Felvezetésként – mivel nagyon kevesen voltunk – mélyebb hangvételű beszélgetést tudtam kezdeményezni a gyermekekkel. Miért is vágyunk mások társaságára? Miért fokozza a boldogságérzetünket mások társasága? Elsősorban a gyermeki kapcsolatokat hozták fel, mint vágyat a társaság gyanánt. Eszükbe sem jutott, hogy akár szülőkkel, testvérekkel, közelebbi rokonokkal, nagyszülőkkel is lehet „társaságot” lehet alkotni. Egyértelműen a gyermekcsoportokra gondoltak. Mivel ezen csoporton belül képesek a saját érzéseiket (bánatukat, örömüket, vágyaikat, feszültségüket) elmondani, megélni. A süni irigy lesz című mese meghallgatása után a gyermekek többsége még jobban megerősödött abban, hogy milyen jó, hogy vannak barátaik. Az együttlét öröme, a közös boldogság jobban összekovácsolja őket, mélyebb érzések jöhetnek elő belőlük. A szomorú és vidám arcú képek segítségével jelezték a gyermekek, hogy kikkel vannak szívesen együtt és kikkel nem. Magyarázattal is szolgáltak, ami azonban a pillanatnyi érzelmeiket tükrözte.

A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd elénekeltük az eddig tanult dalok közül a gyerekek kedvenceit. Megtanultuk az új dalt a Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.
Beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, kinek ki a barátja miért jó neked ha sok jó barátod van…stb. Meghallgatták a gyerekek a Tavaszi ébresztő c. verset és együtt elkészítettük a barátságvirágainkat.

A foglalkozást relaxációval kezdtük. Most nagyon fogékonyak voltak erre a gyerekek, így több gyakorlatot is elvégeztünk. „Totyog a liba”; „Medve vagyok, cammogok”; ” Repül a madár”; „Dagasztás”. Ezután meghallgattuk a ” Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” c. dalt.
A mf. 18. oldalán lévő képeket átrajzoltam, kiszíneztem és megnézegettük a gyerekekkel. Megbeszéltük, kinek mit jelent a barátság. A képeken látottakon kívül van-e még valakinek elképzelése, hogy ő mit szeret a barátjában, barátaiban. Később mindenki kiszínezhette a képeket, kivághatták és felragasztották maguknak egy kartonra.
Ferenczi Éva: Süni irigy lesz c. meséjét adtam elő kesztyűbábokkal. Beszélgettünk a szereplők viselkedéséről. Szomorú Sz. és Boldog B. síkbábbal a kezükben a gyerekek párban egymást megvigasztalhatták valamiért, amit kitaláltunk közösen. A gyerekekkel azt is megbeszéltük, hogyha ezentúl szomorkodni látják a kis barátjukat, akkor mindig megvigasztalják , ha pedig valaki egyedül unatkozik valahol, akkor őt játékra hívják.
Készítettünk barátságláncot is, s a gyerekek felfedezték, hogy a csoportban van olyan játék, amiből szintén lehet barátságláncot készíteni. Meg is „alkották” azon nyomban.
A „boldogzsákok”-ba, amit hazavittek, tettünk egy üzenetet anyának, apának: „Kedves Család! Ebben a hónapban elkészíthetitek közösen a családfátokat! Lehet rajzzal, fotóval, egyedi ötlettel. Az alkotásokból kiállítást rendezünk!”
Bagdi B.: Ha boldog vagy… c. dalt minden nap kérték a gyerekek, hogy hallgassuk meg.
A barátság jelének kiszínezésével zártuk a témakört, s felragasztottuk a 3. lépcsőfokra.