A társas kapcsolatok témában több bábelőadást is tartottunk. A gyermekek először a Süni irigy lesz, majd a Fecske meg a szalmaszál mesét adták elő társaiknak. Mindkét esetben meseillusztráció is készült. Elővettük az érzelemkártyákat, és a barátsághőmérőt, amelyek segítettek a mesék feldolgozásában.

Ebben a hónapban viszonylag sok hiányzó gyermek volt betegség miatt. Általában cserélődtek a gyerekek és sokan voltak akik hiányolták a többi gyerek, vagy akár egy-egy konkrét gyerek jelenlétét. „Hol van X. Y., vele szeretnék játszani, ő a barátom.”, „Miért vagyunk ilyen kevesen a csoportban, jó lenne, ha itt lennének a többiek is!” Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangoztak el nap mint nap. Ennek apropóján, több alkalommal, az éppen aktuálisan jelenlévő kel beszélgettünk arról, hogy ki kit tart a barátjának, miért.” Szeretek vele játszani! „Neki is van Elzás kabátja mint nekem!”, „Szép a pulcsija!”, „Megvéd, ha bánt valaki!” „Még vigasztalta mikor elestem a motorral és sírtam.” Igaz, hogy csak 3-4 évesek, de megjelentek a válaszokban a pozitív érzések egymás iránt, az odafigyelés, segítségnyújtás, vigasz. Barátaikat még főleg külső tulajdonság, hasonlóság miatt választják, hamar összevesznek, kibékülnek, mindig más és más gyereket kedvelnek, de ez ebben az életkorban így természetes. A téma bevezetését a „Kis barátom hogy vagy?” játékkal kezdtük. Mivel kedvelt tevékenység a gyöngyfűzés, ezért a barátság karkötőinket feldarabolt szívószálak felfűzésével készítettük. A barátok egyformát fűztek. Egy másik alkalommal állatkertet építettünk, az állatokat úgy csoportosítottuk a ketrecekbe, hogy békében tudjanak élni egymás mellett. Beszélgettünk róla, hogy ki hol szeret játszani a csoportban, mivel játszik és kivel? Kiszínezték a barátság jelképét, körbevágták, aztán odaajándékozhatták annak, akit a barátjuknak tartanak.

November hónapban az adott helyzettől, vagy igénytől függően a mindennapi tevékenységeinkbe, kezdeményezéseimbe beillesztettem a Boldogságóra programját, gyakorlatait. Legyen az verselés-mesélés, mozgás, ének, zene, énekes játék, gyermektánc stb. Kiemelt figyelmet fordítottam a kapcsolatteremtő képességek fejlesztésére, hogy azok építő jellegűek legyenek. A már kialakult baráti kapcsolatokat erősítettem, új baráti kapcsolatok kialakulását szorgalmaztam. Ezekben nagy segítséget a nyújtott a hónap témája és a rengeteg játék.
Hetirendünk rugalmas, ezért maximálisan megvalósítható mindennap egy-egy „boldogságcsepp”. 🙂

Előzmények: napirendünknek megfelelően, a reggeli beszélgetőkörrel kezdünk, ahol reggeli ima után megbeszélésre kerülnek az adott nap történései, majd képes formában kerül ismertetésre az adott napirend tevékenységrendszere.
Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy milyen a hangulatuk az adott nap, hogy érzik magukat, mennyire fontos, hogy a napot jókedvűen, teli önbizalommal és tettvággyal kezdjük. Megkérdem őket, hogy tetszenek-e önmaguknak amikor a tükörbe néznek? Elégedettek-e saját magukkal? Hogy ítélik meg önmagukat? Tetszik ahogy viselkednek, ahogy embertársaikhoz viszonyulnak? Szeretik önmaguk? Biztonságba érzik magukat? Szükségét érzik embertársaik közelségének ahhoz hogy jól és biztonságba érezzék magukat? Megkérdem, hogy láttak-e már halacskákat békességben együtt úszkálni a vízben? Mennyire megnyugtató, hogy mindig ott vannak egymásnak védelmezve és segítve egymást. Rámutatok a párhuzamra, ami vonható az emberi társas kapcsolatok szükségességére és a rajban élő halak szinte baráti mivoltára.
A gyermekek a reggeli kört és beszélgetést követően mosdóba mennek. Visszatérésükkor már várom őket a kézműveskedéshez kialakított környezettel. A szükséges segédeszközöket előkészítettem és pár gondolat erejéig vázolom, hogy mit fogunk közösen elkészíteni a továbbiakban,
Elhelyezkedünk az asztal körül és megalkotjuk a saját kis halrajunkat.
Ezután elpakoljuk a kellékeket és rendbe szedjük önmagunkat a mosdóban.

Visszatérve elhelyezkedünk a szőnyegen kőr formában és meghallgatjuk Kormos István „ A fecske meg a szalmaszál” című meséjét Pogány Judit előadásában.