A repülő madarakat csoportban ülve készítették a gyerekek, éppen ezért nagyobb kíváncsisággal figyelték egymás madarát, kié fog magasabbra és messzebbre repülni. Munkálkodás közben beszélgettek, segítették egymást a munkában. A feladat így nagy mértékben hozzájárult a társas kapcsolatok fejlődéséhez.
Társas kapcsolatok ápolása
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
A 3. c osztály heterogén közösség. Sokat beszélgettünk már a témáról. A gyerekeknek nem újdonság a bizalom szó. A gyakorlatban azonban megtapasztalhatták, hogy beszélni könnyebb a bizalomról, mint a tevékenységeinkben átélni!
Mivel elsősorban kiscsoportos gyermekekkel próbáltuk megközelíteni a témát, az életkori sajátosságaik figyelembe vételével igyekeztük motiválni őket. Ami nekik fontos a társas kapcsolataikban.
A héten előre kivágott papírmadarakat ragasztottunk. Elmeséltem az aktuális mesét, meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgetünk a mese „mondanivalójáról”. Arról , hogy csoportunkban vannak-e már barátok, és szerintük mit is jelent barátnak lenni. A következőket mondták-kedves vagy- oda adod a játékot- szeretek veled játszani- mellém ülsz- kedves vagy, vigyázol rám stb.
Az óra elején minden gyerek kapott egy olyan kártyát, amelyre különböző társas kapcsolatot kifejező szó volt felírva (osztálytárs, iskolatárs, munkatárs…). A tanulók feladata volt, hogy megmagyarázzák a szavakat. Megállapítottuk, hogy az ember társaslény! Beszélgettük arról is, hogy az ember a legjobban a társaságban érezi jól magát. Felolvastam Ingrid Sjöstand: Van hozzá közöd? című versét (Ami a szívedet nyomja – Mai svéd gyermekversek). A vers kapcsán beszélgettünk az emberi kapcsolatokról.
„Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.”
Majd meghallgattuk a hónap dalát, amely játékos mozgásra inspirálta az osztályt.
Rövidfilmeket néztünk meg a halak rajzásáról, seregélyek táncáról. Madarakat készítettünk papírból és együtt röptettük elkészült színes madarainkat. A színes madarak jelképezik a gyerekek sokszínűségét. A közös reptetés pedig a társasággal való közös együttműködést.
Az óra elején minden gyerek kapott egy olyan kártyát, amelyre különböző társas kapcsolatot kifejező szó volt felírva (osztálytárs, iskolatárs, munkatárs…). A tanulók feladata volt, hogy megmagyarázzák a szavakat. Megállapítottuk, hogy az ember társaslény! Beszélgettük arról is, hogy az ember a legjobban a társaságban érezi jól magát. Felolvastam Ingrid Sjöstand: Van hozzá közöd? című versét (Ami a szívedet nyomja – Mai svéd gyermekversek). A vers kapcsán beszélgettünk az emberi kapcsolatokról.
„Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.”
Majd meghallgattuk a hónap dalát, amely játékos mozgásra inspirálta az osztályt.
Rövidfilmeket néztünk meg a halak rajzásáról, seregélyek táncáról. Madarakat készítettünk papírból és együtt röptettük elkészült színes madarainkat. A színes madarak jelképezik a gyerekek sokszínűségét. A közös reptetés pedig a társasággal való közös együttműködést.
Társas kapcsolatok terén bizony vannak problémák, ezért az együttműködést, együtt tevékenykedést választottam lehetőségnek technika órákon. Maga az elméleti anyag nem direkt beszélgetés formájában érkezett a gyerekekhez, inkább a megtapasztalás szintjén, melyet dicséret és buzdítás követett. Szinte maguktól mondtak ki dolgokat a témával kapcsolatban. Láttam, hogy a gyerekek egymáshoz való viszonya jó irányt vett. Egyre többen megértéssel, segítő szándékkal fordultak egymáshoz. Örültem a pozitív visszajelzéseknek.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A boldogságórás hetünkre még a hetet megelőzően kértem a szülőktől a gyerekeknek kispárnákat/kistakarókat, mert szerettem volna egész héten használni a foglalkozásokon. A havi téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük. Utána mindenki magához vette a kispárnáját vagy takaróját amit hozott és beszélgetni kezdtünk a kapcsolatokról. Megbeszéltük, hogy az első és legfontosabb kapcsolat az életben a családi kötelék, és tisztáztuk kik tartoznak a családba. Megkérdeztem tőlük, hogy ha segítségre van szükséged ki az első, akitől segítséget kérsz. A legtöbben az édesanyjukat említették. Beszélgettünk a barátokról, hogy ha együtt vannak a barátaikkal az milyen érzést okoz nekik, hogy érzik magukat egymás társaságában. Ezután feldolgoztuk a havi mesét, a Tavaszi ébresztőt, közben mindenki magához ölelhette megint az otthonról hozott párnáját/takaróját, a mese végén pedig megkértem tőlük, idézzenek fel egy olyan esetet, mikor egyedül nem boldogultak és segítségre szorultak. Annyira jó kis történeteket mondtak, öröm volt őket hallgatni! Természetesen nem hiányzott a kismackónk sem, aki minden boldogságórán velünk van, vele együtt mondtuk el még mese előtt a mesére hívó versikét. Megnéztük közösen A fecske meg a szalmaszál mesét, utána megbeszéltük a mesében látottakat. Mindenki készített a családjáról egy szép rajzot, előtte pedig eltáncoltuk a havi feladatnak választott Hídló végén táncot és a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalt is! Jó érzés volt látni, hogy együtt mozdulunk, közösen táncolunk, kapcsolódunk, érezzük a másikat, figyelünk a másikra, nem csak a gyerekek közösen együtt de velem együtt is. A meleg fészek relaxációt 2x is megcsináltuk, annyira élvezték a gyerekek és láttam, hogy egészen belefeledkeznek a pillanatba. Befejezésül a zárókört választottam, és nagyon örültem neki, hogy meséltek, felidéztek közös társas pillanatokat. Alig várjuk a következő boldogságórát!
