Kis csapatommal először felidéztük az optimizmus gyakorlásával kapcsolatban végzett tevékenységeket és azok tapasztalatait: jobb optimistán hozzáállni ahhoz, amit az élet ad, és az, hogy milyennek látjuk az életet, nagyban függ attól is, hogy mire koncentrálunk a velünk, körülöttünk történő eseményekből. Ehhez segítségül hívtam azt a mesét, amit Bajzáth Mária mondott el előadásában a II. Pozitív Pedagógiai Konferencián a két vándorról és a városkapuban álló bölcsről, aki mindkét vándornak tulajdonképp azt mondta arról, hogy mit találhat majd a városban, ahova belép, amit addigi életében is megtapasztalt, hiszen az új helyen is csak azt fogja észrevenni, amit korábban is. Megbeszéltük, hogy az a vándor, amelyik csupa rosszat kapott az élettől, javíthatna lelki állapotán azzal, ha a szemléletét átformálná, és inkább a vele történő jó dolgokra figyelne fel.
Ezek után elkezdtük új témánkat, a társas kapcsolatokat. Beszélgettünk arról, hogy a mai világban, amikor ott a „kütyü” a kezünkben, nézhetünk rajta filmeket, hallgathatunk zenét, játszhatunk digitális játékokat, lájkolhatjuk a többieket… hopp! … ehhez már kellenek mások is. Szóval kellenek-e társak nekünk, és ha igen miért? Felidéztük, mikor van nagy szükségünk a barátokra, családtagokra, egyáltalán társakra. Milyen jó, ha elmesélhetjük nekik, ami fáj, ha ott állnak támogatóként a küzdelmeinkben, és persze, az örömeinket is milyen jó megosztani másokkal.
A következőkben különböző típusú kamaszokat ábrázoló rajzfigurákat tettem eléjük. Egy kis cetlire mindegyikhez oda kellett írniuk, hogy mi jellemző rájuk leginkább, milyen embertípust képviselnek, majd sorba kellett rakniuk aszerint, hogy melyiknek lehet a legtöbb és a legkevesebb barátja. Megbeszéltük miért gondolják így, és hogy van-e lehetőségük ezeknek a tiniknek másképp viselkedniük, és ennek megfelelően több barátot szerezniük. Arról is szóltunk, hogy nem a barátok mennyisége a fontosabb, hanem az embertársi kapcsolatok a minősége. Lehet valakinek kevesebb igaz barátja, és szintén neki, vagy valaki másnak meg sok felszínesebb pl. haveri kapcsolata.
A foglalkozás további részében azt vizsgáltuk, milyen is egy jó barát? Két csoportra osztottam őket, és kaptak egy-egy történetet, amit elő kellett adniuk, és a másik csapatnak el kellett mondania a tanulságokat. Az első történet a kecskepásztorról szólt, ahol azt láthatták, átfordítva az emberi kapcsolatokra a mesét, hogy valaki a régi barátait háttérbe szorítja, azért, hogy a kedvében járjon olyan más, még számára nem jól ismert embereknek, akiket a barátjainak szeretne megszerezni. A másik történetben a vadász nem bízik hűséges sólymában, mikor az olyan dolgot cselekszik, ami azt a látszatot kelti, mintha ellene volna, pedig csak egy nagy veszélyre akarja felhívni a figyelmét. A vadász ezt nem érti meg, és elüldözi magától a sólymot. Szerencsére kiderül az igazság, a vadász megbánja tettét, és a sólyom is visszatér. A diákok felismerték, hogy ennek a mesének az a tanulsága, hogy aki már sokszor tanúságát tette annak, hogy megbízhatunk benne, annak adjuk bizalmat akkor is, ha a látszat ellene szól.
Végül arra kértem őket, hogy keressenek meg egy olyan barátot vagy családtagot, akit nagyon szeretnek, de már rég találkoztak, és szervezzenek meg egy közös programot vele. Kiszínezhető meghívókat is osztottam ki nekik ehhez, hogy még kedvesebb meglepetés legyen a meghívott számára, és remélem, a diákjaim is újra élményekkel telve mesélnek majd erről, mint a hálaüzeneteket átadása után.
Társas kapcsolatok ápolása
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
Így-úgy társak lettünk…
Ebben a hónapban talán még nagyobb jelentőséggel bírt a novemberi Boldogságóra program. Most került megrendezésre iskolánk Szalagavatója, ahol az osztály volt a szervező. A szervezés, segítés és a műsor készítés alatt sokszor egymásra voltak utalva, egymást segítették, közösségként kellett együtt dolgozniuk, hogy kerek egészként mutassák be táncos-vicces-éneklős műsort, amire hetekig készültek. Az osztály dala A legnagyobb hős című dal lett, kicsit átírva iskolájukra. Izgultak, gyakoroltak, biztatták társukat. Jó volt látni, hogy mennyire össze tudtak állni ez idő alatt. A karácsonyi ajándékozást is előkészítettük, izgalommal húzták ki a neveket, és gondolkodtak azon, mit is lehet majd adni a társuknak.
