Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 3.
A társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok ápolása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát harmadik alkalommal tartottam az osztályban. Reggelente találkozom egy pár elsőssel az óvodában, mert az óvodás testvérüket hozzák először az anyukákkal együtt, majd ezután mennek az iskolába. Mindig megkérdezik, hogy mikor jössz Anikó néni Boldogságórát tartani? Ilyenkor elmondom, hogy mikorra beszéltam meg a tanító nénivel.
Pénteken, amikor újra találkoztunk, akkor kint voltak a gyerekek az udvaron. Odaszaladtak hozzám és megöleltek. Amikor bementünk az osztályterembe, mindenki leült a helyére és várakozással teli arccal figyelt. Megkértem a tanító nénit, hogy válasszon három gyermeket, akik segítenek nekem a mesében, a bábozásban. A mai napon nagyon ügyes gyermekek voltak a segítségemre. A mese végén megtapsoltak bennünket!
Beszélgettünk arról, hogy ki a barátjuk és miért. Megbeszéltük a tanító nénivel, hogy jó kis szociometria rajzolódott ki abból, amikor a gyermekek elmondták, hogy kivel játszanak szívesen és ki a barátjuk. A mese végén odaadtam a gyerekeknek a barátság jelét, amit egyből elkezdtek kiszínezni és a barátságlánchoz, barátságfüzérhez a sablonokat, amit később fognak elkészíteni és kirakni az osztályban.
Zárásként meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Mozogtunk is rá. Nagyon élvezték, amikor a „kiált jó nagyot” következett. Csak úgy zengett az osztályterem! Megbeszéltük, hogy decemberben is jövök hozzájuk, amíg el nem mennek téliszünetre.
Örülök neki, hogy mindig szeretettel várnak és amikor elmegyek is öleléssel köszönnek el sokan közülük!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Társas kapcsolatok ápolása
Boldogságóra témája: Társas kapcsolatok ápolása
Cél: A társas kapcsolatok megerősítése, fontossága
Feladat: Mesén keresztül a téma feldolgozása, mozgásos játékokkal megerősítve.
Fejlesztendő terület: Szociális készségek fejlesztése, kommunikáció készségek, érzelmi intelligenciafejlesztés, társas kapcsolatok erősítése, önbizalom erősítése,
Szervezési feladatok: a terem átrendezése a tevékenységhez
Tevékenység előzménye: Szinező kiszínezése Ilyennek látom magam
A téma a társas kapcsolatok erősítés, én a barátságra tettem a nagyobb hangsúlyt. Itt is a tevékenységet ráhangoló relaxációs gyakorlattal kezdtem, majd a témát az előző napi bábszínházra visszautalva vezettem be ahol a béka és a süni barátok lettek. Majd Boldog Pannával folytattuk a „hogy vagy kedves barátom? „körkérdéssel. a beszélgetős kör után végig mentünk a barátság hídon, ami egy patak fölött vezetett át. egymás kezét fogva kellett végig menni így segítve egymást. A kézen fogás pedig az összetartozást fejezte ki. Visszaülve a szőnyegre megbeszéltük, hogy ki-kinek a barátja. miért Ő a barátod? Mit teszel annak érdekében, hogy a barátod is maradjon? Vesztettek már össze? Hogy békültettek ki? Bartos Erika Bogyó és Babóca Barátság című mesét dolgoztuk fel kicsit másképpen. Mi lett volna, ha Bogyó nem segít Babócának? Ez volt az egyik verzió itt a gyerekek elmondhatták a véleményüket. A másik pedig ők fejezték be a történetet és itt is elmondhatták, hogy mit gondolnak? Melyik a jobb? Ezek után szalagra ragasztották azokat a rajzokat, amiket ők színeztek ki. Ilyenek látom magam! Mindenki a barátja mellé. A barátság lánc az összetartozást jelképezi, amit kiakasztottunk a teremben jó látható helyen. Kártyákat húztak melyeken különböző feladatok szerepeltek (Pozitivity társasjáték Tedd meg, és Így csináld kártyái) Végül barátság táncot táncoltak Kolompos együttes „ Szervusz, kedves barátom” című dalára. A boldogságóra után a gyerekek jelválasztással mentek a mosdóba ( szív –ölelés, hangjegy-tánc, kéz-pacsi.)
A tevékenység nagyon jól sikerült a gyerekek jól érezték magukat közlékenyek voltak. A beszélgetős körben bátran elmondták gondolataikat. Nagyon tetszet nekik, hogy a mesét ők mondhatták el különböző változatokban. A kártyákat először használták. A kártyákat igyekeztem úgy válogatni, hogy korosztályuknak megfelelő feladatok legyenek rajtuk. Nagy sikert aratott a gyerekeknél.
Megbeszéltük,hogy mi köt össze minket,embereket.Majd az osztály társas kapcsolatairól beszélgettünk.A gyerekek elkészítették a plakátot,amin jól látszódott,hogy milyen baráti kapcsolatok vannak az osztályon belül.
Rázzunk kezet, kispajtásom!
„Minél boldogabbak akarunk lenni, annál egyszerűbb dolgok kellenek hozzá!”
A fenti mottó is lehetne az alapja az óvodai mindennapjainknak, hiszen egy kedves mosoly, egy segítő kéz, egy jóindulatú tett, egy ölelés, egy társ a játékban elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy boldogság járja át a testünket-lelkünket.
