A lelkes 5. osztályosok csoportja plakát formájában ragadta meg a barátság fontosságát.
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozást a szőnyegen körben ülve kezdtük beszélgetéssel. Mindenki elmondta ki a legjobb barátja és mi az, amit a barátjában a legjobban szeret. Miért a barátom? Milyen a jó barát? Milyen tulajdonságai vannak? Mitől működik jól egy barátság? Elolvastam egy történetet a barátságról. Elmondták a véleményüket a főszereplőről, akinek azért nem volt barátja, mert csúnya volt. Te lettél volna a barátja? Mit mondtál volna neki? Ki az, aki baráti kezet nyújtott volna neki? Ezután mindenki a padjánál színes papíron körbe rajzolta a kezét és az ujjakba beleírta azokat a tulajdonságokat, amelyekkel szerinte egy jó barát rendelkezik. Közben beszélgettünk arról, miért tesznek minket boldogabbá a barátok, és hogy mennyire fontos az osztályban is, hogy egymást segítsék, mindig segítő kezet nyújtsanak egymásnak. Készítettünk egy kis faliújságot a baráti, segítő kezekből, amelyet az osztályban kifüggesztettünk.
Székesfehérvári Németh László Általános Iskola
Az órán olyan párt kellett választania a gyerekeknek, akikkel ritkábban szoktak beszélgetni, játszani. Külön rajzlapra készült a mű, de mégis együttműködve, mert a képeknek valamilyen módon passzolniuk kellett egymáshoz. Meg kellett találni a „közös nevezőt”! A rajz óra tényleg különlegesre sikerült!
A napközis foglalkozást a jó hír feladattal kezdtük, a tanulók pár percben átgondolták a megosztani kívánt élményüket. Nagy ujjongások és tapsolások hallatszottak minden beszámoló után. A barátságtánc feladat váltotta ki a legnagyobb örömet, 4 fős csoportokban dolgoztak, aminek kialakítása rájuk volt bízva. A koreográfiák megalkotása és a zene kiválasztása zökkenő mentesen jó hangulatban telt. Az elismerő levelek átadása után volt olyan tanuló akinek könny csordult a szemébe. Élveztük a feladatokat, várjuk a következő Boldogság órát.
Szabó Magda Általános Iskola, 1 – 8. évfolyam
A társas kapcsolatok témát dolgoztunk fel a gyerekekkel. Az egymásnak írt levelek átadása után csoportokat alakítottunk. A csoportok a csomagoló papírra középre leírták a közös jellemzőiket, a papír sarkaira pedig mindenki lejegyezte, hogy milyen tulajdonságokban különbözik a többiektől. A feladat teljesítése után megbeszéltük közösen a leírtakat. A foglalkozás közben halkan szólt a zene, még tovább fokozva a jó hangulatot.
A társas kapcsolatok témát dolgoztunk fel a gyerekekkel. Az egymásnak írt levelek átadása után csoportokat alakítottunk. A csoportok a csomagoló papírra középre leírták a közös jellemzőiket, a papír sarkaira pedig mindenki lejegyezte, hogy milyen tulajdonságokban különbözik a többiektől. A feladat teljesítése után megbeszéltük közösen a leírtakat. A foglalkozás közben halkan szólt a zene, még tovább fokozva a jó hangulatot.
A társas kapcsolatok ápolása témában a tanulók örömmel készítették el az oklevelet választott szerettüknek.
A téma feldolgozásánál a „4 perc” című feladat jelentett meghatározó élményt mind a tanulóknál, mind nálam. Nagyon jó volt őket nézni a feladat végrehajtása közben. Nagyon komolyan vették a feladatot. Az arcukon nagyon sok érzelem jelent meg. Borzongató volt nézni, hogy szinte éreztem, mire gondolnak. Saját megfogalmazásuk is ez volt a feladat után, hogy ha nem is tudták, de érezték, hogy mire gondolhat a másik. Sok közös élmény tartja őket össze óvodás koruktól. Azok a tanulók is pozitív élményről számoltak be, akik azóta már nincsenek jóban, de megfogalmazódott bennük a gondolat, hogy ki kellene beszélni, hogy mi történt a kapcsolatukkal.
Az oklevél elkészítése után pedig a boldogságórák hasznosságát érezhettem, mikor a közösségi oldalon megláttam egy anyuka által kitett oklevelet, amelyet a gyermekétől kapott és büszkén mutatta meg mindenkinek. Ebből éreztem, hogy: Érdemes ezt tovább folytatni!
A vírushelyzet miatt távol kerülünk egymástól az iskolában. Együtt vagyunk, de mégis másképp, mint máskor. Fontosnak tartom, hogy legalább beszéljünk róla, hogy ha ennek a helyzetnek vége lesz, akkor mit csinálunk másképp. Izgalommal készülünk arra a helyzetre, amikor már nem lesz kötöttsét/tiltás. Egymáshoz érhetünk, megölelhetjük egymást. Most érezzük igazán ennek fontosságát, amikor nap, mint nap az érintés hiányával szembesülünk.