Nagy szeretettel fogadták a hónap boldogságóráját: a társas kapcsolatok ápolása jegyében. Minden nap barátságöleléssel köszöntötték egymást a gyerekek amikor megérkeztek az óvodába. Sokat beszélgettünk a barátság fontosságáról. Egy kedves kis mesével ( Mese a sündisznóról aki arra vágyott, hogy megsimogassák c. mese) sikerült pozitív érzelmeket ébresztenem a gyermekekben.Drámajátékon , mozgásos játékon , körjátékon keresztül gyakorolhatták a barátság fontosságát, kifejezését. Kalapból húztak egy társuk jelét, akinek nagy titokban barátságrajzot készítettek. Többször meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalát., melyet örömmel kísértek mozgással. Elkészítettük a csoport barátságláncát, melyet tabló formában elhelyeztünk a csoportba jól látható helyre. Egyre több helyzetben pozitív visszajelzések voltak megfigyelhetők a gyerekek megnyilvánulásaiban, cselekvéseiben a barátság kifejezésére, egymás segítésére, megbocsátásra. Nagyon élvezték a pókháló készítést, melyben mindenki a barájának adhatta tovább a fonalat, mert mindenkinek van ugye barátja. A zárókörben készítettünk a gyerekeknek egy barátságpudingot melyet örömmel fogyasztottak el, majd mindenki átadta egymásnak a meglepetés rajzot.
Nagyon vidám, jó hangulatú hetet zárhattunk. Örömmel várjuk a következő hónap témáját!
Társas kapcsolatok ápolása
Csukás István: Sün Balázs c. verses meséjével ismerkedtünk meg, amelyet dramatizálva tovább gondoltunk, mindegyik süntestvérnek megalkottuk a személyiségét.
Ezt követően a Süni irigy lesz c. mesét dolgoztuk fel.
Végül mindenki megalkotta saját képmását papírból, amelyet egy körbe felragasztottunk, ezzel jelezve, hogy egy közösség, egység vagyunk. Rácsodálkoztunk egymás másságára, egyediségére.
Barátokkal közös program a pillecukor- sütés, amit el is lehet játszani az óvodában. A társas kapcsolatok már ebben a korban erősödnek, és gyakran ezek a barátságok kitartanak egy életen át.
Ebben a pandémia helyzetben nagy szükség van a társas kapcsolatokra. Fontos tudnunk és éreznünk , hogy számíthatunk embertársainkra.
Az ember társas lény
„A másik ember megismerése és megértése nélkül nincs igazi szeretet. Az érzés nem elég, a szimpátia sem elég. Meg kell ismerni a másikat, föl kell fedezni, mint egy távoli, idegen bolygót, s amikor már ismerős, meg kell érteni, hogy miért ilyen.”
Sajnos úgy néz ki, hogy hosszabb, rövidebb időre páran kiesnek a közösségből. Ilyenkor kell egy jó szó, egy mosoly, amivel felvidíthatjuk az otthon maradt társaidat.
Mindenkinek szüksége van a biztató szavakra, ha csak annyit kérdezel: Hogy vagy?, már érzi hogy nem hagyjuk egyedül és gondolunk rá.
A mai világban annyi felület van, ahol kapcsolatot lehet tartani. Ha valakin látjuk, hogy bántja valami menjünk oda kérdezzük meg, ha nem is válaszol, biztos jólesik bárkinek az érdeklődés, ha segíteni nem is tudunk, legalább meghallgatjuk. Minden pillanatot ki kell használni az együttlétre, nagyon fontos a megértés, szeretet, egymás iránti figyelem. Ennyire még soha nem kellett vigyázni a kapcsolatokra, nehogy magadra maradj!
A gyerekekkel egy szituációs játékot csináltunk. Véletlenszerűen választottam össze két-két tanulót. A feladat az volt, hogy mondják egymás szemébe miért lenne a barátja és miért nem. Az igazság, hogy erre a feladatra nem mertek soka jelentkezni, mivel szemtől szembe kellet elmondani mit nem szeret a másikban. Addig mindenki eljutott, hogy elsorolja miért lenne a barátja, de amikor meg kellett mondani, hogy miért nem ott már legtöbben visszakoztak. Igazából nem is találtak hibát a másikban, vagyis nem merték felvállalni. A végén egy tanuló kérésére én is beszálltam, elmondtam miért lennék és nem lennék szívesen a barátja. Ezután őszintén közölte, hogy mi az oka, ha barátkozna velem és érdekes módon ugyanezért nem is lenne a barátom. Erről készült egy hangfelvétel is, amit év végén visszahallgatunk.
Ezután a szemkontaktust játszottuk el. Két pár nem bírta sokáig, elnevették, elfordultak.
