Társas Kapcsolatok – Előítéletek

Az, hogy lelkileg rendben legyünk, egyensúlyba, harmóniába kerüljünk önmagunkkal, legalább olyan fontos, minthogy rendezett legyen körülöttünk környezetünk. A boldogságórák ebben igyekeznek segítséget nyújtani a gyermekeknek. A közösségépítő, olykor önismereti játékok többek között ezt a célt is szolgálják. A novemberi hónap témája a társas kapcsolatok erősítése. Úgy hiszem, ehhez szorosan kapcsolódik a lelki méregtelenítés fogalma, hiszen az ember társas lény, folyamatos interakciókba kerül másokkal, számos pozitív és sajnos olykor negatív élmény is éri ezzel kapcsolatban. Így jutottam el az előítéletek témájának boncolgatásához, ezt igyekeztem feldolgozni a 7.b osztályos diákokkal.
Az óra elejét egy bevezető feladattal kezdtük. Párokba rendeződtünk és jó alaposan meg kellett figyelni társunkat. Mit visel, hogy viseli az adott ruhadarabot, milyen a frizurája. Ezután a pár egyik tagjának, majd a másiknak is meg kellett változtatnia magán valami apróságot, társának pedig ki kellett találnia, hogy mi volt az. A gyermekeket lekötötte a feladat, nagy kacajokat lehetett hallani menet közben. Voltak, akiknek az egyszerűnek tűnő játék, bizony nagy fejtörést okozott. Itt fontosnak érzem megemlíteni, hogy a diákok még az óra eleji köszönés után választhattak maguknak egy kukoricaszemet, gesztenyét, vagy barackmagot, melyet egészen az óra végéig a kezükben kellett tartaniuk, ezzel együtt kellett írniuk, játszaniuk. (Csak az óra végén derült ki, hogy miért is volt szükség rá.) A bemelegítő feladat után egyből belevágtunk az óra fő témájába, játékába. A diákok meghallgattak egy rövid történetet öt szereplőről, majd ezeket a szereplőket egyénileg rangsorolni kellett szimpátia alapján. Ötös számot kapott a legpozitívabb, míg egyes számot a legnegatívabb szereplő. Ezt követően csoportokba osztottam a gyermekeket és a feladat ugyanez volt, azonban itt közös nevezőre kellett jutni csoportonként. Komoly érveléseket lehetett hallani, erőteljes érzelmeket váltott ki néhányukból a feladat. Miután nagy nehezen sikerült közös nevezőre jutnia a csapattagoknak, mind a három csoport felolvasta rangsorát, nem is kell mondanom, hogy mindegyik csoportnál más megoldás született. Talán a legnehezebb feladat következett. Mind a 17 gyermeknek nagyjából egyhangúan közös megoldásra kellett jutnia és egy osztály rangsort kellett létrehozniuk. Vitáztak, a „bátrabbak”, védték pozitívnak hitt szereplőiket, vagy éppen a hátsó helyekre akarták küldeni a negatívakat. Meggyőzés ide, vagy oda, megszületett a döntés. Ezután újraolvastam a szöveget, azonban kiegészítettem a történetet új, igen fontos információkkal. Fordult a kocka. A gyermekek arcán meglepettség látszott, értetlenkedés. Hirtelen a pozitívnak hitt szereplő negatívvá vált, és fordítva. Komoly beszélgetés követte a játékot, melyben mindenki aktívan részt vett. A diákok könnyen rájöttek, hogy a játék vázát az előítéletek témája adta meg. Megosztották egymással tapasztalataikat, szinte mindenki volt már áldozat, és ítélkező egyaránt. Maguk mondták ki, hogy ítéleteket hozni egymás felett szörnyű dolog. Szinte egy közös hanggá forrt össze az osztály. Öröm volt hallgatni őket. Tudtuk volna még folytatni az eszmecserét, azonban a kicsengetés közeledte miatt eljött az óra lezárása. Megkértem a hetedikeseket, hogy nézzenek a kezükben tartott termésre. Sokaknak már fel sem tűnt hogy ott van, úgy megszokták. Elmondtam nekik, hogy ez az előítéleteiket szimbolizálja. Sokszor már észre sem vesszük és ítéleteket mondunk jogtalanul mások felett. Arra kértem őket, hogy váljanak meg szimbolikusan a kezükben tartott dologtól és az ítélkezéstől egyaránt. Volt, aki nagy levegő kifújással a kukába dobta, volt, aki az ablakon hajította ki a termést, de olyan is akadt, aki a tolltartójába helyezte figyelmeztetés gyanánt. Ezzel a mozdulattal próbáltuk méregteleníteni magunkat előítéleteinktől, negatív gondolatainktól.
Sokszor kellene ezt újra és újra tudatosítanunk magunkban, hiszen sajnos az ember újra és újra bele tud futni a már elkövetett hibájába, azonban bízom benne, hogy gondolatébresztőnek jól funkcionált a játék, maga az óra.