A hónap témája a Társaskapcsolatok viszonylag közel állt a gyerekekhez.
A nagyobb csoportokban, már kialakult baráti kapcsolatok vannak. A Szivárvány csoportban a gyerekek barátság karkötőket készítettek. A gyermekek jól ismerik egymást, és kölcsönös választások történtek. A Mókus csoport a közösség, az összetartozás felől közelítette meg a témát. Ők Barátság virágot készítettek. A kis csoportban (Pillangó). A cselekedtetésen volt a hangsúly barátság párnát adtak át, és kapcsolataik, szimpátiájukat jelölték hőmérőn. A gyerekek megismerték egymást, és szívesen játszanak együtt. Nagyon örültünk, hogy a játékok során valakit mindenki választott, nincs permhelyzetű gyerek. A gyerekek ezt a témát nagyon szerették mert közel állt hozzájuk.

A foglalkozást Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalával kezdtem. Nagyon tetszett a gyerekeknek, kreatívan többféle mozdulatsort is kitaláltunk a dalra közösen.
Aztán körbeültük a meseszőnyeget és megkérdeztük a mellettünk ülő társunkat, hogy ” kis barátom hogy vagy?” Kedvesen, kacarászva érdeklődtek, válaszoltak egymásnak. Öröm volt látni a sok csillogó szempárt. Jól sikerült a szituációs játék.
Beszélgettünk a barátságról, a barát jellemzőiről, hogyan viselkedjünk barátságosan,miért jó barátokat gyűjteni…
Az előre kivágott papír emberkék felkeltették az érdeklődésüket. Szívesen színezték, rajzolták meg saját magukat, amikor pedig mindenki elkészült, közösen felragasztottuk a barátságplakátra.A plakátra pozitív mondatokat is írtam, amit nem lehet eleget mondani a gyerekeknek.
Megbeszéltük, hogy ki hiányzik a csoportból betegség miatt és neki is színeztünk papír figurát hogy ne hiányozzon a plakátról és örüljön ha visszatér közénk. A csoport folyosóján helyeztem el a plakátot, hogy a szülök is megtekinthessék a közös munkát.
Végül relaxáltunk a szőnyegen Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalára, ami a gyerekek kedvencévé vált.

November: Társas kapcsolatok hónapja
„Nagyon sok barátom van!”
Sajnos a vírus a csoportunkra is hatással volt, így a héten csak tizenketten jártak oviba. Ami persze családias, de hiányoztak a többiek, a barátok, a gyerekek, a családok. A feladatot így is elvégeztük, de sokat emlegettük a távollevőket is, persze nem volt olyan nyüzsi, amihez hozzászoktunk, és az ötletroham is elfeleződött. Viszont, több figyelem jutott mindenkire, aki jelen volt.
Persze Bella zenéjével kezdtük a ráhangolódást, a gyerekek nagyon szeretik jó dallama, pozitív szövege miatt, szeretünk rá táncolni. Világomban minden rendben van… és Ha boldog vagy… c. zenék. Ezután ellazultunk a szőnyegen, mindenki választott egy barátot magának, és megmasszírozta, aztán cseréltünk. Nagyon helyesek voltak, mikor ügyetlenkedtek, nem tudták mit kell csinálni, de mivel kevesen voltunk, erre is volt idő, hogy megtanuljuk. Nagyon precíz kis masszőröket tanítottunk ki, és kezdték élvezni az ellazulást. Két mesét is hoztam mára, Szent Márton igaz történetét, ehhez találtam képeket, amik segítettek a történet időrendi elmondásához, és rögzítéséhez a hét többi napján, és Mézlopó Ferkó meséjét. A gyerekek tátott szájjal figyelték. A héten Márton napját ünnepeltük, így ez még segítség is volt, hogy a gyerekek az odaadásról, és jószívűségről hallgassanak igaz történetet. A mesék után a barátságról beszéltünk. Felelevenítettük az előző hónapokat, kiraktuk a „Barátság” jelét a lépcsőnkre. Kinek mennyi barátja van, miért jó, hogy van barátunk, ki az aki nincs ma itt, de jó barát, és persze arról is szó esett, ha valaki nem a barátunk, velük hogyan kell bánni, hogyan kell viselkedni. Ma libákat ragasztottunk papírsodrással. ragasztással, természetesen a barátoknak, kisebbeknek segítettünk, közben énekeltünk, mondókáztunk. A keddi napon az ismert Szent Márton történet színezőjét raktam a gyerekek elé, amit egész héten örömmel színeztek, és vittek haza. A mai napon mindenben megerősítettük –ami egyébként is szokás és hagyomány nálunk, hogy a barátok egymás mellett ülhetnek, alhatnak, foghatják egymás kezét- hogy „a barátod mellé ülhetsz, fekhetsz, stb”. Julcsi vállalkozott rá, hogy lerajzolhatjuk életnagyságban nagy papíron a földre fektetve. A gyerekek többsége mind jött kiszínezni, és feltenni a szoba ajtajára: „Julcsi is a barátunk!” Ma igaz történetet meséltem: Zsóka néniről, aki beteg lett (covidos) és azért nem jött dolgozni. A szülők összefogtak, és ajándékcsomagot készítettek neki, a kerítésére felakasztották, és rövid, de sokatmondó üzenetet tűztek rá: „VISSZAVÁRUNK!” Azt hiszem, itt a Társas kapcsolatok Hónapja aranymondása!
