A Boldogságóra harmadik szakaszába érkeztünk. Úgy gondolom,hogy az óvodás életkorban a kisgyermekek számára talán ez a téma” lépcsőfok” az, ami itt az óvodában érinti meg őket .Ide érkeznek az oviba minden nap saját kis megszokott otthonukból.Itt kerülnek közelebbi kapcsoltba kortársaikkal.A mi csoportunk, a Harangvirág csoport ebben az évben is nagycsoport lett. Vannak olyan gyermekek akik maradtak még egy évig óvodába, vannak olyanok is akik másik csoportból kerültek hozzánk. Óvodapedagógusként elsődleges feladatom volt,hogy egy szeretetteljes jó kis közösséget alakítsak ki , ahol kialakulnak társas kapcsolataik, az első barátságok. Egy új helyzethez kellett alkalmazkodniuk, új társakkal, néhányuknak új felnőttekkel is. A Boldogságóra kiváló lehetőséget nyújt számunkra. A társas kapcsolataik alakulásában nagyon sokat fejlődtek.Örömmel tapasztaltam,hogy könnyen alkalmazkodnak egymáshoz, kezdetben sokat kellett biztatni őket,hogy nyissanak bátran egymás felé. A foglalkozás megkezdéséhez már reggeli időben kihelyeztem a varázsládára Boldog Dórát. A gyerekek ahogy érkeztek ismerősként fogadták, kérdezgették ma milyen mesét hozott Dóra, mit fogunk játszani. Úgy éreztem,hogy lelkesen várják a nap eseményeit. Kérték a Boldog vagyok dal hallgatását, énekelték, főleg a kislányok. A fiúk a relaxációs gyakorlatoknál kapcsolódtak be. A „Totyog a liba, nagy a galiba” relaxációs gyakorlatot választottam, mert ezen a héten pont libás hetünk volt, így kapcsolódtam a tematikus tervünkhöz is.A kezdő éneklés még egy alkalommal sem sikerült ilyen jól. Felszabadultak voltak, vidámak, kacagtak, mosolyogtak egymásra, kicsit fel is hevültek a táncos mozgás közben. A „Kis barátom hogy vagy” játékot könnyedén játszották. Figyeltek egymásra, előfordult,hogy egymást utánozták. A barátok közel ültek egymáshoz,így még jobban érezték magukat, keresték egymás társaságát. A barátságláncunkat harangvirág formába helyeztük el,ezzel is erősítve a csoportunk összetartozását. A kiszínezett emberfigurákat úgy helyezték el a virágunk kelyhébe, ahogyan ők választanak barátokat a csoportban. Szimbolikus kis harangvirágokkal kapcsolódtak egymáshoz. Középre helyeztük a felnőtteket, akik mindenkihez szeretetteljes kapcsolatban állnak. A „Harangvirágosak vagyunk” alkotásunkat a csoport közepére helyeztük el, hogy minden nap nézegessék, beszélgessenek róla.A mesét figyelmesen hallgatták, bátran nyilvánították ki saját véleményüket, érzésüket. Boldog Dóra mindenkihez odament egy baráti simogatásra is. A pókhálós játékot már ismerték, meglepetéssel töltött el,hogy mennyi pozitív gondolatot tudnak mondani. A Boldogság várára közösen feltettük a barátság jelét. A gyermekek délután örömmel mutatták meg szüleiknek a ” Mi Harangvirágunkat”. A következő napon barátságkarkötőket készítettünk befőttes gumiból. Örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak egy, de több barátot is választottak. gyűjtögették a gumikarkötőket. Javasoltam nekik,hogy más csoportba járó gyermekeknek, otthoni ismerőseiknek, testvérüknek, szüleiknek is készítsenek. Lelkesen készítették, aki megkapta nagyon örült neki.Volt olyan kisgyermek aki kapott vissza barátság hajgumit, boldogan mutatta meg nekünk. Megbeszéltük, hogy a barátok szeretik egymást. Csoportunk egy jó kis közösségé kezd alakulni, ahol szeretik egymás társaságát, szívesen barátkoznak egymással. A legörömtelibb pillanat mégis az volt, amikor egy kislány úgy nyilatkozott,hogy ő nagyon szeret harangos lenni, sok új barátja van, akikkel szeret játszani, a legjobb óvónénik vele vannak, mert itt minden nap történik valami érdekes dolog. Ezek a szavak teszik emlékezetessé számomra is Boldogságórát, jó érzéssel tölt el, hogy örömöt szerezhettem a mi kis ” Harangvirágos” gyermekeinknek.

„Fészek”

1.”Dagasztás”-kilazítjuk a kezet,a kart.

2.A fecske meg a szalma szál című mese meghallgatása Pogány Judit előadásában.

3.Bagdi Bella:Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalára táncoltunk.(Dobbantottunk.)

4.Meleg fészek relaxáció a mesepárnával.

5. „Bújjunk össze a jó meleg fészekben!”

A családi, baráti kapcsolatok ápolása nagyon fontos az életünkben. Megoszthatjuk velük örömünket, segítenek minket, ha bajban vagyunk. A téma ismertetése és a relaxációs gyakorlat után mindenki mesélt szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről, barátairól. Beszélgettünk érzelmekről, érzésekről velük kapcsolatban. Természetesen elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét, hallgattuk Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is.

Az elmúlt időszakra rányomta bélyegét a bezártság. Azt tapasztaltam, hogy a családoktól is kicsit eltávolodtunk. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk arra, hogy részt vegyünk közös programokon. A reggeli érkezéseket egy ideje ismét a testhőmérséklet mérés, maszk viselet ellenőrzése, gyors és rövid kommunikáció jellemzi. Nincs időnk és lehetőségünk hosszabb, tartalmasabb beszélgetést folytatnunk a szülőkkel. Két hetes témaprojektünk (Márton nap az óvodában) zárásaként összehívtam a családokat egy délutáni lámpás felvonulásra. Az óvodánk udvarán a félhomályban pislákoltak a gyerekek által elkészített lámpások, mely nagyon jó hangulatot teremtett. Az asztalokon zsíros kenyér, illatos lilahagyma és forró tea várt mindenkit. Óvodásaimmal előadtuk a tanult verseinket, dalainkat, majd közösen körjátékoztunk az apukákkal, anyukákkal és testvérekkel. Ezután fogtuk a lámpásainkat és egy esti sétát tettünk a városban.

Nagyon sokan eljöttek erre az összejövetelre. Úgy tapasztaltam, hogy a családoknak is szükségük van ilyen közösségépítő programokra. Öröm volt nézni, ahogy a szülők és a gyerekek együtt táncoltak, vigadtak. Boldogság volt a lelkemnek, hogy egy „egyszerű” program megszervezésével mosolyt csaltam az arcokra. Megérte.

(Elnézést a képek minőségéért, de napfény hiányában így sikerültek. 🙂 ) 