Beszámoló az elvégzett havi feladatokról:

A társas kapcsolatok ápolása című témakör feldolgozását is az elméleti háttér ízlelgetésével kezdtük el novemberben. Megbeszéltük, hogy az emberek társas lények, tehát életük optimális alakulásához, fejlődéséhez minden életkorban szükségük van emberi kapcsolatokra, közösségekre, amelyekhez tartozhatnak. Ezek a kapcsolatok pedig akkor működnek megfelelően, ha folyamatosan ápoljuk őket, teszünk értük. Viszonyainkat a szeretet teszi meghitté, biztonságossá, ennek kinyilvánításához pedig létezik egy szó, „a szív szava”, melyet a munkafüzet 40. oldalán található rejtvény megoldásaként értelmeztünk: „szeretlek”.

Idekapcsolódott még „a kör közepén” című feladat is (Mf. 46-47. o.), aminek kapcsán tisztáztuk, hogy az „ÉN”, vagyis önmagunk hova is tartozik ebben a nagyvilágban, kik vesznek bennünket körül. Egyértelmű volt a gyerekek számára, hogy a legszorosabb közeg, ahol életünk szálai bonyolódnak, és ami a legfőbb biztonságot adja, az a család. Fontos még a rokoni, baráti kapcsolatok ápolása is, de a külső körbe tartozó ismerősök, távolabbi ismerősök is szerepet játszanak életünkben.

Megbeszéltük azt is, hogy kapcsolatainkban fontos a kedvesség, az előzékenység, az udvariasság, amiben az „Udvarias vagyok” című feladat megoldása segített minket (Mf. 48. o.).

Egymás elfogadását, megszeretését segítik az úgynevezett „körös” játékok is, amiket rendszeresen játszunk, gyakran még a tanítási órákon is. Ilyenkor körbe állunk, egy valaki elindít egy olyan kapcsolatfelvételi módot, amit előzőleg egy borítékból kihúzott, és továbbadja a szomszédjának. Ezek lehetnek: mosolykör, öleléskör, „légpuszi”kör, kacsintáskör, arcsimogatáskör, „Kis barátom hogy vagy?” kör, pacsikör, táncoláskör, kézfogáskör, hálakör. Az átadáskor tartani kell a szemkontaktust, csak akkor mehet tovább a kör, ha a kapcsolat egyértelmű, tehát a társ lereagálta.

A „Barátságötös” is elkészült, mindenki körbe rajzolta a füzetében a saját nyitott kézfejét, majd az ujjakra írtuk rá a jó kapcsolatokhoz tartozó ismérveket. A legtöbb tanulónál előforduló, élen járó fogalmak a következők voltak: kedvesség, őszinteség, megértés, békesség, türelem, szeretet. De az ujjak köré felsorolásra kerültek még, természetesen tanítói irányítással a következők is: egyetértés, biztonság, megbocsátás, közös élmények, megbecsülés, segítőkészség, szabadság, vonzódás, alázat, becsület, megbánás, vidámság. Ezeket mind értelmeztük, példákkal világítottunk rá a jelentőségükre.

Itt az iskolában az osztályközösség a legfőbb színtere a társas kapcsolatok, a barátságok ápolásának, a boldogságórák pedig kiváló lehetőséget nyújtanak ezek gyakorlására. Ennek jegyében létre hoztuk a Barátság Klubot, melynek jelszava a hónap témájához illendően: „Egy Mindenkiért! Mindenki Egyért!”. Emblémát is készítettünk hozzá, amelynek közepén egy szív helyezkedik el, rajta a jelszóval, és amit az egyénileg elkészített emberfigurák kézfogásos körlánca vesz körül. A figurákat mindenki a saját hangulatának megfelelően színezte, díszítette szivárványosra.

A Barátság Klub első eseménye kapcsán részt vettünk egy „barátságsétán”, aminek során a gyerekek megmutatták otthonaikat (persze csak kívülről), és boldogan meséltek életükről, házi kedvenceikről, családtagjaikról. Mivel faluhelyen élünk, ezért mindenki ismer mindent és mindenkit, úgyhogy utunk során rengeteg saját néven megszólított kutyust, cicát is üdvözölhettünk, megsimogathattunk, és tudatosítottuk magunkban, hogy az állatok is hozzánk tartoznak, a legjobb barátaink lehetnek, felelősséggel tartozunk értük. A séta lezárásaként az iskola udvarán lehullott őszi nyírfalevelekből készítettünk egy óriási szívet, amit le is fényképeztünk, így örökítettük meg délutáni csodás élményeinket (Lsd.: fénykép).

