Novemberi Boldogságóra témája , talán a gyermekek számára legkönnyebben megközelíthető téma. A személyes tapasztalatok , az énélmények segítik a téma fontosságának a megérétését, a boldogságra való orientáció alakítása során.

A tevékenységet most is, a gyermekek fejlettségi szintjét figyelembe véve terveztem meg, alkalmazva az egyéni bánásmód és a differenciálás elvét.
Tevékenységünk kezdő gyakorlatának a gyermekek által kedvelt Szoborjátékot választottam. A játék során használt zene szorosan illeszkedett a témához( Hahó együttes: Barátság dal) A játékban szívesen , motiváltan vettek részt. A Párválasztó-ölelés különösen tetszett a gyerekeknek. Ezt követően mesére hívó mondókánkkal teremtettem meg a mesehallgatás feltételeit : Varga Katalin A lókötő róka c. meséjét meséltem el. A mesét követő beszélgetés során kérdésekkel segítettem a megértés folyamatát, tudatosan ráirányítva a gyermekek figyelmét a társas kapcsolatok (barátok) szerepére a boldogságunk alakulása tekintetében. Boldog Blanka állandó vendége foglalkozásainknak: most a barátokkal kapcsolatos gondolatokat osztották meg vele a gyermekek: a barátommal sokat játszok, a barátommal elmegyünk sétálni, a barátom szeret engem. Ezt követően két olyan játékot választottam, amelyek nagyszerűen támogatták a társas kapcsolatok fontosságának a megélését: a barátság pizza során is és a barátság-híd/ barátság folyosó játék során is hangsúlyosan megjelent az egymásra való odafigyelés, a támogatás, a szeretet, a kedvesség. Boldogságóránk zárásaként örömmel és lelkesen készítettük el a csoport Barátság tablóját, melyet a folyosón a Boldogsgóra faliújságunkon helyeztünk el.

Novemberben igyekeztünk nem csak csoporton, óvodán belül ápolni és erősíteni társas kapcsolatainkat, hanem sikeres óvoda- iskola átmenetet segítő programunknak köszönhetően az iskolával is, és jó régi Márton- napi hagyományainkhoz híven a szülőkkel, falunk lakóival is.
Az első osztállyal egy közös Márton- napi témájú barkácsdélelőttön örülhettünk régi csoporttársainknak, akik az iskola rejtelmeibe is bevezettek bennünket, amit mi kíváncsian és érdeklődve hallgattunk.
Az ünnepségre a csoporttal és dadus nénink segítségével közösen elkészítettük a finom „sült liba” linzereket, amivel az odaérkezőket is meg tudtuk kínálni a hagyományos forró tea és zsíros kenyér mellett. Idén nem csak a családok és az óvoda, iskola éneke zengte be a falu kis utcáit, hanem lovasoktatónk meghívásunknak eleget téve, patakopogás vezette a kígyózó sort Szent Mártonnal a hátán a Kultúrház udvaráig, ahol kezdetét vette a közös ünneplés.
A csoportjainkban is igyekeztünk minél több közös tevékenységgel erősíteni a csoportkohéziót: egymás lámpásának megcsodálása után, lámpásszépségversenyt rendeztünk, közös libakeresésben segítették egymást a gyerekek, az udvaron lehullott rengeteg falevélből is közös erővel készítettünk levéllabirintust a gyerekeknek, dadus néninkkel közösen pakoltak a gyerekek, és tették rendbe a galériát, hiszen nemsokára érkezik a Mikulás. Rengeteg páros gyakorlatban kellett a gyerekeknek együtt, közösen összedolgozniuk a kívánt siker elérése érdekében.
A dominónap alkalmából különböző dominóépítményeket építettünk, amelyekbe még lámpásokat is elrejtettek a gyerekek, vagy így november vége felé a testünk témakört körüljárva rakták egymást ki dominókockák segítségével.
A közös libaól építés sem maradhatott el, ahol biztonságos kis kuckót készítve bujtatták el a kis szárnyasokat vagy egymást az ott leselkedő róka elől.
Ebben az ünnepkörben, a szeretet ünnepe felé közeledve, nagyon fontosnak tartom az érzelmi világ megláttatását is a gyerekekkel, még ha nem is olyan egyszerű sokszor. A kedves- szavak kosara nagy segítség volt ebben, vagy a szeretet- lámpás adogatása, miközben a mondóka végén mindenkinek mondania kellett a másiknak valami kedveset, szépet, jókívánságot. A kosárban szereplő képecskék talán még meg is könnyítették a gyerekeknek megérteni a szavak jelentését. Miután mindenki kiválasztotta a neki tetsző képecskét, és elmondtuk, melyik mit jelent, valamelyik társukhoz lépve kellett megfogalmazni a képecskén szereplő mondatot. Nem volt könnyű szavakba önteni érzéseinket, hogy miért is/ mit szeretünk a másikban, vagy mit tennénk meg érte örömmel, de úgy gondolom, azért megbirkóztunk vele. Szent Márton köpenyét díszítettük vele, ami a mai napig csoportszobánk ajtaján emlékezteti az arra járókat a „varázsszavak” használatának fontosságára.

Ebben a hónapban a tekerőpataki óvodásokkal kipróbáltuk a társas intelligenciát fejlesztő játékokat. A „Közös bennünk” című játék során a gyermekek figyelmesen hallgatták az állításokat, majd azokra reagálva futottak középre, akikre igaz volt az adott tulajdonság. A játék segítette az önismeret fejlődését, a társak megfigyelését, valamint annak felismerését, hogy miben hasonlítanak egymásra. A körök után a gyermekek meg tudták nevezni, kikkel alkottak közös csoportot, ezzel erősítve emlékezetüket és társas kapcsolataikat.
Az „Érzelemvadászat” játék során a gyermekek megfigyelték társaik arckifejezését, viselkedését, és megpróbálták megfogalmazni, ki milyen érzelmi állapotban lehet. Ez a tevékenység fejlesztette az empátiát, az érzelemfelismerést és az egymás iránti odafigyelést is. A megvalósult tevékenységek eredményesen támogatták a gyermekek érzelmi, kommunikációs és társas kompetenciáinak fejlődését.