A társas kapcsolatok feldolgozását az erdei állatok témakörébe illesztettük be,hisz az állatok szerepébe „bújva” könnyebb a kapcsolatteremtés. Sok szerepjátékot, kapcsolatteremtő játékot játszottunk. Nagy kedvenc volt a Bemutatkozó játék. Egy gyerek elindult körbe, valaki hátát megérinti, aki ellentétes irányba elindult. Amikor találkoznak, bemutatkoznak egymásnak a fejükön lévő állatfejdísznek megfelelően. Pl. Róka Ildikó vagyok. Majd tovább futva az üres helyet kell elfoglalni,sok vidámság, kacagás kíséretében. Boldog Dóra A barna mackó kuckója c. mesét hozta nekünk, ami arra motivált, hogy mi is hajtogassunk barátságkuckókat és megajándékozzák egymást barátságjelükkel. Így az aktuális szociometriai felmérést is megcsináltuk. Nagy örömmel láttam, hogy minden gyereknek van barátja, vannak nagyon népszerű gyerekek és sok a kölcsönös választás. Ezek a játékok hoztak új barátságokat és megerősítették a régieket is.

A harmadik téma a társas kapcsolatok ápolása volt, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Hétfőn a foglalkozást a kezdő relaxációval kezdtük: „az én hangom”. Ez rendkívül vonzó volt a gyermekeknek, a jókedv, a lazító hatás egyértelműen jelentkezett. A relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Felelevenítettük az előző hónapok témáit, majd áttértünk a társas kapcsolatok fontosságára. A társas kapcsolatok és a boldogság közötti oksági viszonyra. Arra, hogy minden boldog kapcsolat alapja a szeretet! Miért is vágyunk egymás társaságára? Szükségünk van egymásra! A gyerekek által megfogalmazottak: „Legyen kivel játszani!”, „Ne legyünk magányosak!”, „Barátok vagyunk jóban, rosszban!”, „Segítsük, támogassuk egymást!” , „A barátom megvigasztal engem, ha valami rossz dolog történik velem, és én is megvigasztalom őt, ha szomorú!”, „A barátaimmal, a társaimmal nagyon jó együtt nevetni! A nevetés ragályos!” A beszélgetés után eljátszottuk „Kis barátom, hogy vagy? ” játékot. Ezután a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékot. A szomorú, bánatos társaikat kellett megvigasztalni. Találtam egy nagyon kedves verset a társas kapcsolatok témához. Aranyosi Ervin: Ovis társak, barátok. Ezt mindennap mondogattuk, péntekre megtanulták a gyerekek, és erről videó felvétel is készült. Kedden a Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő verses mesét hallgathatták meg a gyerekek, majd ehhez kapcsolódóan Bagdi Bella: Isten éltessen, boldog Szülinapot! című zenével köszöntöttük mi is a mesében szereplő medvét. Szerdán készítettük a barátságkarkötőt. Színes szívószál darabkákat fűzhettek a gyerekek, amit a kislányok gyönggyel egészítettek ki. Van aki egyet, van aki több karkötőt is ajándékozott a társainak. Kérdeztem a gyerekeket, hogy kinek mit jelent ez a karkötő, milyen érzéseket vált ki belőlük: „Kincsem, szemem fénye, szívem csücske, a boldogságom…stb.” Minden nap magukon hordják, viselik, óvják, védik. Van olyan kislány, aki kipakolta otthon az ékszeres ládikáját, és csak ez a karkötő van benne éjjelente. Több gyermek mondta el, hogy ők ezt csak fürdéskor veszik le. Az összetartozást színezőn is megjelenítették. A délelőtt végén újra zenéltünk: Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. című dalt énekeltük, játszottuk nagy jókedvvel, utánzó mozgással.
Csütörtökön Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát dramatizáltuk. Ezután barátságláncot készítettünk. Minden gyermek lerajzolta magát, kivágtuk, majd felragasztottuk egy piros kartonra. A gyerekek adták a címét: „Összetartozunk”. A gyerekek mondták a sorrendet, hogy kit hova ragasszunk. Természetesen mindenki a barátját választotta maga mellé. Ez a faliújságra is kikerült. Pénteken zárásként pókhálót készítettünk piros fonal segítségével. „Azt szeretem benned, hogy…” Mindenki kedves dolgot fogalmazott meg a társának. Megbeszéltük, hogy ez a színes pókháló is az összetartozásunkat jelképezi. Felragasztottuk a Boldogságvár harmadik lépcsőfokára a társas kapcsolatok jelképét.

A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A székhez történő visszaülésnél az egyik gyermek a szék mellé ült, s leesett a földre. Sírni kezdett. A szituációt kihasználva megkérdeztem a gyermektől, hogy ki a barátja, ki tudná megvigasztalni. Mondott egy nevet. Az a gyermek odajött hozzá, s megsimogatta. Elmondta, hogy miért a barátja. Majd volt több gyermek is , aki barátként jelentkezett. Mindenki elmondta, hogy miért az. Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról. Folytatásként elmondtam a témához kapcsolódó mesét úgy, hogy 3 gyermeknek adtam egy-egy bábot melyek a mesében szerepelnek. A mese végén megbeszéltük a szereplők viselkedését. Miért volt helyes, illetve helytelen. A témát barátságlánc fűzésével fejeztem be. A feladat az volt, hogy minél több tésztaszemet fűzzenek fel a damilra,mert akkor annál több barátjuk lesz! 😀 A feladatot lelkesen teljesítették a gyerekek. A fűzés közben hallgattuk a témához kapcsolódó dalt.

A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A székhez történő visszaülésnél az egyik gyermek a szék mellé ült, s leesett a földre. Sírni kezdett. A szituációt kihasználva megkérdeztem a gyermektől, hogy ki a barátja, ki tudná megvigasztalni. Mondott egy nevet. Az a gyermek odajött hozzá, s megsimogatta. Elmondta, hogy miért a barátja. Majd volt több gyermek is , aki barátként jelentkezett. Mindenki elmondta, hogy miért az. Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról. Folytatásként elmondtam a témához kapcsolódó mesét úgy, hogy 3 gyermeknek adtam egy-egy bábot melyek a mesében szerepelnek. A mese végén megbeszéltük a szereplők viselkedését. Miért volt helyes, illetve helytelen. A témát barátságlánc fűzésével fejeztem be. A feladat az volt, hogy minél több tésztaszemet fűzzenek fel a damilra,mert akkor annál több barátjuk lesz! 😀 A feladatot lelkesen teljesítették a gyerekek. A fűzés közben hallgattuk a témához kapcsolódó dalt.

A gyerekek szíveket készítettek a barátaiknak. Ehhez a feladathoz egy-egy szív sablont használtak, amit körberajzoltak, kiszíneztek, és rárajzolták barátaiknak az óvodai jelét. Majd körben ülve átadták annak, akit a barátjuknak tekintenek.