Összetartozásunk szimbólumaként színes fonalakból „barátság-karkötőket” is alkottunk, amiket mindenki saját kezűleg kötött fel társai, barátai csuklójára.

Nem ebben a hónapban ugyan, kicsit korábban, de készítettünk egy „barátságszőnyeget” is, ami a sok kicsi gyerekkéz közös munkájából, fáradozásából alakult ki egységes egésszé, hiszen a gyerekek az otthonról hozott természetes növényi szárakból, vékony faágakból, hosszúkás levelekből szőtték meg. Ez az alkotás is az egybetartozásunkat jelképezi, ezért gondoltam megemlíteni.

Egy rajzóra bevezető feladataként készítettünk „barátság ujjlenyomatokat” is. A festék megszáradása után mindenki kiegészítette a nyomatait színes ceruzával, zsírkrétával, kedves figurákat rajzolt köréjük, amiket aztán elajándékozhatott, beragaszthatott a barátai füzetébe. A gyerekek megértették, hogy ez egy nagyon személyes és bensőséges ajándék, hiszen önmagunk egy darabkáját adtuk oda szeretetünk jeleként.

A hónap fő feladataként pedig a fotóalbum elkészítését választottuk. Öt csoportban rajzolhattak egy-egy ”fényképet” a gyerekek a fénymásolt, színes képkeretekbe. Kis cetlikre írtam a választható témákat (szülők, testvérek, család, iskola, kedvencek), amiket sorshúzással osztottunk el egymás között. A kész képeket aztán színes fonalra rögzítettük csoportonként, amit egy nagy szívecskével zártunk le, a fonalakat pedig egy farúdra kötöztük. Így alakult ki végleges formájúvá a „függő fotóalbumunk”, aminek nagyon örültünk/örülünk, és ami az osztályunk falát díszíti most.

Ez a hónap is tartalmasan, jó hangulatban telt el. A sok közös alkotás, a munkafüzet és kézikönyv által kínált és választható, változatos feladatok, tevékenységek, egyéb programok rengeteg élménnyel gazdagítottak bennünket, és hozzájárultak/járulnak a tanulók egymás közötti kapcsolatainak pozitív alakulásához.

Megjegyzés: A csoportunk név választása (Levendula 34) sem véletlen és a személyes, győri boldogságórás tanfolyamhoz fűződő csodálatos élményeim mellett éppen a társas kapcsolatok ápolásának témaköréhez illik a magyarázata. Amikor megalakultunk szeptember első hetében, azt mondtam a gyerekeknek kezemben egy levendulaszállal, hogy mi olyanok vagyunk, mint a levendula virága. Egyediek, különlegesek, a hasonlóságok ellenére különbözőek és sajátságos tulajdonságokkal rendelkezők. Hiszen ez a virág egy kalászhoz hasonlít, sok pici, apró szirmocskából, virágocskából áll, ezek együtt alkotják a virágzatot. A kicsi virágok az egyének, a virágzat pedig a mi csapatunk. A sok-sok kalász gyönyörű lilás, kékes növénygömböket hoz létre, a sok-sok növény pedig egy egész mezei látványrendszert, amit bárki, aki fogékony a szépségre csodálattal szemlélhet a természetben. (A „34” pedig azt jelzi, hogy 3. és 4. osztályosok járnak boldogság órákra.)

A gyerekek körberajzolták a kezüket.Az ujjakba az öt legfontosabb társas kapcsolatukat írták fel.Örömmel töltött el,hogy mindenkinél megjelent a család,a barátok és az osztály tanulói is. 🙂

A gyerekekkel beszélgettünk a barátság jelentőségéről.Az összetartozás szabályairól. Megállapították, hogy társak nélkül rosszabb élni, mint társakkal.Megvitattuk milyen a jó barát. A hónap dalára egy jót mozogtunk közösen.