A társas kapcsolatok hónapját, nagyon szeretem a gyerekeknek megtartani, ugyanis körülbelül ilyenkorra alakulnak ki a barátságok a csoportban. Ebben a hónapban érdemes elkészíteni velük a szociometriát.
Ráhangolódás képen közösen, körbe indiánszökdeltünk. A gyakorlat után, körben állva meghallgattuk és mozogtunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalára.
A témát a Kis barátom, hogy vagy játékkal vezettem be. Körben ültünk és a gyerek a tőle jobbra ülő társának feltette a kérdést.
Ez után levetítettem A fecske és a szalmaszál című mesét. Megbeszéltük a mese cselekményét, szereplőit, tanulságát és rávezettük egymást arra, hogy egyedül sokkal nehezebb a dolgokat megcsinálni. Sokkal könnyebb együtt végrehajtani bármit.
Készítettem be papírtányérokat, ragasztókat, gallyakat és megkértem őket, hogy 4-es csoportokban készítsenek egy-egy fészket. Gyakorolniuk kellett ebben a feladatban az együtt tevékenykedést. Nagyon tetszett nekik is a feladat és nagyon szép alkotásokat készítettek.
A foglalkozás lezárása képen ráragasztottuk a társas kapcsolatok szimbólumát a boldogságvárunk harmadik lépcsőfokára, majd újra meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg dalát.
Azt gondolom, hogy a gyerekek megint nagyon jól érezték magukat, örültek a barátjuknak és a nap folyamán is ezt beszélték és együtt játszottak nagy boldogságban.
A téma közel áll tanítványaimhoz. Élvezték a játékokat. A százlábú megalkotása ügyesen ment. Jól alkalmazkodtak egymáshoz. Igyekeztek figyelni egymásra. A „Fagyott babzsák” játék tetszett nekik a legjobban. Annak ellenére, hogy ez a feladat volt számukra a legnehezebb. A társamnak való segítségnyújtás szépen kijött e feladat kapcsán is. „Pöttömke piros vitorlása” játék során is ügyeskedtek. Nagyon élvezték a barátsághajó hajtogatását. Ennek ellenére nem sikerült elsőre mindenkinek. Az osztályban szövődött barátságok jól kijött a játék során. A beszélgetés során teljesedett ki igazán, hogy érezték magukat a gyerekek.
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
„Néha annyi pont elég, hogy ott vagyunk a másikért” (Fatima)
A „mi gyöngysorunk” 3. gyöngyszemét fűztük fel közösen a novemberi Boldogságóránkon. Boldogságfitnesszel és hálavonatozással hangolódtunk rá a témára. A Bunny new girl című rövid kisfilm nagyon jó beszélgetés indítónak bizonyult. Megállapítottuk, hogy társas kapcsolatainkat nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyire vagyunk képesek kötődni, bízni a másikban. A másikba vetett bizalom pedig összefügg a magunkba vetett bizalommal. Mi a 4. b összetartozunk: vannak közös meséink, dalaink, mondókáink, szeretetgombócunk, játékaink, élményeink, és Boldog Pozitív Bocskaisok pólónk (amibe még most nőttünk bele első óta). Barátságpókhálót készítettünk fonal és kedves megerősítő mondatok segítségével. A Fagyhalál és a Színcápa játék kedvencünk lett, nagyon sokat nevettünk a Tedd meg! és az Így csináld! kártyák(Pozitivity társasjáték) feladatain. Technika órán elkészültek a madársárkányaink, rákerültek a személyreszóló pozitív megerősítések, és mindegyik gazdára talált. A gyerekek nevető szemekkel adták át egymásnak. Fatima Ott leszek, ha fúj a szél című dalára együtt táncoltunk. A százlábú megalkotása is sikerült, mert MI EGY JÓ CSAPAT VAGYUNK!!!
„Te a bátor vagy, és olykor vakmerő. Én meg elkaplak, mert szárnyunk úgyse nő.” (Fatima)