A harmadik Boldogságóra foglalkozás középpontjában a csapatmunka állt. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent együtt dolgozni, hogyan tudjuk egymást segíteni, és miért lesz könnyebb vagy örömtelibb a feladat, ha összefogunk. A beszélgetések során a gyerekek örömmel osztották meg saját élményeiket arról, amikor társaik segítettek nekik, illetve amikor ők támogatták egymást. A csapatfeladatok során a gyermekek megtapasztalták, hogy mindenki hozzájárulhat a közös sikerhez, még akkor is, ha más- más képességekkel rendelkezik. Látható volt, hogy a közös cél motiválta őket, és egyre jobban figyeltek egymásra: helyet adtak, meghallgatták társukat, és bátorították egymást. Megtanultuk a ,,Csapatmunka erősség mondókát”, amit minden olyan tevékenységnél elmondtuk, ahol a csapatmunka megjelent. A havi téma rendszeres használatának köszönhetően a csoport hangulata nyugodtabb és együttműködőbb lett. Több gyermek is megfogalmazta, hogy ,,együtt minden könnyebb”, illetve jó érzés segíteni egymásnak. A csapatmunka erősítő játékok és beszélgetések hozzájárultak a csoportkohézió fejlődéséhez, valamint a pozitív érzelmek, megéléséhez.

A társas kapcsolatok kialakítása, ápolása nagyon fontos a csoport életében. Nagyon sok beszélgetéssel, egymásra való odafigyeléssel, olyan szituációs játékokkal, melyekben helyzeteket oldunk meg lehet jó kapcsolatokat kialakítani. Ezért is választottam olyan játékokat, mint Kis barátom, hogy vagy?, Vígasztald meg a társad!, és a Közös bennünk!.
A jó orvosság című mesével a gyerekek felfedezhetik, hogy a megoldás, a gyógyszer körülöttünk van, csak észre kell venni. Az apró örömök felfedezése, megélése, a pozitív gondolkodás, a hála érzése mind gyógyító hatással vannak. A szerető család, egy kedves kis barát támogatása milyen jótékony hatású tud lenni a mindennapjainkban.
A közös zenehallgatás és éneklés oldja az esetleges feszültséget. Bagdi Bella gyerekdalait hallgattuk és énekeltük, míg elkészítették a gyerekek a barátságláncot.

A foglalkozást egy különleges bizalom-erősítő gyakorlattal kezdtük: a gyerekek 30 másodpercig egymás szemébe néztek, miközben kimondták: „Jó, hogy itt vagy.” Ez az élmény sokakban örömöt és meghatottságot váltott ki, és segítette a bizalmi kapcsolatok elmélyítését.
Ezután körjátékban folytattuk, ahol a gyerekek egymás felé fordulva megkérdezték: „Kisbarátom, hogy vagy?” A válaszok egyszerűek voltak, de őszinték – a gyerekek örömmel hallgatták meg egymást, és megtapasztalták az egymásra figyelés fontosságát.
A foglalkozás részeként felolvastam nekik a „Jó orvosság” című mesét, amely a kedvesség, a figyelmesség és a másokról való gondoskodás erejéről szól. A mese mélyen kapcsolódott a témához, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék a szeretetteljes viselkedés hatását.
A tevékenységek lezárásaként megbeszéltük, hogy milyen érzés volt egymás szemébe nézni, kedves szavakat hallani, valamint azt is, hogy milyen jó dolog, ha valaki őszintén megkérdezi: „Hogy vagy?”

– Relaxáció: Napimádás (Boldogságóra könyv 37/3.)
– Ismerd meg a barátodat!
– Mese: Örömvár könyv 14.oldal: A varázsbonbon című mese.
Feladatlap: Barátom

