A gyerekek már várták e havi Boldogságóránkat. Most a társas kapcsolatok fontosságáról, ápolásáról beszélgettünk.
Bevezetésként meghallgattuk Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát.
Elmondták, hogy a társas kapcsolatokat a családban, az iskolában és a baráti közösségekben ápolják elsősorban.
Életkorukból adódóan a baráti, iskolai kapcsolatokat tartják jelenleg a legfontosabbnak, ezért ezt a területet beszéltük át részletesebben.
Jó hangulatban töltötték ki a Mennyire ismeritek egymást táblázatot.
A barátságötös kapcsán átbeszéltük, hogy mi az az öt legfontosabb dolog, amitől jó barátok lehetünk.
Ezután képzeletben beköltöztünk mindannyian egy házba, és megfogalmaztuk az együttélés szabályait.
Az órát egy szókereső kitöltésével zártuk, melyben a boldogsághoz, kapcsolatokhoz fűződő kifejezéseket rejtettem el.

Az óra elején meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van kezdetű dalát. Sőt, táncoltunk rá! A gyerekekkel írtunk egy hosszú listát, hogy milyen társas kapcsolataik vannak. Ebből kiemeltük a barátságot. Arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságokra van szükségünk, ahhoz, hogy jó barátságokat tudjunk fenntartani. Készítettünk egy barátságötöst. A gyerekek színes papírokra körberajzolták a kezüket, amit kivágtunk. Ráírtuk a közepére, hogy Barátság, az ujjacskákra pedig egy-egy olyan tulajdonságot, ami a számukra a legfontosabb öt a felsorolt barátságfenntartó tulajdonság. Ezeknek a képe látható a feltöltött képek között. Az óra fennmaradó részében bizalomjátékokat játszottunk. Búcsúzóul „Legyen szép napod szívecskét rajzoltunk egymás tenyerébe.
Nagy ölelés zárta az órát.

Az óra elején meghallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van kezdetű dalát. Sőt, táncoltunk rá! A gyerekekkel írtunk egy hosszú listát, hogy milyen társas kapcsolataik vannak. Ebből kiemeltük a barátságot. Arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságokra van szükségünk, ahhoz, hogy jó barátságokat tudjunk fenntartani. Készítettünk egy barátságötöst. A gyerekek színes papírokra körberajzolták a kezüket, amit kivágtunk. Ráírtuk a közepére, hogy Barátság, az ujjacskákra pedig egy-egy olyan tulajdonságot, ami a számukra a legfontosabb öt a felsorolt barátságfenntartó tulajdonság. Ezeknek a képe látható a feltöltött képek között. Az óra fennmaradó részében bizalomjátékokat játszottunk. Búcsúzóul „Legyen szép napod szívecskét rajzoltunk egymás tenyerébe.
Nagy ölelés zárta az órát.

Üdv újra, Naftalin!
Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Legalábbis ő így gondolta. Szóval, amint így körbejárta , locsolgatta növényeit, és azon gondolkodott, miért van ez. Az első gondolata az volt, hogy biztos túl zsémbes. A második az, hogy a többiek a hibásak, hisz ők nem keresik. E két variáció között töprengett. Befejezte a viráglocsolást, és bement kávézni. Amint leült, meghallotta egy csemete hangját:
– Naftalin bácsi! Naftalin bácsi!Elnézést szeretnék kérni, de átment a labda a kertjébe! Vissza tetszik adni?
„Hej, kölykök…”-gondolta magában Naftalin. Amint visszaadta, megeresztett egy halvány mosolyt. A kis törpe nagyon döbbent arcot vágott, amikor megköszönte. Naftalin visszabicegett a házába meginni a kávéját. Épphogy végzett, meghallotta a szomszédasszony, Margaréta néni hangját:
-Szép reggelünk van, ugye Naftalin? Átjön egy teára? Csipkebogyós, a kedvence.
Érződött rajta a vidámság, amely a vele egykorú idős hölgyben mindig megtalálható volt.
„Miért ne”-gondolta Naftalin. Változni akart. Tényleg zsémbesnek érezte magát. A változás felé az első lépés, hogy ezt beismerjük.
-Persze, Margaréta! Megyek! Jól esne egy tea!-dörmögte. Bár most itta meg a kávéját, így nem volt annyira szomjas, de érezte, ha nem fogadja most el a meghívást, talán soha többet nem lesz ilyen alkalom. Így botjára támaszkodva átbicegett. Margaréta néni piros pöttyös szoknyát és fehér kötényt viselt, ősz haja fel volt tűzve. Orrán egy szemüveg csücsült.
-Mostanában alig látom magát, Naftalin. Mondja, mi a gond!
-Az, hogy zsémbes vénember lett belőlem-nevetett halkan a kérdezett, miközben végigmutatott magán.
-Nem, nem az, csak nincs hozzászokva a törpetársasághoz.
-Változtatni akarok. Túl magányos vagyok.
-Jól teszi! A változás első lépése a beismerés. Amúgy, én szinte minden nap áthívtam magát teázni, de maga nem adott választ. Egyébként jól emlékszem, hogy holnap lesz a szülinapja?
-Igen.- Naftalin furcsállta a kérdést.
-Jól emlékeztem. Akkor ha holnap újra áthívom magát, akkor eljön? Várom magát mondjuk 4-re!
-Felőlem…
-Igazán köszönöm, hogy meglátogatott. Ne feledje: maga soha nem volt magányos, csak nem vette észre a szeretetet! – kiáltott utána az idős hölgy.
Naftalin elgondolkodott a bölcs szavakon. Mi az, hogy nem vette észre a szeretetet?
Másnap a napirendje ugyanaz volt, mint tegnap. Azzal az eltéréssel, hogy születésnapja volt. Átment Margarétához pontban 4-kor. Aznap feltűnt neki, hogy a szomszédból elég furcsa zajok hallattszódtak, de Naftalin nem törődött vele. Az ajtóra a következő felirat volt kitűzve: „Menjen oda, ahol az étel készül!” Ezt olvasva a törpe elment a konyhába.
„Margaréta, te a bolondját járatod velem?”- kezdte magában a zsörtölődést megint, amikor a konyhában meglátta a következő cetlit: „A következő nyomot ott találod, hol a ruhákat tisztázom!”
„Akkor irány a mosókonyha”- dörmögte magának. Annak az ajtaján állt a 3. cetli: „Jó nyomon jársz, ne feledd, hogy megtaláld, mi elveszett! Gyere a hátsó kertbe, hogy megleld végre!”
Kibillegett, mire egy svédasztalt látott maga előtt.
-Meglepetés!- a falucska lakói ugrottak elő Margaréta bokrai mögül. – Boldog születésnapot, Naftalin!
-Te jó ég! Ezt mind értem?- Naftalin szemébe könnyek szöktek.
-Olvasd el a feliratot!
A hátsó kerítésen ott függött az írás: „Soha nem voltál magányos, csak nem vetted észre a szeretetet!”
-Ha-ha-ha! Ez nagyon találó! Köszönöm szépen!
Naftalinnak meg kellett tanulnia tisztelni, és észrevenni az őt körülvevő szeretetet, és rájönni arra, hogy soha nem volt egyedül.