Ezért a novemberi boldogságóránkat azzal kezdtük, hogy minden gyermek választott magának egyet a csoporttársai közül, aki elé odaállt, kezet rázott vele miközben a következőket mondta beleszőve az illető gyerek óvodai jelét: „Rázzunk kezet, kispajtásom! / Sünike az én barátom!”. Aztán a Sünike ment oda egy másik gyerekhez és őt köszöntötte ugyanilyen módon. Tehát láncban végighaladtunk az egész csoporton – természetesen szabályként ki volt kötve, hogy mindenki csak egyszer szerepelhet, – így mindenki kezet rázhatott egy óvodai barátjával.
Majd a gyerekek lerajzolták magukat és a legjobb barátjukat, s a rajzaikat összefűzve megalkottuk a barátságláncot, amely egész hónapban a csoportszobánk díszévé vált.
Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy mi, bárkalakók, így együtt csoda jó kis csapatot alkotunk!
Baráti szívvel a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea
Számomra nagyon tartalmas volt a november hónap. Mindjárt a hónap elején elvégeztem a Boldogságóra Önbizalomképzést. Így, most már az integrált program mindegyik területére betekintek.
Ebben a hónapban folytattam a foglalkozásokat saját csoportomban és egy ötödik és egy hatodik osztályban.
A hatodik osztályban második éve tartok havi egy Boldogságórát. Mindig sok mindent szeretnék bevinni a foglalkozásokba, de sajnos az idő nem elég rá. Szívem szerint több órát illesztenék be, de a felsős óráimat már így is a kötelező óráimon felül tartom. A gyerekek itt nagyon különbözően kapcsolódnak be az órákba. Van, aki hamar megnyílik és aktív, mindig szerepelni akar, de többen vannak azok, akik a passzív szemlélő szerepébe burkolóznak. A csoportmunkába viszont ők is bevonhatók. Kimondottan jól együtt dolgoztak a „barátságlánc” elkészítésénél. Ebben az osztályban fontos a bátorítás, hogy merjenek megszólalni a többiek előtt. Kiemelten kell foglalkoznom a kommunikáció fejlesztésével.
Az ötödik osztályban, ebben a tanévben kezdtem el a Boldogságórákat. Itt a pozitív énkép fejlesztését tűztem ki célul ebben a hónapban. A továbbképzés záró dolgozatában is ennek az órának a vázlatát adtam le. Azt volt a célom, hogy az önismeretbe egy kicsit elmélyüljünk és keressék meg magukban a gyerekek, akár a társak visszajelzései alapján a pozitív tulajdonságokat. Az „Ez vagyok én” játékot és a „Tükröm, tükröm gyakorlatot játszottuk el. Relaxációval kezdtük és a” Mit viszel magaddal?” –mondatokkal zártuk az órát.
Saját csoportomban az önegyüttérzés gyakorlását vittem be a Boldogságórába. Eljátszottuk a „Kedvességem címere játékot”, majd kiscsoportokat alkottunk az Erősségkártyával és különböző szituációkat kellett eljátszani. „ Légy önmagad legjobb barátja”
Készítettünk „Barátságláncot”, játszottunk kapcsolatfejlesztő játékokat. „Szigetek”, „Akadály”, Titkos karmester”.
Végül ebben a hónapban régi vágyunk teljesült. Szülői segítséggel elkészült a Boldogság kertünk.
Jó hangulatban teltek napjaink. Az erdei állatok téma körén belül, csak „betotyogott” egy-két eltévedt liba a bálba, így emlékeztünk meg Szt. Mártonról és a történeteivel. A kislibáknak sok barátja lett, melyeket megetettünk, „kitömtünk”. Libatáncot jártunk, majd barátságláncot alkottunk a saját emberrajzunkból. „A süni irigy lesz” c. bábjelenettel próbáltam érzékennyé tenni őket egymás iránt. Beszélgettünk, ki kinek és miért a barátja, hogyan illik egymással és a felnőttekkel viselkedni. Kerestük a jót, a szépet egymásban és segítettük egymást mindenben. Vásárba mentünk, kisállatokat árultunk, közben énekeltünk. „Ha boldog vagy” c. dalt közösen énekeltük és utánoztuk a mozdulatokat. A rókától megmenekültünk. A boldog perceket barátaink mellett éltük meg. Az idei évre is elnyertük a boldog óvoda címet, tehát folytatjuk….
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Elkészítettük a „Baràtsàg füzért“ a sablon alapjàn.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola
Társas kapcsolatok
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
(József Attila)
„Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.”
(Arisztotelész)
Szükségünk van arra, hogy támogató és pozitív emberi kapcsolatokat tudjunk fenntartani és kialakítani. A tartós kapcsolatok kihatnak a szubjektív jóllétünkre. Egészségesebbnek és boldogabbnak érezzük magunkat, ha tudjuk, hogy van kire számítanunk. A másokhoz tartozás alapvető emberi szükséglet.
Fejezd ki nagyrabecsülésedet!
A gyerekek szembefordultak a padtársukkal:
Nagyra becsüllek azért, mert…
Barátságötös
Az én barátom legyen…
A tanulók megfogalmazták azt a számukra öt legfontosabb dolgot, amitől jó egy barátság.
Bizalomkör
Az osztálytársak szorosan egymás mellett állva kört alkottak. Egy tanuló becsukott szemmel a kör közepére állt, és lassan hátradőlt a mögötte álló társakra bízva magát, akik gyengéden elkapták és átbillentették a másik oldalra (harangozás).