Óvodánk kiemelt ünnepe a Márton nap, amelynek az egész közösség aktív résztvevője. Sajnos idén a vírushelyzet miatt nem tudtuk megtartani szokásos ünnepségünket, felvonulásunkat de a gyermekekkel, szűk körben megünnepeltük Márton napját. A témahét során igyekeztem megteremteni azt a meghitt, ünnepi hangulatot, amit most közösen nem élhet át a közösség. A gyermekeken érezhető volt az elcsendesedés, fokozott empátia, segítségnyújtás. A hét során megismerkedtek Márton történetével. Az egész mesemondás relaxációként valósult meg. A gyermekek behunyták a szemüket, úgy hallgatták végig a mesét. A mesemondás alatt a gyerekek érezhetően elcsendesedtek, megnyugodtak, pihentek. A mese végén látni lehetett rajtuk a „felébredést, visszatérést a jelenbe.”
Mesekör után pedig gesztenyéből raktunk ki közösen egy nagy szívet, melynek vonalát zseblámpával „rajzolták” meg, lassan, a vonalon végigvezetve a fényt.
Játéknak pedig „Elefánt-krokodil-pálmafa” játékot játszottuk: megadott mozdulatokkal alkották meg a játékban szereplő figurákat.

Kiscsoportosok vagyunk , örülünk hogy együtt vagyunk , a vírushelyzet miatt. Alakulnak ki baráti kapcsolatok, akikről szívesen beszélnek szüleiknek.

Kiscsoportosok vagyunk , örülünk hogy együtt vagyunk , a vírushelyzet miatt. Alakulnak ki baráti kapcsolatok, akikről szívesen beszélnek szüleiknek.

A csoportkohézió javítása,az összetartozás érzésének erősítése, a társas kapcsolatok fenntartása és elmélyítése a mindennapi feladataink része, de a jó gyakorlatokon keresztül a gyermekekben is elmélyült ez az érzés. Megtapasztalták milyen együtt vidámnak ,vagy épp együtt szomorúnak lenni. Milyen az ha valaki magányos és milyen drága kincs is egy barát. Hogy a munka együtt könnyebb és gyorsabb is, mind amellett, hogy sokkal szórakoztatóbb. És mindent, ami összeköt az nem más , mint a : SZERETET

Szükségünk van a szeretetre, szükségünk van egymásra.