisgyerek tisztában van vele, hogy hová kerül a sok levél, miért került sor a kiskert felásására, gyomtalanítására. Részt vettünk közösen csapatjátékokban: karikabújtató, termésgyűjtögető, csapatverseny. Mozgás utáni közös teremrendezés is lelkesedéssel töltötte el a gyerekeket. Sok gyermek segítőkész, empatikus a csoportunkba. Beszélgetések alkalmával is szóhoz engedik jutni egymást, ez leginkább a nagyobb, fejlettebb gyerekekre vonatkozik.
Az osztályközösség építésének és a társas kapcsolatok ápolása céljából ismét Boldogságórán zászlókat kedzítettünk. Mivel kétnyelvű osztály vagyunk a gyerekek német nyelven gyűjtöttek dicsérő és pozitív szavakat, ami nemcsak a közösségi érzést erősítette, hanem a nyelvi készségeiket is fejlesztette. A gyűjtött szavakból mondatokat alkottunk, és ezeket mindenki egy kis, saját maga díszített minizászlóra írta fel.
A tevékenység részeként körbe álltunk, és ezeket a kedves, bátorító mondatokat többször, mantraszerűen elmondtuk egymásnak. Mindig a szemben álló gyermek kapta a dicsérő mondatot, majd cseréltünk. Ennek célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: egymással tisztelettel, szeretettel és méltósággal kell bánni.
A foglalkozást egy rövid közösségi játékkal is kiegészítettük: „A jó tulajdonság labdája” című játékkal. Ebben egy puha labdát adtunk tovább körben, és aki megkapta, annak meg kellett neveznie egy pozitív tulajdonságot a társáról, mielőtt továbbdobta. Ez segítette az őszinte, támogató kommunikációt és egymás jobb megismerését.
A végén a gyerekek elkészült zászlóit az őszi osztályfára helyeztük fel. Minden gyermek a saját neve mellé tette ki a zászlóját, így az őszi fa ágain most mindenkihez tartozik egy kedves, dicsérő mondat.