A végén kérdeztem, hogy mire gondoltak. Csak egy-egy mondat:
– alig vártam, hogy vége legyen
– vajon ő mire gondol
– milyen jó lenne ismerni őt
– lehet, hogy még barátok leszünk
– ha végig csinálom csoda lesz
– menjünk el együtt moziba
– milyen szép a szemed, eddig nem vettem észre
– ne nézz már úgy, érzem mintha mindent tudnál rólam
– miért vagy bánatos
Utána feltettem két kérdést: Milyen a jó barát? Milyen a rossz barát?
Egy pár gondolat a jó barátról
– számíthatsz rá
– sosem haragszik rád
– segít a bajban
– megértő
– rossz időkben is ott van
– kedves, jószívű
– meghallgatjuk egymást
– kiáll értem
– mindig mindent kölcsönösen csináltok
– azonosak a jelenlegi barátommal
– lehet viccelődni, nem sértődik meg mindenen
– kiemeli a jó tulajdonságaim
– nem haragszik meg rám
– a rossz döntéseimet megbeszéli velem
Pár tanuló mondta, hogy nincs jó vagy rossz barát. A barát egy lelki társ, aki nem lehet hozzám rossz, ha kedvezőtlent mond rólad, azt is azért, hogy segítsen neked.
„Emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra.”
Novemberben a társas kapcsolatok gyakorlása volt a témánk. A róka és a farkas a lakodalomban mese feldolgozásán keresztűl összegyűjtöttük a gyerekek számára legfontosabb jellemzőket, elvárásokat az igaz barátsággal szemben.
A témakörhöz tartozó választható feladatok közül a Jó hírem van feladatot választottuk ki. Sokat beszélgettünk a szőnyegen, megosztottuk egymással milyen jó dolgok történtek velünk mostanában. Készítettünk egy jó hír ládikát, amibe egész hónapban rakhattak jó híreket ábrázoló rajzokat a gyermekek.
Zárásként a ládikában tallható rajzok véletlenszerű kihúzása történt. Egy – egy tanuló elmondta kinek a jó hír rajzát húzta ki, és milyen jó hírt osztott meg velünk az osztálytársa.Többször meghallgattuk a hónap dalát, amely nagyon tetszett a gyerekeknek, hamar megtanulták, szívesen énekelték bármikor, bárhol.
Ráhangolódásként eljátszottuk a Csak tekintettel játékot, majd beszélgettünk a társas kapcsolatokról. A gyerekek Elismerő levelet készítettek szeretteiknek, barátaiknak. Elmondták mit éreztek miközben írták, és amikor átadták. „Tanító néni nagyon jól éreztem magam! Én most olyan boldog vagyok!” Nagyon megható levelet kaptam én is tanítványaimtól. Meghitt, boldog órát töltöttünk együtt.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Amikor a társas kapcsolatokról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy diákjaink főként közösségi oldalakon tartják fenn kapcsolataikat. Bármennyire is igyekszünk a boldogságórákon a közvetlen, személyes kapcsolattartás előnyeire felhívni a figyelmüket, nem tehetünk úgy, mintha a cyber világ nem létezne. Ezért tartom nagyon fontosnak felhívni a diákok figyelmét az internethasználat veszélyeire. Az általam szerkesztett tananyag közös megbeszélésre készült, több órát vesz igénybe, s az interneten megtalálható oktató segédfilmek beépítésével teszik a témát érdekesebbé, hatásosabbá, megdöbbentőbbé. A nyilakra kattintva tudtok haladni a különböző veszélyforrások között. Természetesen van előnye az internethasználatnak, de ez a tananyag most kifejezetten a veszélyekről szól.
Érdemes elolvasni a Cybecsapda ( dr Mary Aiken) című könyvet, mely címéről az oktatóanyagom a címét kapta.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A novemberi hónap során, a világban tomboló koronavírus következményeként, az óvodai tevékenységek áthelyeződtek az online térbe, ezért a gyermekek csak a képernyőn keresztül tudják tartani a kapcsolatot egymással és az óvodapedagógusokkal. Nehéz és szomorú időszak ez minden érintett számára, hiszen a társas kapcsolatok ápolásának egy valóban rideg környezetben kell megvalósulnia.
Azért, hogy egy kis vidámságot csempésszünk a „magányos” és szürke otthoni hétköznapokba, november 23-27 között megszervezésre került a „A muzsika megszépíti a Világot!” elnevezésű tematikus projekt, a HOGYAN FEJEZZÜK KI AZ ÉRZELMEINKET? témakörön belül. Azon a héten csak a zenével és a hangszerekkel foglalkoztunk:
– megismerkedtünk a húros-, ütős- és billentyűs hangszerekkel, s azok hangjaival;
– építettünk hangszerboltot, játszottunk „hangszreboltosdit”;
– hangszereket készítettünk gyúrmából és otthoni tárgyakból;
– zenére mozogtunk és táncoltunk;
– rimusgyakorlatokat végeztünk;
– hangszerekről szóló meséket néztünk és hallgattunk.
A szülők által beküldött fotókból, az alábbi videó készült el, mely bizonyítja, hogy a „Bogyó és Babóca” kiscsoportosait, a zene valóban összeköti, mégha távol is vagyunk egymástól!