3.c osztály, Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI Soltvadkert
Társas kapcsolatok ápolása
A hetedikesek német nyelvi csoportjában különösen nagy hangsúlyt helyezünk a bizalomteljes, boldog légkör kialakítására, valamint a társas kapcsolatok ápolására. A „család, barátok” témakör még nagyobb lehetőséget biztosított ennek hangsúlyozására, a diákok különböző feladatokon keresztül fogalmazták meg, miért is fontosak az igaz barátok, a család. A barátság témában elsőként egy mind map-et készítettünk, melynek során a diákok előzetes tudásuk alapján megfogalmazták, milyen egy igazi barát (ezt az ábrát pedig a témában való elmélyülés során kiegészítettük további tulajdonságokkal). A diákok számára különösen fontos volt, hogy egy barát megbízható, kedves, őszinte, vicces és segítőkész legyen, akinek van ideje ránk, valamint sosem hagy cserben minket.
A család témában szintén a diákok előzetes tudására alapozva egy szófelhőt készítettünk, melyben a család fontosságához kapcsolódó szavak, melléknevek jelennek meg, többek között a szeretet (a diákok kivétel nélkül ezt tartották a legfontosabbnak), a figyelem, boldogság, jókedv, élmények megbeszélése és problémák közös megoldása.
A Társas kapcsolatok ápolását rendhagyó megközelítéssel dolgoztuk fel. A szükségünk van egymásra és az együtt többre megyünkből kiindulva tartottunk egy Stikeez börzét tartottunk. A végén mindenkinek meg lettek a hiányzó figurái aki listával érkezett és elégedett volt. Az is kapott figurát ajándékba aki nem gyűjtötte.
Boldogságóra – November: Társas kapcsolatok gyakorlása
Felvezetésként a szőnyegen körben ülve halk, lazító zenét hallgattunk. Ennek hatására mélyebb hangvételű beszélgetést tudtam kezdeményezni a gyermekekkel. Miért is vágyunk mások társaságára? Miért fokozza a boldogságérzetünket mások társasága? Elsősorban a gyermeki kapcsolatokat hozták fel, mint vágyat a társaság gyanánt. Eszükbe sem jutott, hogy akár szülőkkel, testvérekkel, közelebbi rokonokkal, nagyszülőkkel is lehet „társaságot” alkotni. Egyértelműen a gyermekcsoportunkra gondoltak, mivel ezen belül képesek a saját érzéseiket (bánatukat, örömüket, vágyaikat, feszültségüket) elmondani, megélni. A süni irigy lesz című mese meghallgatása után a gyermekek többsége még jobban megerősödött abban, hogy milyen jó, hogy vannak barátaik. Az együttlét öröme, a közös boldogság jobban összekovácsolja őket, mélyebb érzések jöhetnek elő belőlük.
Lezárásként ismét bekapcsoltam a magnót és halk, lazító zene közben körben ülve tenyérrel simogatták egymás hátát, ezzel is éreztetve, erősítve az összetartozás és együttlét örömének érzését.
A 3. osztályban
A téma bevezetését zenehallgatással indítottam, majd a társas kapcsolatok felvezetésére érzékenyító kisfilmeket vetítettem a gyerekeknek az elfogadásról, a bizalomról, a közösség erejéről, a baráti kapcsolatokról, a szeretetről. Az elemző beszélgetésben aktívak voltak a tanulók. Megosztották egymással gondolataikat.
A „barátság hét” 2. rajzóráján megerősítő tevékenységként libás lámpást rajzoltak az elsősöknek.
Az 1. osztályban
A kicsik kiválasztották a számukra legkedvesebb rajzot, színezték és kiegészítették saját ötleteikkel. Meghajtogatták a lámpaformát, megragasztották és örömmel vitték a kész alkotásokat a nagyobb társaiknak. A zsibongóban készült képek is tükrözik a támogató, motiváló légkört.
Zárásként a két korcsoport együtt hallgatott meditációs zenét.
Az egyik fő célom az volt, hogy a két osztály tagjai ismerjék meg jobban egymást. Alakuljanak új barátságok, erősödjenek a régi kapcsolatok.
A harmadik foglalkozás Márton hetére esett, ezért úgy gondoltam a társasa kapcsolatok fontosságát Szent Márton történetén keresztül vezetem be. Elmeséltem nekik Szent Márton történetét és felhívtam figyelmüket a közösség összetartó erejére. Együtt kukoricát morzsoltunk, és különféle ludas memória-és puzzle játékokat játszottunk. A Hatan vannak a mi ludaink című dalos játékot is eljátszottuk közösen, majd libás képeket lehetett ragasztani.
Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.
Miután elköszöntünk egymástól az egyik kislányhoz odamentem, mert nagyon szomorú volt és sírdogált. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt – mondta, hogy kidobja a szívet, mert azt írták rá neki egyik tulajdonságként, hogy „fura” – a tanító nénivel közösen beszélgettünk vele arról, hogy a kisfiú nem tudta megfogalmazni azt, hogy ő más mint a többi, azt hogy ő különleges. Erre a kis szemeit tágra nyitotta és elkezdett gondolkodni azon, hogy ez mit is jelenthet. Végül elfogadta, hogy ő tényleg egy kicsit más, mint a többi lány.
Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.
A Társas kapcsolatok ápolása projektként valósult meg. Az év vége egyben számadás, köszönet, hála, a pozitív kapcsolatok megerősítése. Minden gyermek vagy a mentorának vagy a nevelőjének porcelánfestékkel egyedi bögrét készített – nagy odafigyeléssel és szeretettel készültek a személyre szóló darabok kis jókívánságokkal, szívekkel. A hosszú távú felhasználhatósága miatt kiégettük őket, majd dekoratív ajándéktasakba kerültek kis üzenetekkel. Ezeket a gyermekotthon gyermekkarácsonyán adták át kis műsoruk előadását követően. (Sajnos az összes ekkor készült fényképünknek nyoma veszett a telefonról.)
Fontos, hogy megéljék a gyermekek, nemcsak elvárjuk azt, hogy kapjunk – ezt ugyebár számos alkalommal megélik helyzetükből adódóan – az adás is legalább annyira fontos. A Szekszárdi Mentálhigiénés Műhely által szervezett Élő Szeretet Embertársainknak című programhoz csatlakoztunk, ahol kis műsorunkat a Garay téren előadtuk – nagyon izgultunk, eljutunk-e oda, lesz-e lehetőségünk megmutatkozni, mivel a fellépő gyermekeink fele karanténba került a kijelölt időpontban. Végül négy gyermekkel és két segítővel nekivágtunk – nagy sikerrel teljesítettük ezt a projektet. Megható volt, hogy a Szekszárdi I. Béla Gimnázium diákjai cipősdobozokban gyűjtött ajándékokat a gyermekotthon gyermekeinek. Mindenki adott is és kapott is – az egyensúly létrejött ismételten.
Szerettük ezt a programelemet nagyon…