November utolsó péntekén az 5.osztály szokásához híven értékelte a hetek, és az egész hónap tanulmányi, szorgalmi, és magatartási munkáját. A boldogságóra játékgyűjteményéből a barát-sál játékötletet találtam legalkalmasabbnak arra, hogy a tanulók elmondhassák egymásnak az őszinte értékelésüket, és hogy az önmagukról tapasztaltakat is megfogalmazhassák játékos formában. A ráhangoló beszélgetés után egy hosszú sálat úgy tartottuk a kezünkben, hogy mindenki hozzáérjen. Először önmagukról mondtak értékeléseket, majd egyenként nyakukba tették a sálat, és akinél a sál volt, ő kérdezhetett a másik érzéseiről, tetteiről, tetteinek okáról. Így elmondhatták egymásnak sérelmeiket, dicséreteiket a társak cselekedetiről. A játék arra adott lehetőséget, hogy az osztályközösség elmondhassa a többség véleményét egy-egy tanuló kiemelkedően jó, vagy rossz cselekedeteiről. Az osztálytársak véleményeit meghallgatták, és látszott, hogy több tanuló el is gondolkodott a visszajelzéseken.
Társas kapcsolatok ápolása
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt.
Az órát beszélgetőkörrel kezdtük, ahol arról beszélgettünk, milyen egy jó barát és miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok. Beszélgettünk arról, hogy az ember társas lény, vágyik a közösségbe, szüksége van társakra, ahhoz, hogy boldog legyen. A magány negatív érzés, szomorúvá teszi az embert.
A Boldogság várának harmadik ajtaja mögött lévő kincsesládában nevető labdát találtunk, amit körbe adva kacagássá dagasztottunk. Volt még benne érzelemfelismerő interaktív digitális játék, amit nagyon élveztünk. A láda legnagyobb kincse mégis Az árva királylány karácsonya című mese volt, amiből megtanultuk, hogy nem jó egyedül, és hogy társakkal, családdal, barátokkal sokkal szebb az élet, mindennap ünneppé válhat. Az okos táblánkon szétválogattuk a kártyákat, mi az, ami segíti, vagy éppen gátolja a jó kapcsolat kialakítását: elfogadás, közös játék és érdeklődési kör, mosoly, kedvesség. A Távíróoszlop játékban kiderült, mennyire figyelünk egymásra, az érintésekre. Nagyon jól szórakoztunk. Technika órán, ehhez kapcsolódóan szívnyakláncot készítettünk egymásnak Értékes vagy! üzenetekkel.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Boldogságóránk egyik kedvenc témáját dolgoztuk fel. A közös játékok segítettek
abban, hogy megértsék a gyerekek a társas kapcsolatok, a barátság lényegét.
A Barát-sál játék során mindenki mondhatott egy-egy kedves gondolatot a mellette álló barátjáról. Ugrókötelet összekötve, kísérleteztünk azzal, hogy hogyan tudunk körként együtt mozogni, miközben mindenki fogja a kötelet. Valamennyien kitartóan követték a mozdulatokat. Ilyen játék volt a pókháló szövés is, ahol szintén igyekeztek szorosan kézben tartani a fonalat, azért is , hogy ne essen le a léggömb. Elkészült a Barátságfüzér mindenki saját ízlése szerint színezhette, az emberalakokat, majd pedig összeragasztottuk őket Beszélgettünk arról, mi köti össze az embereket, milyen az igazi barát. Meghallgattunk egy mesét a Süniről, aki kezdeti irigykedését félretéve mégis csak barátságot választotta. “Ha boldog vagy…” Bagdi Bella dalával zártuk a boldogságóránkat
Hosszantartó jólétünk meghatározó tényezőjével foglalkoztunk egész hónapban, ami nem más, mint baráti kapcsolataink ápolása.
Megnyilvánulási formái közt az óvodában nagy szerepet játszik, a kooperációs játéktevékenységek, melyek áthatják mindennapi életünket. Ahhoz, hogy tudatosan építsük fel a csoport összetartó egységét, különböző tevékenységek kreatív feldolgozását tűztük ki célul.
Beszélgetőkörünk- „Gombakör” változatlanul megjelenik napi szinten, ami változott, hogy már önállóan igénylik ezt a belsőséges, egymásra figyelünk, beszélgető formát.
Csoportkohéziónkat erősítette a mesemondó versenyen részt vevő gyermekeknek meghallgatása, szurkolása. Az elmondott mesék kapcsán egymásnak rajzoltak diafilm megjelenésű meseillusztrációt. Megbeszéltük, kinek melyik mese tetszett, kinek szurkoltál, miért. Számos kérdés- felelet vette így kezdetét, és örömmel boncolgatták ezen kérdésköröket, ami az elfogadás, egymásra figyelés fontos feladatát jelenítette meg.
Játékban ágyazva megalakítottuk Barát-sálunkat, ami sokszor vicces, boldog hangulatot teremtett. Próbáltak együtt mozogni a sállal, ami párszor gubancot is okozott.
Együtt- egymásért feladat nehéz próbája volt a Takaróforgató, ami elsőre nehezen sikerült, viszont annál több boldog gyerekkacajt eredményezett. Nemcsak a logikus gondolkodás fejlődésének, hanem az együtt való megoldásnak is komoly kísérlete volt.
