A társas kapcsolatok ápolása a hosszúra sikeredett tavaszi szünet után különösen fontos lett a számunkra. Tanulóinkkal minden lehetőséget igyekszünk megragadni, hogy egymással és a barátokkal töltsük el a szabad időnket. Szerencsére erre mindenkinek van igénye. A tartalmas időtöltés egyre fontosabb tanulóinknak. Az összecsiszolódás, az egymás megismerése folyamatosan jelen van a mindennapi letünkben.
Elolvastuk és feldolgoztuk A róka és a farkas a lakodalomban című mesét, majd levontuk a következtetéseket. Volt aki rajzot is készített a meséhez.
Készítettünk egy barátságtáblát is. Ezt a feladatot nagyon élvezték. Egy lapra mindenki összegyűjtötte az anyukája, a barátja és a saját maga értékes tulajdonságait.
Minden napra igyekeztünk egy kedves gesztussal, apró figyelmességgel a másikra figyelni. A titok manó minden nap az általa kihúzott gyerekre figyel és a háttérből segíti (ad neki egy papírzsebkendőt, letörli helyette a táblát…) .
Nem tervezetten, de egy cicát is befogadtunk képletesen az osztályba, aki minden lehetőséget megragad, hogy a gyerekek közelében legyen. Hihetetlenül megnyugtatja őket. Garfieldnak neveztük el. Minden gyerek arcára mosolyt csal.
A szokásos dalos napunkon meghallgattuk a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek kezdetű dalt.

rajz

A kedves rajzokból, amelyek a gyerekeket ábrázolták a barátaik társaságában, egy plakát készült, amely bemutatja, hogy kicsi elsős létükre erős közösséget alkotnak, kedvelik és elismerik egymást. Mindenkit a sajátosságaival együtt. Még a két tanítójukat is: Kati nénit és Panni nénit. 😉

Az elsős Csoda-csapatom ebben a hónapban a tanító néni párjaimnak is megmutatta vidám éneklését, hiszen az Egészséghét projekthetünk alatt nemcsak az egészséges ételekről/italokról beszélgettünk, hanem kiemeltük az aktív mozgás, a pihentető alvás és a lelki boldogság jelentőségét is. A Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dal kulcsmondata („mondd, hogy szeretlek…”) jó alap volt a Boldogságóránk bevezető beszélgetéséhez is, mely során megállapítottuk, hogy minél boldogabbak vagyunk, annál jobbak a kapcsolataink társainkkal, a környezetünkkel.
A Csak tekintettel játék során az első önkéntes jelentkezőnk ügyesen mutogatta el az osztálynak a feladatot. Amikor magára ismert a másik fél, hogy most neki kell cselekednie, onnantól felgyorsultak az események, és szinte pillanatok alatt rájött, hogy ki kell jönnie, és a tanító nénit „kell” megölelnie. Nagy mosollyal tette meg, de a többiek is örültek, hiszen kezdődhetett újra a mutogatás. Amint a körülmények engedik, ölelés-napot tartunk, hogy ebből a jó érzésből másnak is jusson.
A játékos feladat után az Egy barátság története című mesét olvastam fel a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy nem csak mackóéknál éri meg szépen, kedvesen bánni egymással, barátokat a való életben is odafigyeléssel, szeretettel szerezhetünk. És hogy hogyan tudunk egymással kedvesek lenni? Például úgy, ha elmondjuk nekik a pozitív tulajdonságaikat. A gyerekek három puzzle elemei közül húztak, így alkotva 3 csapatot a rajtuk lévő színek alapján. Mikor bekerültek az adott csoportba, a csoport utolsó tagjának kellett belenézni a szemébe, és elmondani neki, hogy milyen jó dolgokat tud az adott illetőről. A feladat nehézsége volt, hogy ezek a kis elsősök még nem rendelkeznek akkora szókinccsel, hogy ne ismétlődnének sokszor a jó tulajdonságok, de a dicséretet adó, illetve a dicséretet kapó oldalán sem volt egyszerű állni. Bízom benne, hogy majd ezt is megszokják.
Minden csapattag pozitív, örömteli dolgot rajzolt a saját puzzle darabjára, majd következett az összeillesztés. Lelkesen dolgoztak együtt, és lassan, de összeállt a közös SZÍV!
Az órát rövid meditálással, illetve az óra mondatával zártuk: „mondd, hogy szeretlek…” <3

Társas kapcsolatok