November 2025. Társas kapcsolatok

Hétfőn leültünk, és megbeszéltük, hogy novemberben a társas kapcsolatokkal fogunk foglalkozni. Ha boldogságóra, akkor mit is felejtettünk el? Persze, Dórit hagytuk a dobozba. De most nem egyedül vettem ki, hanem a barátjával, Danival. Megbeszéltük, mit is jelent az, hogy társas kapcsolat. Kivel vagyunk kapcsolatban, és nagyon szépen kitalálták, mire is gondolok. Szeretettel beszéltek szüleikről, testvéreikről, és barátaikról is. Mondtam nekik, hogy kicsit táncoljunk, meghallgattuk a Hahó együttes, és a Kicsi gesztenye klub barátságról szóló zenéjét is. Beszélgettünk, ki mit csinált a szünetben, mert most elég hosszú volt. Délután jöttek a szülők egy kis barkács délutánra, ahol a lámpásukat készítették el, a pénteki, Márton napi lámpás felvonulásra.
Kedden a gyerekek nagy szívet kaptak papírra rajzolva, amibe közösen kellett lerajzolni a barátjukat, illetve ezáltal egymást. Ügyesen dolgoztak. Mississipi játékot játszottunk, ahol a barátok egymással szemben állva logikus, kreatív gondolkodásukat használva, a jógatéglát el kellett juttatniuk a másik oldalra, úgy, hogy valamelyik testrészük éppen nem használható. Persze volt nevetés, kétségbeesés, hogy „Azt most hogyan?” Utána sétára indultunk, kivágott süni formával mentünk egy darabig az erdő szélén, hogy színessé tegyük a süninket az ősz színeit használva. Azután játszótér.
Szerdán libákat készítettünk papír sodrás, ragasztással, és megnéztük a Margaréta csoport őszi műsorát. Beszélgettünk Szent Mártonról, próbáltam rávezetni őket a történet menetére, ügyesen ki is találtak már sok mindent, és még zenét is hallgattunk a Fülemüle zenekartól Márton napjához kapcsolódóan.
Csütörtökön a reggeli torna, és az óvodában fellépő néptánc társulat műsora után játszottunk Kacsa-liba párválasztós játékot, utána külső tulajdonságok elmondása alapján kellett felismernie saját magát a hallottak alapján a gyerekeknek, majd ügyességi játékok következtek, labda továbbítás csak láb használatával, és kukacot formáltunk a csoporttal, négykézláb, egymás bokáját fogva. Mese a töklámpásról, és Marciról, vers gyakorlás, ahol barát verset is tanultunk. A legjobban Mirának tetszett, mert épp hiányzott legjobb barátnője.
Tettem ki a folyosóra egy nagy szívet, hogy a gyerekek rajzolják bele barátaikat.
Megint hétfő, lerajzolták egymást a gyerekek nagy papírra, és kiszínezték egymást. Persze itt meg kellett figyelni egymás ruháját, szeme, haja színét, stb. Így jó kis társas kontextus alakult ki. Kijavították egymás munkáját, ötleteket adtak, segítették egymást.
Pillanatkapitányhoz kapcsolódóan hajós játékot kezdeményeztem, ami nagyon tartalmas lett a végén, sokáig játszottak vele a gyerekek, színeztek kiszászlót a hajóra, felfordított asztal adta a hajótestet, és összekötöttük a lakatlan szigettel, tavacskával, és egy kis mindfullness ringatással, vízcsepp csurgással az arcunkon, amit az ugrándozó delfinek csaptak az arcunkba.
Megkerestem a képeket a társas intelligenciáról, a csapatmunkáról, és meghallgattuk hozzá Bella dalát. Beszélgettünk róla, és egy nagyon ide illő mesét találtam, Szabó Zsolt Barátaim az óvodában könyvéből, aminek Domi, a furcsa kisfiú volt a címe, és egy hallássérült kisfiúról szólt, hogy az óvónéni hogyan fogadtatja el a gyerekekkel az ő másságát, hallókészülékét. A mese nagyon szuper. Ma rajzoltattam barátokat, és néhány gyerekkel Boldog Dórit, és barátját, Danit. Egész ügyes rajzok is születtek.
A kedves szavak gyűjteményéről beszélgettünk, kinyomtattam hozzá a segédanyag képét, és arról beszélgettünk. Gyűjtöttünk még hozzá okos kedvességeket, amivel a két alsó képet kiegészíthetjük. Az összes mesét végigolvastam nekik a Barátaim az óvodában könyvből, mind nagyon aranyos, és tanulságos volt. Tanultunk verset is a barátságról. Ami a hónap, számomra legkedvesebb eseménye viszont az volt, ahogyan a gyerekek eljátszottak engem. Dani leült a szőnyeg szélére, és odahívott egy-két gyereket. Elkezdett beszélgetni velük, a végén már kilencen ültek ott, és kérdezte amit múltkor én: „Mi a legkedvesebb vágyad, amit szeretnél, hogy megvalósuljon!” Aki nem tudott hirtelen válaszolni, annak azt mondta: „Nem baj, gondolkodj, újra megkérdezlek!” Annyira cukik voltak, könnyet csaltak a szemembe!!
Most már érzem, hogy igazi közösséggé formálódtunk!