November hónapban a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. Sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban, mivel az ember társas lény, megfelelő fejlődése érdekében szüksége van a közösségre, szociális kapcsolatokra, egymás tiszteletére. Ezt próbáltam tudatosítani a gyermekekben. Nap , mint nap szívesen énekelték Ha boldog vagy című dalt. Témával kapcsloatos játéktevékenységeket játszottunk Kis barátom hogy vagy?. Megismerték a Tavaszi ébresztő című mesét, ami nagyon tetszett nekik. Közösen színeztünk, szituációs játékokat játszottunk. Barátságkarkötőt készítettünk, amit oda adhattak egymásnak. Nagy jó hangulatban teltek el ezek a foglalkozások.

A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Sokat beszélgettünk a barátságról, boldogságról, szeretetről. Elmeséltem nekik a Süni irigy lesz című történetet. Beszélgettünk a szereplőkről, azok viselkedéséről. Később az önként vállalkozó gyerekek segítségével el is báboztuk. Ezt követően eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy”? játékot, amit kiscsoportban sokat játszottunk, és nagyon szerették. A barátságlánc elkészítéséhez 10 cm-rs papír emberfigurákat vágtunk ki, amit a gyerekek kiszíneztek, majd felragasztottuk egy kartonra. Ismét elővettük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. Beszélgettünk, majd különböző szituációs feladatokat oldottunk meg a témához kapcsolódóan. Végül a szőnyegen közösen építettünk fakockából. Ebbe a tevékenységbe minden gyermek bekapcsolódott.

A témát agy beszélgetéssel indítottuk a barátségról és hogy nekünk ki a barátunk és miért. Hogy tudjuk kifejezni, hogy szeretjük a társunkat? Milyenek is a barátok? -Segítik egymást, nem bántják egymást stb. jöttek a válaszaik. A puha fészek relaxációban elképzeltük magunkat a védő melegben, majd a kiválasztott embersablonnal a barátság körben öleléssel kiválasztottuk a legkedvesebb barátainkat és közösen kiszíneztük magunkat, hogy elkészítsük a láncunkat. Az elkészült emberalakok, a barátok egymás mellett fűzérbe, láncba kerültek a falra. Nagyon jó délelött volt!

A novemberi játékok során a gyerekek jól érezták magukat, nagyon jó volt hogy a meg kellett nyilvánuljanak, elmondják gondolataikat, érzelmeiket ami nem is volt olyan könnyű.

Boldogságóra foglalkozásunkat „Fújj, fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük, hiszen az ablakon kitekintve is azt láttuk, hogy fújja a szél a fákat az óvoda előtt.
Majd a társas kapcsolatos hónap dalát hallgattuk meg (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek), majd elénekeltük, s a barátok megfogták egymás kezét és így alkottunk egy kört.
Ezután kis emberfigurákat színeztek ki olyanra, amilyennek saját magukat látják, jelüket a figura hasába rajzolva, s olyan sorrendben körbe felragasztottuk egy nagy kartonra, ahogy megfogták egymás kezét. Így elkészült a BARÁTSÁGLÁNCUNK.
Ekkor az egyik kislány (CS.K., aki a mesemondó versenyen 1. helyezést ért el a Visszajött a répa című mesével) azt fogalmazta meg, hogy az ő meséje is a barátságról szólt. Így újra elmeséltük, és megbeszéltük, hogy a kis állatoknak milyen érzés lehetett, mikor egymásnak vittek ennivalót, hogy ne éhezzenek.
A kis állatok répát vittek a barátaiknak, mi pedig karkötőket készítettünk, s barátságuk jeléül egymás csuklójára kötötték. Megfogalmazták miért fontosak a barátok, hogy együtt tudnak játszani, nevetni, örülni, segítenek egymásnak.
Majd Boldogságvárunk 3. lépcsőfokára felragasztottuk a barátság jelét, s közben újra meghallgattuk, énekeltük a hónap dalát.
A szülőket is bevontuk a témába, családfájukat többen is elkészítették.

Az órát a hónap dalával kezdtük, amit nagyon élveztek a gyerekek. (Több reggel is kérték, hogy ezzel induljon a nap.) Elmeséltem Márton történetét a koldussal, ki is raktuk a képsorozatot. Választottunk egy Püspököt, aki az nap a Marci volt. Hangsúlyoztuk, hogy milyen jó ember volt, segített egy idegen emberen. Majd eljátszottuk, hogy hogyan bújt el a ludak között.
Egész hónapban figyeltük, hogy ki mennyire figyel a másikra, segít a társának, és jutalmaztuk kitűzővel. Közösen válogattunk képeket a kutyaterápiás óráról, közben beszélgettünk arról, hogy milyen érzés, ha velünk van Borcsa. Miért szeretjük és várjuk, hogy jön hozzánk, mit kapunk és adunk egymásnak.
Majd megleptük a gondozónéninket születésnapján, hogy érezze mennyire fontos, hogy ő van velünk, hogy visszaadjuk a figyelmességét, törődését a nagy napján. Körbe táncoltuk és felköszöntöttük őt.

Hónapunk kiemelt képe: Iskolai rendezvényünkön, a Ki mit tud!-on olyan műsort állítottunk össze, amiben meg akartuk jeleníteni és mutatni a család és az iskola közötti bensőséges, jó kapcsolatot. Csodálatos szülői, testvéri, gyermeki, kollegiális közösség van körülöttünk, ettől érezzük magunkat nagyon jól, tudunk eredményesen működni.

A hónap mottója: „Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki sem ellenzi, ha továbbadják.”

Sajnos betegség miatt minimális létszámmal voltunk a héten. Ettől függetlenül megtartottam a Társas kapcsolatokra épülô tevékenységemet. Egy kicsit mozogtunk majd relaxáltunk, a mesét feldolgoztuk és a végén barátságlufit festettünk. Előtte mindenki elmondta miért szép a mai napja. Kezdetleges volt a feladat, közepső csoport lévén, de megugrották.