Napi szinten, már berögzült gyakorlat a közös pakolás, amiben most fejlődtünk, hogy nemcsak az általuk elővett játék helyére pakolásának teljesítését tűztük ki célul, hanem egymás segítése is fontos feladat lett.
Csoportkohéziónk erőssége az egymásra figyelés, egymás segítése, valamint a kooperációs játék, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy kapcsolatrendszerünk egy boldog egyéni jólétet eredményezzen. A visszajelzések szülők, és gyermekek részéről is ugyanaz: Jó úton haladunk!..
Novemberben a társas kapcsolatok ápolása témát dolgoztuk fel. Szabad játék során a közösen épített vár adott nagyon jó lehetőséget arra, hogy megbeszéljük milyen jó, ha együtt tevékenyke- dünk, segítünk egymásnak és milyen boldogok vagyunk, amikor látjuk a közös munka gyümölcsét.
A témát a Járom az új váramat dalos játék többszöri eljátszásával tettük még felejthetetlenebbé, s felfokozott állapotban várták, hogy vajon kit választanak a kérők a következő körben. Az együtt éneklés és játék, hosszú időre lekötötte a figyelmüket, minden egyes alkalommal. A kis csapat összetartozását, baráti kapcsolatainak erősségét a barátságlánc elkészítésével tudtuk a legjobban illusztrálni. A társas kapcsolatok feldolgozását a legkedvesebb mesék illusztrációjának elkészítésével fejeztük be.
Fontosnak tartjuk, hogy jól induljon a nap, ezért a negyedikesek mindenféle titkos pacsival köszöntik egymás. Mivel titkos, csak néhány mozzanatot mutatunk meg 😉
Az óra elején beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, az együttműködésről és egymás tiszteletben tartásának szükségességéről. Az osztály tagjai között sokan kedvelik a futballt, ezért annak szabályait állítottuk párhuzamba az osztály közösségének működésével. A plakát részeit csoportmunkában készítették el a tanulók.
November hónapban a Boldogságórák központi témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A cél az volt, hogy a gyerekek megértsék a barátság és az együttműködés fontosságát, és hogy hogyan építhetnek, illetve tarthatnak fenn harmonikus kapcsolatokat társaikkal.
Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, ahol a gyerekek megoszthatták gondolataikat arról, hogy mit jelent számukra a barátság.
Ezt követően felolvastam egy mesét, amely a barátság és az együttérzés fontosságát emelte ki. A mese után közösen elemeztük a történetet, megbeszéltük, hogyan mutatták ki a szereplők egymás iránti szeretetüket és támogatásukat. A gyerekek aktívan részt vettek a beszélgetésben.
Az óra végén közösen készítettünk egy barátságfüzért. Minden gyerek megrajzolta vagy kiszínezte a saját kis „láncszemét”, amelyeket összefűztünk.
A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt az órán, és különösen büszkék voltak a közös alkotásukra. Bízom benne, hogy a tanultakat a mindennapi életükben is kamatoztatni tudják majd.
November hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A témára való ráhangolódást a Csiga Duó Gyermekzenekar Barátság című dalának meghallgatásával kezdtük, melynek refrénje: „A barátsgág, a barátság, mindennél többet ér. Barát nélkül az emberfia szomorúan éldegél.” Ezt követően a beszélgetőkört is a dalban elhangzott gondolatokkal indítottuk: Valóban szomorú az, akinek nincs barátja?, Mitől boldog az, akinek van barátja? Mikor érzed azt, hogy valaki a barátod? Milyen egy jó barát? Jó hangulatú beszélgetés alakult ki a témában: a gyerekek nyitottak, aktívak voltak és szépen meg tudták fogalmazni a gondolataikat. A beszélgetőkör lezárásaként egy barátsághálót szőttünk: körben ülve mindenki elmondhatta a barátjának, hogy miért örül neki, hogy barátok. Amikor elkészült a háló, megvizsgáltuk, hogy mennyi szállal kapcsolódunk egymáshoz és megbeszéltük, hogy bár nem látjuk, de ezek a szálak a valóságban is összekötnek minket. A nap során mindekni lerajzolhatta önmagát a legjobb barátjával. Következő alkalommal a Szegedi Katalin Lenka című meséjét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Mesehallgatás után megcsodáltuk a gyönyörűen illusztrált mesekönyvet, majd kérdésekkel segítve beszélgetőkört kezdeményeztem: Mit érzehetett Lenka? Ez jó vagy rossz érzés? Te szívesen lettél volna a helyében? A történetre felfűzve megbeszéltük, hogy mi a barátság „aranyszabálya”: mi tesz valakit jó baráttá és mi az amit egy jó barátnak nem szabad megtennie. A mese után mindenki elkészítette a saját „barátságvirágát”. A gyerek számára központi téma a barátság ezért nagyon motiváltak, együttműködőek voltak. Öröm volt számomra, hogy barátság téma a szabad játék során is megjelent: a lányok szimmetrikus formákat (szív, fenyőfa, tulipán) rajzoltak egymásnak és a formákat elfelezve megkérték a barátjukat, hogy közösen színezzék, díszítsék ki azokat.