Ebben a hónapban is volt egy hetünk, amikor a boldogságóra aktuális témája és a heti projektünk összefonódhatott. Középső csoportosokkal vettük elő a tükröket, és mindenféle izgalmas játékot játszottunk velük.
Megvizsgáltuk az arcunk részeit, és azt is, hogyan tudjuk egyesrészeit mozgatni. Az egyéni megfigyelések után – már a szőnyegen ülve – arról beszélgettünk, hogy az arcunkról jól le lehet olvasni, hogy éppen milyen kedvünk van. Megpróbáltuk a szomorú arcot vidámmá varázsolni; szép lassan a lefelé görbülő szájacskák mosolygóvá és nevetővé váltak. Első pillanatban könnyűnek tűnhet ez a feladat, de az arc izmainak tudatos, összehangolt mozgatása nem is olyan egyszerű. Végül a gyerekek párt választottak maguknak. Egyikük lett a tükör, akinek az volt a feladata, hogy társát minél pontosabban utánozza „tükrözze”. Természetesen egy idő múlva szerepet cseréletek, és kezdődhetett a játék újra.
Játékidőben elkezdtük a hangulat-hőmérőnket összeállítani. Megbeszéltük, hogy a piros mosolygós, a sárga egykedvű és a piros mérges arc vajon mit jelenthet. Kiválogattuk és facsipeszekre ragasztottuk a gyerekek jelét, és megbeszéltük, hogy minden nap oviba érkezéskor felcsíptetjük a saját csipeszünket arra a fejecskére, amilyen hangulatban érkeztünk az óvodába. Én is választottam jelet magamnak, és reggelente éppen így tettem én is. El is mondtam a gyerekeknek, hogy miért érzem éppen úgy magam. A későbbiekben az látszott, hogy az ilyen szóbeli megfogalmazások jó példák a gyerekeknek ahhoz, hogy ők is igyekezzenek felfedezni, pontosítani érzéseiket.
Másnap már az egész test, a gesztusok tükrözésével folytattuk a megfigyeléseket. Először engem kellett utánozni, majd gyerekek mutattak különböző figurákat, végül kártyákon látható mozdulatokat kellett tükrözni. Remek mulatság volt ez a játék is.
Labdával is játszottunk. Szabálya: egymásnak dobjuk a labdát. aki elkapta, annak mindkét szomszédja egyszer leguggol. Most ismerkedtünk ezzel a játékkal, még nem volt elég pörgő, de a gyerekeknek tetszett. Olyan játékot kerestem, aminek egyszerű szabálya, mozogni tudnak közben a gyerekek, figyelniük kell egymásra is.
Mosdóba menet a fiúk közötti beszélgetés vége: „ez volt a legjobb délelőtt!”
Következő napon a Baráti segítség c. mese kapcsán felmerült néhány kérdés:
Miért siettek a mókus segítségére a barátai – és egyáltalán a mókus miért gondolta, hogy segítséget fog kapni tőlük?
Mit érezhetett a mókus, amikor rájött, hogy nagy bajban van? És akkor, amikor meglátta, hogy a barátai segíteni jönnek?
Ezek után magunkról is beszélgettünk egy kicsit:
Mit tudnak ők, (a gyerekek) segíteni itt az óvodában egymásnak, vagy a felnőtteknek?
Mit tudnak segíteni a felnőttek a gyerekeknek itt az óvodában?
Itt az óvodában látták-e, hogyan segítenek egymásnak a felnőttek?
A beszélgetés végén titkos küldetésünk is lett. Kedves, segítő manócskákká változtunk. Az volt a feladatunk, hogy a nap további részében észrevegyük, ha valakinek segítségre van szüksége, és segítsünk neki valóban. Megbeszéltük, hogy a segítség nem azonos azzal, hogy mindent megcsinálunk a társunk helyett. Ennek egyensúlyát gyakran még felnőttként sem találjuk, de alapozásnak ez a játék szerintem kiváló.
Öröm volt nézni, ahogyan kedvesen egymáshoz hajoltak, és kérdezték: Segíthetek?
Társas kapcsolatok
A társas kapcsolatok gyakorlása boldogságóra az egyik kedvenc témájuk a gyerekeknek.. Az osztály tanulói mindig figyelnek egymásra, segítik egymást.
Az óra elején megbeszéltük mit is jelent a kapcsolat, milyen baráti szálak fűzik egymáshoz az embereket. Elkészítettünk egy dobozt, amelybe a gyerekek belehelyezték annak a tanulónak a nevét, akire az elkövetkező adventi időszakban nagyobb figyelmet fordítanak. Eljátszottuk a babzsákos játékot, amit nagy jókedvvel kísértek. Zárásként elénekeltük a hónap dalát, és közös mozgással fejeztük be az órát.
Nagyon jó hangulatban telt az óra, minden tanuló aktívan vett részt benne.