A héten gazdag programunk volt és minden kapcsolódott egy kicsit a boldogságóra témájához, a barátsághoz.
Hétfőn mindenki kapott a reggeli kör előtt egy barátságkarkötőt, aminek színét a barátok együtt választották ki, egyformát viseltek. Örültem, hogy mindenkinek van barátja, senki sem magányos.
Eljátszottuk a „Hogy vagy, kispajtás?” kezdetű játékot, aztán a Boldogságóra logó körbeadogatásával elmondtuk: Én úgy szeretem a barátomat, mint a…maci a mézet… mint a gyerekek a csokit.
Megbeszéltük, miért jó, hogy vannak barátaink: segítenek, megvigasztalnak és sosem vagyunk egyedül.
A héten ábrázolás foglalkozáson a nagycsoportosok azt az embert rajzolták le, aki a legkedvesebb számukra. A kicsik a barátaik kezét rajzolták körbe és színezték ki.
Ének foglalkozáson ölelős és párt választó játékokat játszottunk: Ki libámat elviszi… Az én párom elveszett…
Matematika foglalkozáson párosítással döntöttük el, hogy miből van több, illetve miből kevesebb.
Mese kezdeményezésen arról mondtam mesét, Hogyan barátkozott össze a kiscica és a kiskutya.
Testnevelés foglalkozáshoz páros gyakorlatokat válogattam össze.
A vezető óvónő is ellátogatott a csoportunkba (éves ellenőrzését tartva) és nagyon tetszett neki, amit tapasztalt: láthatóan kevesebb az agresszió, mint másutt, szépen elkérik egymástól a játékokat, bocsánatot kérnek társaiktól, ha valami rosszat tesznek, és főleg sokat segítik egymást. Látszik, hogy már második éve csináljuk ezt a programot. Jutalmul megvette nekünk a Pozitivity társas játékot. A gyerekek nagy örömmel vették birtokba, és azóta szinte minden nap használtuk. A beszélgető körben is hasznát vettük, arról beszélgettünk, kit vinnénk a kapcsolatok ligetébe , és miért:
Anyát, mert mindig hoz meglepetést.
Krisztit, mert ő mindig megdögönyöz.
Apát, mert lehet vele birkózni.
Anyát, mert megtanít görkorcsolyázni
Anyát, mert megölel, mikor jön értem.
Anyát, mert mond este mesét.
Apát, mert fölemel magasra.
Anyát, mert szundipuszit ad este.
Apát, mert elkap, mikor az ágyon ugrálok.
Apát, mert Legózik velem.
Anyát, mert megcsikiz.
Anyát, mert mindig megszeret.
Apát, mert játszik velem dínósat.
A beszélgetés végén a barátok szeretet kekszet is adtak egymásnak: kaptak egy kekszet, eltörték, és a felét a barátjuknak adták.
Egy kolléganőm hozott egy felhívást, amiben Szeretetcsokit gyűjtenek, kórházban lévő gyerekek számára. Pár nap alatt szinte mindenki hozott valami édességet. Nagyon büszke vagyok a csoportunkra azért, mert a többség már első nap elmesélte otthon, hogy mit gyűjtünk, nem felejtették el, és önzetlenül segítettek. Reméljük, sok gyereket sikerül majd ezzel kicsit felvidítanunk.

A novemberi boldogságórák témájának megfelelően nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel a baráti kapcsolatokról, és azok ápolásáról. Nagy lelkesedéssel készítették el a barátságukat jelző „barátság karkötőket”, rajzolták le barátaik jelét, a barátságvirág szirmaira. Jó tulajdonságokat kerestünk a társunkra, kifejeztük egymás iránti szeretetünket, együtt játszottunk, együtt táncoltunk, közös tevékenységeket végeztünk. A gyerekek nagyon szépen meg tudták fogalmazni azt egymásról, hogy mit is szeretnek a másikban, miért érzik magukat jól együtt. Szívesen hallgatták meg a könyvben szereplő meséket, a bábelőadás hatására maguk is báboztak a csoportban. Ebben az időszakban erősödtek a baráti kapcsolatok, hiszen az egymáshoz tartozás kifejezése jó érzéssel töltötte el a gyermekeket, valamint a közös élmények tovább mélyítették egymás iránti érzelmeiket.