Szerda a kitartás növeléséről szólt, libuskák körvonalát szúrkálták ki tűvel a gyerekek, hogy a fordítottja ugyanazt a formát adja vissza. Ledöbbentem, hogy milyen kitartóan dolgoztak a kicsik is. Példaértékű volt számomra. Körjátékoztunk, ahol párt kellett keresni párosával, vagy hármasával: „Hatan vannak a mi ludaink…”. A mese után a jószívűségről, segítségnyújtásról beszélgettünk.
Csütörtök a torna napunk, megyünk a tornaterembe, és jókat játszunk, ma karikával tornáztunk, és persze a feladatokba becsempésztem minden lehetőséget, ahol párok együtt karika foglalózhattak, vagy karikával tornázhattak, tartották egymásnak a karikát, vagy párt kereshettek, vagy egyszerűen csak a bordásfalra, padra fel kellett segíteni a kicsiket. A karikafoglalónál elfogyasztottam a karikákat, de nem esett ki senki, hanem minél kevesebb a karika, annál többen kellet bezsúfolódni a társaknak egy-egy karikába. A finom reggeli után mindenki kiszínezte a barátját jelképező kisfiú, vagy kislány formát, volt, aki többet is. Körbe raktuk őket, jelképezve a csoport összetartozását, és középre azokat a szavakat írtam bele, amiket a gyerekek mondtak, „Mit is jelent nekik a barátság, miért jó, ha vannak barátaik: együtt játszanak, együtt esznek, beszélgetnek, kirándulnak, megölelik egymást, szeretik egymást, segítenek egymásnak, együtt alszanak egymás mellett, nem vagy egyedül, várnak egymásra, boldogok és vidámak, örülünk, tanulásban segítenek” A torna előtti bemelegítést Bella zenéi segítették, Tükördal.., Ha jó kedved van..,, Világomban minden rendben van…, Jobb veled a világ.. Néhány kislány az Erősségek Fáját nézte, elemezték. Aranyosak voltak múlt héten, mikor kérdeztem levegyük-e, nem engedték.
Pénteken az alkotás kapta a főszerepet, Barátság karkötőt készítettünk. Persze először mindenki magának készített, aztán annyira belejöttek, hogy többen az egész családnak is készítettek. Volt aki kiválasztotta a családtagjainak kedvenc színét, és személyre szabottan készítette a karkötőket. Örömmel tették a polcukra, hogy hazavihessék.
Óvodásokról lévén szó, nagyon ügyesen megfogalmazták érzéseiket a témával kapcsolatban, még a kiscsoportosok is. Két kisgyerek mondta, hogy nekik nincsenek barátaik, de a beszélgetés alatt kiderült, hogy nem teljesen igaz ez az állítás. Voltak, akik a testvéreiket, és a szüleiket is a barátaik közé sorolták, ami azt gondolom nagyon jó. Egy szónak is száz a vége, mindenki akkor érzi jól magát, ha kapcsolatai pozitívan befolyásolják életüket.